Alapító

Dr. Schweitzer József

Született 1922-ben Veszprémben. 1947-ben avatták rabbivá. 1981-ben a Budapesti Izraelita Hitközség főrabbijává hívták meg, e tisztséget 1985-ig töltötte be. Felekezete a neológ hitközségek országos főrabbijává választotta. Egyetemi-oktatói és közéleti tevékenységéért, különösen a keresztény-zsidó kapcsolatok ápolásáért, Pázmány díjban részesítették. Több nemzetközi keresztény-zsidó társaság, illetve tudományos társaság tagja. 2015 februárjában, életének kilencvenharmadik évében hunyt el.

Józsi bácsi volt sokáig a rabbim. Szerettem a közvetlenségét, a humorát az emberségét. Szerettem, hogy elkötelezettje volt mindannak, ami a magyarországi zsidóság jövőjéről szólt, hogy idősödve is értette a fiatalokat, szerette a szarvasi tábort, a Haver Alapítványt, mentorálta és nagyon szerette Tomi rabbit. Önző dolog talán, de szerette azokat a dolgokat ebben a közösségben, amiket én is szeretek nagyon. Szerettem, hogy nem beszélt pátosszal a zsinagógában, hogy amikor beszédet mondott, halk szavú volt, olyan, mintha hozzád vagy hozzám beszélne négyszemközt, mégis néma csöndben hallgatta mindenki. Szerettem, hogy a párbeszédben hitt, tudott beszélgetni és nem kinyilatkoztatott. Szerettem, hogy békés volt, de szenvedélyes is. Számomra ő volt a híd, mely átvezetett a régi rabbi generációtól az újba, s mely híd tényleg áthidalt egy a történelem által teremtett szakadékot.

Nagyon fog hiányozni. Nekem személyesen.

És nagyon fog hiányozni. Nekünk.

Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház igazgatója, a Haver Kuratórium tagja

 

Verő Tamás “Vallásos, hithű zsidó felmenőim voltak, szüleim már “csak” tradíciótartók voltak (ünnepek alkalmával lejártak a zsinagógába, volt zsidó esküvőjük, elvégeztették rajtam nyolcnapos koromban a rituális körülmetélést, stb.). Anyai nagymamám Holokauszt túlélő, kezén ott “ékeskedik” a beletetovált szám: A27615. Ő minden szörnyűséget mit átélt, elmesélt nekem. Apai nagymamám egy keresztény családnak köszönheti életét, akik házukban, egy lefalazott szobában bújtatták őt. Ő szinte semmit nem mesélt arról mi történt vele a Soában. Dédnagyszüleimet és családom nagy részét megölték, mert zsidók voltak.
A Fillér utcai általános iskola után a zsidó gimnáziumban tanultam, majd elvégeztem az Országos Zsidó Egyetemet és 1999-ben rabbivá avattak. Budán, a Frankel Leó utcai zsinagógában dolgozom. Van egy gyönyörű feleségem, és egy gyönyörű kislányom.
Oktatok zsidó óvodában, iskolákban, egyetemen. Részt veszek formális és informális nevelésben. De ami szintén nagyon fontos, régóta járok nem zsidó oktatási intézetekbe, vallásunkról tudásomat átadni, felnyitni a fiatalok szemét, milyen keveset tudnak a zsidóságról, és milyen torz képet alakítottak ki a zsidókról.
Remélem, hogy tudásommal és szakmai tapasztalataimmal hozzájárulok alapítványunk munkájához, hogy minél több “havert” szerezzünk a zsidóságnak.” (Józsi bácsi halála után, Tomi látja el az alapító tisztségét)

Kuratóriumi tagok

Idén, tizenkét év után átalakult a Haver Alapítvány Kuratóriuma. Új elnököt választottunk, új tagok lépte be és néhányan nem tudnak a továbbiakban részt venni az Alapítvány munkájában. Annak ellenére, hogy az ehhez kapcsolódó jogi lépések egy lassú folyamat része, úgy döntöttünk, hogy a haver.hu-n a legfrissebb Kuratóriumi döntésnek megfelelő állapotot közöljük. Sajnos ezeket a változásokat még nem igazolta vissza a Törvényszék, így hivatalos ügyekben a Haver képviseletét még a leköszönő tagok látják el.

Büchler Tamás 2009 óta önkénteskedem a Haver Alapítványnál. Az egyetem befejezése óta zsidó szervezeteknél dolgozom (a Sochnutnál és az Izraeli Kulturális Intézetben), de lényegében gyermekkorom óta aktív vagyok a zsidó közösségben. Abba a kis buborékba, amiben én felnőttem és a mai napig élek, antiszemitizmus és kirekesztés csak igen ritkán szűrődik be – de ez nem téveszt meg, és tudom hogy az elmúlt években a gyűlölet minden formája erősödött Magyarországon: rasszizmus, homofóbia, bevándorló ellenesség, nők elleni erőszak és még sorolhatnám. Szükség van a párbeszédre, arra hogy fiatalok foglalkozzanak olyan témákkal, mint tolerancia és  emberi jogok.  Én azért döntöttem úgy, hogy önkénteskedni fogok a Havernál, mert így érzem, hogy a kéztördelésen és bosszús facebook kommenteken kívül teszek is valamit  – lehet, hogy nem váltottam meg a világot azzal, hogy tartottunk egy foglalkozást, de a tapasztalataim alapján igenis tettünk valamit egy élhetőbb közösségért, országért. Én így tudok nyugodtan aludni. (Tomi a Haver önkéntes csapatának aktív tagja és oktatója)

Doffek Tamás “Zsidó, magyar meg még oly sok minden más is vagyok. Viszont hogy ezt a két fogalmat ne kelljen kettéválasztani, ezért nagyon fontosnak tartom hogy HAVERkodjunk egymással és így az emberek ismeretei e körben szélesednek és látásmódjuk kitágul. Közgazdászként, nemzetközi befektetésekkel is foglalkozom és ezáltal szerencsére elég sokféle emberrel találkozom, amikor újra és újra rájövök hogy milyen érték ha egy adott helyen minél többfajta ember él, dolgozik és egyáltalán kapcsolatban van egymással. Szeretném, ha a felnövő korosztályok már Magyarországon sem tartanák különlegesnek – vagy netán elutasítandónak – azt ha valakinek más a vallása, bőrszíne, szokásai vagy csak egész egyszerűen máshogy gondolkodik. Mélységesen hiszek abban, hogy az egysíkúság és a tájékozatlanság teszi leginkább értéktelenné az életet. Ezért van a HAVER, ezért dolgozunk azon, hogy közelebb kerülhessünk a zsidóságot övező előítéletek megszűnéséhez.” (Tamás a Haver pénzügyi vezetője)

Fritz Zsuzsa “Mondhatnám, hogy tanár vagyok, de ahhoz meg kellene magyaráznom, hogy mit értek tanításon, és az hosszú lenne. Informális oktatással foglalkozom, ami azt jelenti, hogy az olyan tanításban hiszek, ahol tanító és tanított állandó és őszinte párbeszédet folytat egymással, s ahol ebben a dialógusban történik meg a megértés megváltozása, azaz a tanítás. Zsidóként azt az örökséget kaptam őseimtől, azért vitatkozzak, hogy megértsem az álláspontomat. Zsidó vagyok. Tanár vagyok. Zsidóságot tanítok… Jó lenne, ha tudnám, mit is jelent ez? (“Aki nem tudja, tanítja”) Egy 89 éves munkácsi kollegám egyszer azt mondta óriási tangóharmónikával a kezében: “A zsidóság egy titkos kincs, mely hatalmas vastag falak mögött rejtőzik, s életünkkel bontogatjuk e falat. Persze lehet, hogy soha nem bontjuk le teljesen, és nem érünk el a titokig. Sebaj.” Hiszem, hogy jó együtt bontogatni ezt a falat. Itt állok a malterkupac tetején és kincskeresésre hívlak Benneteket, haverokat.” (Frici a Haver program-tanácsadója és oktatója)

Háberman Zoltán 1987-ben alijázik és Jeruzsálemben él hét évet. A Jeruzsálemi Héber Egyetemen tanul, ahol szociális munkás diplomát szerez. Egyetemi szakmai gyakorlatát Jeruzsálem Város Önkormányzatánál tölti. 1994-től 1997-ig New Yorkban, Manhattanben él, New York Bronx negyedében pszichiátriai beteg fogyatékosokkal foglalkozik. 1997-ben visszatér Magyarországra. 1997-től jelenleg az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem felekezeti szociális munkás szak oktatója. 1997-től 2004-ig a Főváros Főpolgármesteri Hivatalához tartozó Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeiben szociális munkás, hajléktalan szenvedélybetegek számára józanságmegtartó csoportokat szervez. 2001-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán – okleveles szociális munkás végzettséget szerez. 2004-től 2007-ig az Amerikai Jewish Joint alkalmazásában a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány szakmai igazgatója. Holokauszt túlélők, gyermekek, fogyatékosok szociális programjainak tervezése, beindítása, szervezése és ellenőrzése a feladata, több mint 100 szociális, egészségügyi és önkéntes dolgozóval. 2008-tól jelenleg, az ELTE Társadalomtudományi Kar, Szociális Munka Tanszék oktatója. 2012-ben doktori fokozatot szerez az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen, 2014-től ugyanitt a Szociális Munka és Társadalomtudomány Tanszék vezetője.

Kenesei Marcell A Haver Alapítványban 2002 óta önkénteskedem, mint informális oktató. A Havernél töltött időm során több programban is részt vettem, sokszor aktív szervezőként. Véleményem szerint kevés olyan alulról jövő kezdeményezés van ma Magyarországon, amely olyan egyedinek és sikeresnek mondhatja magát, mint a Haver. Az Alapítvány célja és tevékenysége már a kezdetektől fogva vonzó volt számomra. A párbeszédet, a nyitottságot és a megértést nagyon fontosnak tartom. Úgy gondolom, hogy ezek egy sikeres demokratikus társadalom építőelemei. Tapasztalatom szerint gondolatébresztő beszélgetésekés viták sokszor ösztönöznek embereket arra, hogy ugyanazt a kérdését új perspektívákból szemléljék, hogy egyszerűsítések helyett a világot maga összetettségében vizsgálják… (Marcell a Haver Kuratóriumának elnöke)

Dr. Mandl Judit “Nagyon jó érzés hogy részt vehetek a Haver Alapítvány munkájában. Zsidó vagyok, gyermekkorom óta aktív tagja vagyok a budapesti zsidó közösségnek. Számos alkalommal szembesültem azzal, hogy nem tudok őszintén beszélni a vallásomról és a közösségről aminek tagja vagyok, azaz arról, hogy milyen ma Magyarországon zsidóként élni. Ilyenkor mindig gondban voltam, próbáltam gondosan és plasztikusan fogalmazni, mert tudtam hogy, aki kérdez sokszor keveset tud rólunk, vagy épp ellenkezőleg torkig van már ezzel az egésszel. Nagyon nehéz megküzdeni az információhiánnyal, a tévhitekkel és a tabukkal, de mi is felelősek vagyunk azért, hogy elkezdődjön egy nem-zsidók és zsidók közötti nyitott párbeszéd. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy tudjunk őszintén beszélni magunkról és fel merjük vállalni azt amiben különbözünk, de azt is, amiben pontosan ugyanolyanok vagyunk mint bármely más közösség. Szeretném ha egy valós kép alakulna ki a társadalomban a zsidóságról, amit szintén sokféle ember alkot akik különbözőképpen fogják fel saját zsidóságukat csakúgy mint az élet kisebb és nagyobb kérdéseit, és akik ugyanúgy itt és most élnek mint a bármely más ember.” (Judit a Haver jogi tanácsadója)

Szeszler Anna Megalakulása óta érdeklődéssel követtem és támogattam a Haver Alapítvány különleges küldetését, munkáját. Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy volt lauderes diákjaink felkérésére – velük együtt – hasznosíthatom tapasztalataimat. Pedagógus vagyok, amióta az eszemet tudom. Zsidóságomat – a generációmhoz tartozókhoz hasonlóan – igazán csak később fedeztem fel. A tanítást a legkisebbekkel kezdtem, később azonban középiskolásokat, egyetemistákat, sőt a pedagógus továbbképzéseken felnőtteket is tanítottam. Szakmai pályafutásom utóbbi 25 évében a zsidó oktatásé a főszerep. A Lauder Iskola elindításának és vezetésének aktív részeseként megvalósíthattam álmomat. A kétkedésekre, vitákra lehetőséget adó, saját élményekre és együttműködésre épülő örömteli tanulás sokakat hozott közelebb a tudatosan megélt zsidósághoz is, helyet és teret adva sokféleségünknek. Közben bekapcsolódtam mind a hazai, mind a nemzetközi zsidó közéletbe, Kezdettől tagja vagyok az „Arachim” zsidó oktatással foglalkozó kezdeményezés szakmai irányító csapatának is. A munkámat, amely egyúttal a hobbim is volt, igazán szerettem. Ugyanakkor élvezem a megkezdett nyugdíjas korszakot, amely lehetőség a család, az unokák mellett újabb érdekes és értelmes tevékenységekre is.

 

Lányi Eszter, Schőn Edina, Kovács Levente és Illy Luca
Akik a Havert megálmodták és kitalálták. Majd 2002-ben saját forrásból létrehozták az Alapítványt és 2014-ig a  Kuratórium tagjaként segítették a munkát.