A Haver Alapítvány 2002 óta foglalkozik informális oktatással. A középiskolásoknak és egyetemistáknak szóló iskolai foglalkozások mellett, gyakran veszünk részt tanárképző szemináriumokon és módszertani tréningeken is.
A következőkben bemutatunk egy rövid módszertani anyagot az informális oktatásról, amely a Haver Alapítvány oktatási programját is nagy részben meghatározza. A foglalkozások megtartásához és a módszertan elsajátításához további segítséget nyújtunk tanárok és oktatók számára tartott képzéseink vagy konzultációk keretében.
Mit kell tudni az informális oktatásról?
Tanulási folyamataink a XXI. századra megváltoztak. Az iskolai órákon kívül ma a diákoknak számos lehetősége nyílik tanulásra, ismeretek szerzésére és megosztására. Ezeknek a tanulási folyamatoknak lehetnek szervezett keretei, de maguk a szociális tereink (család, barátok, osztálytársak, kollégák) is adhatnak nekik keretet. Míg a formális oktatás szervezett és strukturált közegben az (oktatási, képzési rendszerben) elsajátított tárgyi tudás megszerzésére összpontosít, az informális oktatás a formális keretek között nem- vagy nehezen megszerezhető ismeretekre és képességekre helyezi a hangsúlyt. Az informális oktatás legfontosabb komponensei az aktív részvétel, a tapasztalás és a tanulási folyamatban részt vevők közötti interaktivitás. Ennek megfelelően az informális tanulás sokszor nem is feltétlenül tudatos folyamat, ugyanakkor olykor hatásosabb lehet, hiszen a megélt élményekből mindig több marad meg, mint a bemutatott, látott, vagy hallott információkból. Az informális oktatás nem akar feltétlen helyettesítője lenni az iskolarendszernek és a formális oktatásnak, inkább a hivatalos oktatási rendszer kiegészítéseként akar szolgálni.
Az informális oktatás közege
Az informális oktatás és tanulás eredményességének egyik kulcsfeltétele a megfelelő környezet és közeg. Az iskolarendszer nyújtotta keretek (a tantermek berendezése, a kötött időbeosztás, a számonkérési rendszer, a hierarchikus rend) mind korlátozzák az egyén kiteljesedésének lehetőségét a tanulási folyamatban. Az iskolai szocializáció a meglévő társadalmi viszonyrendszerek fenntartása mellett, a diákok egyéni képességeit és kompetenciáit kevéssé képes fejleszteni. Ezzel szemben a nem formális oktatás rendszere sokkal tágabb keretet nyújt a diákok számára; az informális módszerek pedig lehetőséget és teret biztosítanak a fiatalok egyéni megnyilvánulásainak, melyek hosszú távon kiemelten fontos szerepet játszanak személyiségfejlődésükben.
Ellentétben a hagyományos iskolai órákkal, az informális foglalkozások során a résztvevők szinte mindig körben ülnek, így mindenki egyenlő mértékben tud bekapcsolódni a közös munkába. A foglalkozások sokkal inkább hasonlítanak beszélgetésre, mint hagyományos iskolai órára. Ennek szellemében a diákoknak nem kell jelentkezniük, elég, ha jelzik hozzászólási szándékukat, az iskolában szokásos magázódás helyett a diákok és az oktató(k) tegeződnek. Az oktatók hierarchiamentes partnersége, a játékok és interaktív gyakorlatok együttléte minden diákot képes aktivizálni, olyanokat is, akiket a hagyományos (formális) oktatási keretek között nehezebb bevonni a munkába. A demokratikus keretek és a szabad véleménynyilvánítás feltétele teremti meg azt a fajta közeget, melyben sikeressé válik az informális tanulás folyamata.
Tapasztalatunk szerint a középiskolás diákok nagy része eleinte idegenül és kényelmetlenül érzi magát egy ilyenfajta közegben, éppen ezért az oktató egyik fontos feladata, hogy folyamatos reflexiókkal és adott esetben a szabályok elismétlésével segítse a diákokat hozzászokni az új tanulási környezethez.
Az informális oktatás lehetséges céljai és témája
Az oktatás célja a formális keretek között legtöbbször a lexikális tudás átadása, felhalmozása és rendszerezése. Ez sok esetben szükségszerűen mellőzi az átfogó, több szempontból vizsgáló elemzést és az önálló, kritikus gondolkodás képességének kialakítását és fejlesztését. Az informális oktatás éppen ezekkel a készségekkel és kompetenciákkal hivatott ellensúlyozni a frontális és formális oktatás hiányosságait.
Míg a formális oktatás célja általában az ismereti (tan)anyag átadása és az abból összeálló rendszerek felépítése, addig az informális oktatás rendszerint a közös, interakción alapuló tanulás folyamatára és az egyéni kompetenciák fejlesztésére irányul. Az informális oktatási anyagok legtöbb esetben nem konkrét (tananyagszerű) információt dolgoznak fel, így tehát a folyamat során megfogalmazott célok sem lehetnek szigorúan körülhatároltak. Ugyanakkor kiemelten fontos, hogy az informális oktatási anyagok elkészítése és fejlesztése során, illetve az oktatás és a konkrét foglalkozások megtartásakor is alapvető értékek, irányelvek mentén kerüljenek megfogalmazásra a céljaink. Így például:
- egymás iránti tisztelet
- párbeszéd elősegítése
- vitakultúra fejlesztése
- demokratikus keret és a résztvevők számára biztosított egyenlő esélyek
- proaktivitás
- sokszínűség és véleménypluralizmus
Ha a csoporton belüli dinamika és viszonyrendszerek miatt ezek az értékek és irányelvek nem egyértelműek, fontos felhívni rájuk a résztvevők figyelmét, amit akár többször is megtehetünk a foglalkozás során.
A csoportmunka
Az iskolában a tanulók egymáshoz való viszonya a tanulás során leginkább a szünetekben és a számonkérés során egymásnak nyújtott segítségben nyilvánul meg. Ugyanakkor ennél sokkal nagyobb lehetőségeket rejt magában az a fajta csoport és csapatmunka, ami az informális oktatást jellemzi. Az informális tanulás során a csoport tagjai állandó interakcióban vannak egymással, összevetik véleményüket, vitatkoznak, kölcsönös hatással vannak egymás gondolataira és nézeteire. Az informális tanulás ezáltal nem csupán az egyén, hanem a csoport és a közösség szintjén is kifejti hatását. A párbeszéd módszere állandóan új kérdéseket generál, gondolatokat ébreszt, alakítja a diákok gondolkodásmódját. Mindehhez azonban elengedhetetlen a csoporttagok aktív egyéni részvétele a folyamatban. A csoporton belüli dinamikai folyamatok jótékony működéséhez szintén szükséges, hogy az oktató megfelelő légkört és közeget alakítson ki, melyben a résztvevők kényelmesen érzik magukat és szívesen nyilvánulnak meg a csoport többi tagja előtt.
Az oktatás eredményessége attól is függ, hogy az egyes gyakorlatok során a csoport vagy osztály milyen rendszerben dolgozik együtt. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a csoportmunka számtalan lehetőséget és értéket rejt magában, de akkor válik igazán eredményessé, ha az oktató sikeresen tudja összehangolni az egyéni és a csoportszinten történő tanulási folyamatokat. Fontos hangsúlyozni, hogy a különböző csoportokban illetve osztályokban egyedülálló csoportdinamikai jelenségek és folyamatok érvényesülnek, melyekre az oktatónak minden esetben tekintettel kell lennie.
Az informális oktató
Akárcsak a formális oktatás, az informális oktatás során is kiemelten fontos szerepe van annak a személynek, aki az órát, foglalkozást tartja. A formális oktatásban részt vevő pedagógusokhoz képest azonban az informális oktatónak komplexebb
a feladatköre, s az általa tartott foglalkozás eredményességéhez és sikeréhez tevékenységét többféle szempontrendszer alapján kell alakítania.
Az informális oktató egyszerre:
– tanár, aki ismeret ad át, informál és tanít;
– moderátor, aki párbeszédet generál, irányítja a beszélgetést, és elősegíti a belső folyamatok természetes dinamikáját;
– megfigyelő, aki képes aktívan hallgatni és figyelni;
– szervező, aki képes a tanulási folyamat megfelelő kereteit kialakítani és fenntartani,
– nevelő, aki elgondolkodtat, és megnyilvánulásaival példát mutat;
– instruktor, aki átlátja és alakítja a csoportdinamikai folyamatokat;
– példakép, modell, akire felnéznek, és akit szívesen követnek.
Természetesen a fentebb említett szabályok és irányelvek közül nem minden lesz adaptálható bármely osztály vagy tanár/oktató esetében, sőt általában elmondható, hogy minden egyes csoport sajátos, igényei pedig olykor nagyon is eltérhetnek.
