Nyelvek
A közel négyezer éves héber nyelv (más néven: ivrit) a világ egyik legősibb, mindmáig élő kultúrnyelve, ezen a nyelven íródott a Biblia (ószövetség), a zsidó vallás és kultúra legtöbb alkotása, ezt használják mindmáig világszerte a zsinagógákban és ez a modern Izrael állam nyelve is. Az egykori és a modern héber között minimális a különbség. A magyar nyelvben számos héber-eredetű szót használunk, ilyen például a “haver” is.

A Jiddis eredetileg az askenázi zsidóság anyanyelve volt, amely német származéknyelveként alakult ki a középkori Németországban. Ez a felnémet jellegű nyelv tartalmaz héber-arámi és ó francia elemeket is. Egyes régiókban szláv elemek is belekerültek a jiddisbe, természetesen, ahol szláv nyelvi környezetben élt a jiddis, ott a nyelvtani szerkezetekre is hatással volt. Az egykoron Spanyolországban élt zsidók nyelve a ladino volt, mely a spanyol és a héber keveréke.

Zsidó naptár
Ennek az időszámítási rendszernek az alapja a világ teremtése, melynek idejét a bölcsek határozták meg. A Gergely naptár szerinti 2013 a zsidó naptárban 5773-nek felel meg.

Zsidó ünnepek
A zsidók leggyakoribb, és a hagyományőrzés szempontjából egyik legfontosabb ünnepe a szombat, amely pénteken napnyugtakor köszönt be, és szombaton, amikor feljönnek a csillagok, egy bensőséges ünneppel, a havdalával búcsúzik. Szombaton tiltott a munka, és sok más, nem szellemi tevékenység, hiszen az ünnep lényege, hogy az ember elmerüljön gondolataiban, azaz olyan szellemi életet éljen családja körében, melyre a hét másik hat napján nem jut idő.

A zsidó újév szeptember – október körül köszönt be, héberül Ros Hasanának hívjuk (az év feje). 10 nappal később 25 órás böjttel folytatódik az őszi ünnepi sorozat, Jom Kippur az Engesztelés napja. Szukotra, a sátrak ünnepére a sátorban étkezés a legjellemzőbb. Simchat Tóra, a Tóra örömünnepe. Vidám zsinagógai körmenetekkel ünneplik a tórai hetiszakaszok éves ciklusának befejezését és újrakezdését. Chanuka, ami gyakran egybeesik a karácsonnyal, a fény ünnepeként is ismert a zsidók körében. Nyolc napon át, mindennap eggyel több gyertyát gyújtanak a speciális kilencágú gyertyatartóban. Tu B’Svat a tavasz első lehelete, a Fák újéve. Purim-kor, ami általában a farsangi szezonban köszönt be, Eszter könyvét olvassák a zsinagógákban, és vidám bálokkal ünnepelnek. Pészachkor az egyiptomi kivonulásra emlékeznek, és ezért egy hétig csak kovásztalan élelmiszereket fogyasztanak. Legjellemzőbb étel a macesz (pászka). Lag B’omerkor tábortüzes sütögetéssel, és vidám együttléttel emlékeznek arra, hogy Rabbi Akiva idejében, ezen a napon abbamaradt az akkor pusztító járvány. A hagyomány szerint Mózes Savuotkor kapta a kőtáblákat az örökkévalótól. A Jeruzsálemi Szentély pusztulására Tisa B’Avkor emlékeznek 25 órás böjttel, és gyászliturgiával.

Zsidó ételek

A vallásos zsidók kizárólag kóser ételeket fogyasztanak. A “kóser” vallási szempontból helyénvaló ételeket jelent. A Biblia meghatározza a kóser állatokat. Az emlősök közül kósernak számít minden páros ujjú patás, és kérődző állat. Vízi élőlények közül kizárólag a pikkelyes és uszonyos állatok fogyaszthatóak. Madarak közül csak a nem ragadozók és … számítanak kósernak. Tehát, nem tekinthető kósernak a disznóhús, vagy akár a cápa húsa, és az elhullott állatok sem fogyaszthatóak.

Túl az eredeten, a kóser húst vérteleníteni kell – hiszen a Tóra kategorikusan tiltja a zsidók számára a vér fogyasztását. A Bibliában is megtalálható az a mondat, amely a húsfélék és tejes ételek együttes főzését tiltja. E szabály folyománya rengeteg másik, amelyeket a bölcsek vezettetek be. Például a vallásos zsidók háztartásában a tejes és húsos ételek számára külön edényeket, és külön mosogató eszközöket tartanak. A zsidó konyha jellegzetes ételei például a sólet, a maceszgombóc és a flódni. A kóser konyha alapanyagait általában szaküzletekben lehet megvásárolni, legjobb fogásait pedig kóser éttermekben élvezhetjük.

Zsidó viccek
Mint Cyrano a híres monológban, a zsidók többsége is úgy van a zsidó viccekkel, hogy “magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el.”. Egy zsidóvicc:
A rabbi kihirdeti: Isten rendeltetése, hogy a vajas kenyér mindig a vajas oldalával essen a földre. Néhány nap múlva keresik a rabbit:
– Hallod-e rabbi. Tegnap a másik oldalára esett a vajaskenyér. Hogy lehet az?
Mire a rabbi, hosszas gondolkodás után:
– Biztos, hogy jó oldalát kentétek meg a kenyérnek?

Zsidó jelképek, viseletek

A “menóra”, mely héberül lámpást jelent, egy hétágú gyertyatartó, mely a hét napjait szimbolizálja. Vallási gyakorlatban nem használatos, de lakásdíszként és jelképként széles körben elterjedt.

A Dávid csillag két egymásba fordított, egyenlő szárú háromszög, mely a világ harmóniáját szimbolizálja. Csúcsai a Tóra, az istenhitet, a szeretet gyakorlását, férfi és nő egyenlőségét hirdeti, míg közepe a világ középpontját jelentő Istent szimbolizálja.

A “kettős kőtábla” a tízparancsolatot szimbolizálja. Ezt a jelképet a keresztények is használják.

A “mezuza” a hívő zsidók ajtófélfáin található kis doboz. Az ebben található kis pergamen (héberül kláf) lapon a legfőbb zsidó imádság, a “Halljad Izrael” első két szakaszát találjuk, kézzel írt kalligrafikus héber betűkkel.

A “kipa” a férfiak fejfedője, melyet nem a vallás, hanem a néphagyomány tesz kötelezővé. Zsinagógába lépve azonban minden férfinak kötelező viselnie, hogy ne lépjen fedetlen fővel Isten színe elé. A férjezett nők kendőt vagy kalapot hordanak, ahogy a mondás is mondja, mert “bekötötték a fejüket”.

Szintén vallási jelkép az imaköpeny, a “tálit”, amelyet a vallásukat szigorúan gyakorló zsidó férfiak mindennap magukra öltenek, miközben a reggeli imát, a sáhritot elmondják. A hétköznapi reggeli istentisztelet fontos kelléke a “tfilin” is: magyarul imaszíjnak, görög eredetű tudományos szóval filaktérionnak nevezik, holott a szíjak csupán arra valók, hogy azokkal a bal karra és a homlokra erősítsük azt a két kis fekete dobozt (ezek héber neve bájit = ház), amelyekben pergamen lapon (kláf) kézzel írt bibliai idézeteket találunk. A hagyomány szerint ezekkel kötelezzük el magunkat az örökkévalónak, hogy karunkkal (fizikai) és fejünkkel (szellemi erőnkkel) csak őt fogjuk szolgálni. A fejre való tfilin neve “sel ros”, míg a kézre valóé “sel jád”.