Tu bisvát egyike a legkönnyebben megtartható és ugyanakkor legélvezetesebb zsidó ünnepeknek.
A tu bisvát elnevezés azt jelenti, hogy svát hónap 15-ik napja. (A tu szócska két héber betű, a tet és a váv összeolvasásából ered, e két betű számértéke 15.) Svát hónap a bibliai hónapok közül a tizenegyedik, és elnevezése a babilóniai diaszpórából származik. A mai zsidó időszámítás szerint a naptári újév a bibliai hetedik (mai nevén tisré) hó első napjától, ros hásánától kezdődik. Az évszámok szempontjából ez a zsidó újév. Svát az ötödik hónap ros hásáná után.

Az ünnep története: A II. Szentély pusztulása előtt az Izraelben élő zsidók jelentős része fölműveléssel foglalkozott, eleven kapcsolatban álltak az élő természettel. A Tóra (Mózes öt könyve) parancsai szerint tilos volt az első három évben fogyasztani a gyümölcsfák termését, a negyedik évben pedig Jeruzsálembe kellett vinni a fa termését. Éppen ezért szükség volt egy nap kijelölésére, amely meghatározta a fák “születésnapját” azaz azt a napot, amikor a termésük évfordulója volt. Ezt nevezték a fák újévének, hiszen ettől a naptól kezdve már egy új év kezdődött a fa termése szempontjából. Hasonlóképpen, mivel a Tóra előírta, hogy az éves gyümölcstermésből is tizedet kellett vinni a Szentélybe, ebből az okból kifolyólag is kellett egy nap, amely után már a következő évi terméshez kellett számítani a beérő gyümölcsöket. Mivel Izraelben az eső nagyobbik része általában leesik svát hónap közepéig, ezért svát 15-ét, azaz tu bisvátot jelölték ki évfordulónak. A fák, amelyek termése beérett tu bisvát előtt, azok egy évesnek számítottak e dátum után, még akkor is, ha csak egy hónappal előtte értek be. Mivel a Jeruzsálemi Szentély lerombolása (i.sz. 70) után, sem áldozatokat nem lehetett bemutatni, sem a gyümölcsöket nem kellett Jeruzsálembe vinni, ezért a nap jelentősége csökkent a zsidó jog szempontjából. Az i.sz. 4. század után a zsidó nép nagy része már Izraelen kívül, a diaszpórában (szétszóratás) élt, ezért később ez az ünnep vált a diaszpórában élő zsidóság számára az egyik legerősebb érzelmi kapoccsá Izrael országával. E napon Izrael földjéről származó gyümölcsöket ettek és az ősi földre emlékeztek.

A XVI. században a Rabbi Jichák Luria Askenázi (ismertebb nevén: Ári) vezette kabbalista csoport új szokást vezetett be, kialakították a széder tu bisvát szertartását. A szertartás a pészáchi Széder estére emlékeztetett: a család összegyűlt, négy pohár bort ittak és tanultak az Írott és a Szóbeli Tórából.

Az újkorban megindult Izrael földjén az új zsidó telepek kialakítása és azóta tu bisvát a zsidó nép és az ősi föld újjáéledt kapcsolatát szimbolizálja. Az egyik legjellemzőbb szokás, a tu bisváti faültetés csak a 19. század végéről ered. Az Izrael földjén élő történész és pedagógus, Zeév Jábátz volt az, aki a Zichron Jákovban található mezőgazdasági iskola tanítványaival együtt fákat ültetett svát hó 15-én. Cselekedetükkel utaltak az Örökkévalóra, akiről a Tóra azt mondja: „és az Örökkévaló fákat ültetett az Édenkertben” (1Móz 2, 8.) Tizenhat évvel később az ő példáját követve az izraeli tanárok szakszervezete eldöntötte, hogy tu bisvát lesz a faültetés ünnepe.

Az  ünnep szokásai

Az ünnep szokásai igen egyszerűen megtarthatóak, valószínűleg a kora középkortól kezdve az európai zsidók 15 féle – lehetőleg Izrael földjéről származó, vagy ott is termő – gyümölcsöt fogyasztottak. Különösen kedveltek az olyan gyümölcsök amelyeket már a Tóra is említ, például szőlőt, fügét, datolyát, gránátalmát, olajbogyót.

A Tu bisváti széder szokása – bevezetés a zsidó misztikába

A Széder Tu bisvát megtartását a kabalában jártas bölcsek kezdeményezték, és számukra minden egyes részlet misztikus jelentéssel bírt. Mi csak az ünnep közérthetőbb szimbólumaihoz szeretnénk magyarázatot fűzni.

A tizes szám a zsidó hagyományban gyakran szimbolizálja Isten mindenhatóságát. A Szóbeli Tóra szerint Isten tíz szóval teremtette a világot, tíz csapás sújtotta az egyiptomiakat, az isteni akarat tíz parancsolatban nyilatkozott meg Mózes előtt, ros hásáná és jom kipur között az isteni ítélet tíz napja van, és a kabala is tíz Szfiráról beszél az isteni lét magyarázatában.

A négy ezzel szemben a biztonság, a megalapozottság, az állandóság szimbóluma. pészáchkor, a széder estén négy kérdéssel vezetjük fel az egyiptomi kivonulás történetének elbeszélését, szukotkor négy növény van az ünnepi csokorban. A természet törvényeiben is fontos szerepet játszik a négyes szám, négy égtájról beszélünk és négy évszak váltja egymást. A négyes szám tu bisvát ünnepének is fontos szimbóluma.

A kabala bölcsei négy világról beszélnek. A négy világ mindegyike egyre távolabb van a Tökéletes, Végtelen, Isteni Létezőtől. Minden világ a hozzá legközelebb álló, de nála magasabb rendű, az isteni kisugárzáshoz közelebbi világból kapja az életenergiáját. Minden magasabb rendű világ a „magja” és lényege a nála alacsonyabb rendű világnak, amely pedig „héjja” vagy „öltözéke” a nála magasabb rendű világnak.

A legmagasabb rendű világ az אצילות az Ácilut, azaz az isteni lényegből való Emanáció világa;

בריאה  a Brijá, azaz a Teremtés világa;

יצירה  a Jecirá, azaz az Alkotás világa;

עשייה az Ászijá, azaz a Cselekvés világa.

Az egész világegyetem végleges célja a közel kerülés az Isteni lényeghez.

_____

A zsidó hagyomány ősi és modern szövegek folyamatos tanulására, értelmezésére és újraértelmezésére épül. A tanulás többnyire párban zajlik, ketten vagy többen próbálják közösen értelmezni a szövegeket. Általában annál hatékonyabb, minél több és mélyebb kérdést sikerül felvetni, éppen ezért a jesivában, azaz a hagyományos zsidó tanházban az elismerés komoly jele, ha valakiről azt mondják: „Jól tud kérdezni!”. Az alábbiakban két jom kipurhoz kapcsolódó rövid szöveget idézünk, és arra bátorítunk mindenkit, lehetőleg másokkal közösen értelmezze és tanulja azokat. A tanulást segítendő minden szöveghez kapcsolódóan megfogalmaztunk néhány kérdést, de természetesen számos más kérdés is feltehető!

Mit tanuljunk Tu bisvátkor és Tu bisvátból?

Források

1. forrás

Négy újév van:

Niszán elseje: a királyok uralkodásának és az ünnepek évének kezdete;

Elul elseje: a barmok tizede évének eleje;

Tisri elseje: az évszámolás, a szombat év, a jovel év illetve a fák és a zöldeségek ültetésének újéve;

Svát elseje: a fák újéve, Sámmáj módszere szerint. Hillél módszere szerint azt mondják: Svát 15-e.

(Misná, Ros hásáná traktátus, 1. fejezet, 1. misná)

Kommentár:

Újév: olyan dátum, amitől az évek számítását kezdhetjük különböző szempontok alapján.

királyok uralkodásának: Ha egy zsidó király év közben került trónra, akkor a koronázáshoz legközelebbi niszán hónap elejétől számítják uralkodásának második évét.

ünnepek évének: A három zarándokünnep számolását a niszán hónapjában lévő pészáchtól számítjuk.

barmok tizede: a tized számolásakor nem szabad az elul hónap elseje után és előtt született barmokat összekeverni, hiszen a Tóra szerint minden év barmaiból külön kell a tizedet bemutatni.

évszámolás: a nem zsidó királyokra vonatkozik.

szombat év: a szombat évre (a földet minden 7. évben pihentetni kellett) vonatkozó törvények tisré hónap első napjától lépnek hatályba.

jovel év: a jovel évre (a földet minden 50. évben is pihentetni kellett és ha eladták, akkor visszatért eredeti tulajdonosához) vonatkozó törvények az adott év tisré hónapjának első napjától lépnek hatályba.

fák és zöldeségek ültetésének: a fák termését tilos fogyasztani az első három évben és az évszámítás kezdetének tisré elseje a dátuma, és a tisré előtt termő zöldségeket nem szabad összekeverni, hiszen a Tóra szerint minden év zöldségéből külön kell a tizedet bemutatni.

a fák újéve: e dátum után érő gyümölcsök más évhez tartoznak, mint az e dátumot megelőzően megérett gyümölcsök. Ennek a dátumnak a megszabására is azért volt szükség, hogy a különböző években termett gyümölcsök ne keveredjenek össze az éves tized beszolgáltatásakor.

2. forrás

Amikor beléptetek az országba, akkor ültessetek gyümölcsfákat – (3Móz, 19, 23.) Azt mondta az Örökkévaló: „Noha egy minden jóval teli országot találtok, ne mondjátok, henyélni fogunk és nem ültetünk, hanem ahogy beléptetek az országba, és ott mások által ültettet fákat találtatok, így ti is ültessetek az utódaitok számára. Ne mondjátok azt, hogy „Miért fáradozzam másokért, hiszen bármelyik nap meghalhatok”. Éppen ezért mindenkire, az idősekre is vonatkozik a faültetés parancsa.” (Midrás Tánchuma, Kedosim nyomán)

Kérdések a közös tanuláshoz:

Milyen állapotban találták a zsidók Izrael országát a honfoglalás idején?

Mit meséltek a kémek Izrael országáról?

Milyen szemlélettől óv a midrás?

Milyen típusú felelőséggel tartozunk egymás iránt a midrás szerint?

Miért kell felelőséget vállalnunk a következő generációkért is?

3. forrás

Rabbi Elázár ben Ázárjá azt mondta: Akinek nagyobb a bölcsessége, mint jócselekedetinek száma, mire hasonlít? Olyan fához, aminek sok az ága, és kevés a gyökere. Amikor feltámad a szél, kitépi a földből. De akinek több a jócselekedeteinek száma, mint a bölcsessége, az olyan fára hasonlít, amelynek kevés ága van, a gyökerei viszont erősek, és a világ összes szele sem képes elmozdítani a helyéről” (Misná, Ávot traktátus, 3. fejezet, 17. misná)

Javaslat a magyarázathoz: A fákat tekinthetjük az emberi viselkedés modelljeinek is. A fa két irányba nő, egyre mélyebbre ereszti a gyökereit és egyre magasabbra nő a koronája, mindig újabb és újabb gyümölcsöket terem.

A fa lombkoronája a fényt keresi, a gyökerei a vizet keresik. Az embernek szüksége van a Tóra tanulásán keresztül megszerezhető energiára, amivel erőt merít a mindennapi élet nehézségeinek leküzdéséhez, de ugyanakkor a mindennapi emberi cselekedetek világából is erőt kap a tanuláshoz és az intellektuális céljai megvalósításához is.

4. forrás

Egy éhes vándor a sivatagban talált egy fát. Evett édes gyümölcséből, megpihent árnyékában és ivott az alatta folyó patakból. Amikor újból útnak indult, azt mondta: Milyen jókívánsággal áldhatnálak meg téged? Nem mondhatom, hogy legyen édes a gyümölcsöd, pihentető az árnyékod és legyen alattad forrás, hiszen mindez már teljesült. Ezért azzal áldalak meg, hogy a magjaidból sarjadó fák is olyanok legyenek, mint te! (Babilóniai Talmud, Táánit traktátus 8 nyomán)

Kérdések a közös tanuláshoz:

Kit vagy mit szimbolizálhat a fa?

Mit jelképeznek a fa gyümölcsei?

Mit jelképez a fa árnyéka?

Minek a szimbóluma a forrás a fa alatt?

Milyen körülmények között volt a vándor amikor eljutott a fa alá? Mi ennek a jelentősége?

5. forrás

Rabbi Jochánán ben Zákkáj azt mondta: Ha éppen faültetéssel vagy elfoglalva, és azt mondják, jön a Messiás, akkor előbb fejezd be az ültetést, és csak utána menj fogadni őt. (Ávot di Rabbi Nátán)

Kérdések a közös tanuláshoz:

Milyen értékeket tanulhatunk ebből a midrásból?

Milyen viszonynak kell a midrás szerint a jelenlegi világ és a megváltás idején létező világ között fenn állnia?

Mit fog tenni vajon a Messiás ebben a helyzetben?

Miért kell előbb befejezni az elkezdett munkát és csak utána fogadni a Messiást?

Rokonszenves e a midrás szemlélete?