Diákok alkotásai a zsidónegyedről

Tags: fotó, Kiállítás, műhelymunka, zsidónegyed

 

Tavasszal találkoztunk először a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium diákjaival, akikkel több alkalmas sétán jártuk be a történelmi zsidónegyedet. A diákok munkáiból azóta kiállítás is készült az iskolában, ezek közül válogattunk.

 

A megnyitón Takács Szilvia, a gimnázium rajz és művészettörténet tanára mondott beszédet:

 Az AULA Galéria, Holokauszt emlékévben bemutatott kiállításának témája rendhagyó és hiánypótló gimnáziumunk életében. Az alkotások születését egy fotó, grafika, festészet területén kiírt művészeti pályázat előzte meg. A pályázat témája a budapesti történelmi zsidónegyed, a holokauszt nyomai, történelem és jelenkor Budapest utcáin. Az inspirációk gyűjtése, az alkotómunka egy interaktív városi sétával indult, mellyen Tordai Bence, a Haver alapítvány munkatársa volt vezetőnk, akinek ez alkalommal is szeretném megköszönni, hogy kalauzolt minket a belső Erzsébet város és a történelem útvesztőiben. Tordai Bencével a Király utca és Nagymező utca sarkán találkoztunk, sétánk innen
indult, melyet a teljesség igénye nélkül szeretnék most feleleveníteni. Az első megtekintett épület a Pekáry-ház volt – a többszintes saroképület, a hajdani város szélen élő zsidóság különféle intézményeinek helyszíne. A következő utcasarkon Hild József épületénél álltunk
meg – ma a legromosabb ház a Király utcában, melyről megtudtuk, hogy nem újítják fel, de nem is bontják el. Aktuális városépítészeti, urbanisztikai probléma, egy régi negyed eltűnése. A Király utcán végig haladva homlokzatok és belső udvarok szépsége, titkai tárultak fel előttünk. Például a szőlő motívumok egy ház domborművein, ami a zsidóság által régen végezhető, nem tiltott szakmákra utalnak, itt hajdanán boros pincék állhattak.
Távolabb az egykori zsidó gettónak egy faldarabja emlékként még ma is látható egy ház belső udvarában. Majd bekanyarodtunk a nyüzsgő városi élet régi-új helyszínére a Gozsdu-udvarba: a régi vásáros utca, a „kiterjesztett otthon”, egy utca különleges szabályokkal, mely
akár zárójelbe tehetett néhány szombati tilalmat is. Aztán a Madách térhez érkeztünk és a Rumbach Sebestyén utcai bezárt zsinagógához, mely a hívők nélkül maradt üres zsinagógákra irányította figyelmünket. Az egykor megszentelt hely kiállítótérként vagy rendezvényteremként került „újrahasznosításra”. Sétánkat a Nagy Zsinagógánál fejeztük be. Emlékhelyeket, műalkotásokat is megnéztünk, mint Carl Lutz emlékműve – aki a
deportálásoktól sok zsidót megmentett. A Buktató kövek, mely egy kortárs „csendes”emlékmű: a házak kapuja előtt, földbe süllyesztett réztáblácskák őrzik az onnan kitelepítettek nevét. Végül a Holokauszt Fűzfa, Varga Imre szobra a Zsinagóga kertjében.

A kiállítás nem dokumentációja sétánknak, nem található meg minden említett helyszín a képeken, inkább az mondanám, mindenki sajátos szemszögből mutatta be azt, ami leginkább megérintette. Nem mindannyian készítettek alkotásokat a sétán résztvevők közül, de azt gondolom
mindenki nagyon sokat tanult ezen a délutánon. Még én is, pedig a képzőművészeti egyetemista éveim a környező utcákon, városrészben teltek.
Az elkészült művek láthatóvá teszik mások számára az „eredményeinket”, de azt gondolom, hogy azok, akik eljönnek erre a délutánra, vagy megnézik a képeinket, az igazi eredményeket több év múlva is magukban hordozzák.