zsidó kultúra mítoszok antiszemitizmus Holokauszt
A Haver munkatársai középiskolákban, ismeretségi körben és a médiában számos mítosszal találkoztak. Talán Te is hallottál már hasonlót – ezen a helyen arra teszünk kísérletet, hogy összegyűjtsük és egyúttal a megkíséreljük eloszlatni őket:
1. Mítosz: nincs “magyar zsidó”: valaki vagy magyar, vagy zsidó
Valóság: tévedés
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a világ sokszínűsége, a népek keveredése okán szinte mindenkinek vannak olasz, német, spanyol, svéd, zsidó, magyar ősei – nem is ez a lényeg tehát. Magyar az, aki annak érzi magát: mi sok zsidóról tudunk, aki vállalja zsidóságát, de Magyarország a hazája, magyar az anyanyelve, itt él, és itt fizet adót. A “magyar zsidó” kifejezés azokra a honfitársainkra is igaz, akik magyarként a zsidó vallást követik. Ahogy a romániai, felvidéki magyarok, úgy a magyarországi zsidók is őrzik hagyományaikat. Magyarországon legalább 1500 éve élnek zsidók, köztük világbajnok sportolók, Nobel-díjas tudósok és művészek is, minden joguk megvan hát ahhoz, hogy bátran magyarnak nevezzék magukat.
2. Mítosz: a zsidók világuralmi terveket szőnek és felvásárolják Magyarországot
Valóság: tévedés
A zsidóság világuralmi terveiről szóló vádak vallási és nemzeti tévhitek rosszindulattal vagy tudatlanul előadott megjelenési formái. Sokszor hallani emberektől, hogy „a zsidó nagytőke”, vagy Izrael „felvásárolja” Magyarországot. A valóság azonban az, hogy Magyarország, csakúgy, mint Izrael a szabad, nyitott, demokratikus világ része és piacgazdaságban élünk mind. Ezen országok állampolgárai ezért szabadon vásárolhatnak és adhatnak el dolgokat. Ez azt is jelenti, hogy sok befektető függetlenül etnikai vagy vallási hovatartozásától lehetőséget láthat Magyarországban; jelenleg is több milliárd dollár külföldi tőke érkezik hozzánk, mely új tudást, technológiát, és nem utolsósorban új munkahelyeket teremt országszerte, stimulálva nem pusztán a magyar, hanem a nemzetközi piacot is. A Magyarországra érkező külföldi befektetések közül Izrael nincs is a legfontosabbak közt, a legnagyobb befektető az utóbbi években Németország, az állomány 37,4%-a német eredetű, a második Hollandia 14,6%-kal, a harmadik Ausztria 8,9%-kal, míg a negyedik az Egyesült Államok 7,6%-kal. Arról mégsem szoktunk hallani, hogy a németek vagy hollandok akarnák felvásárolni az országot. Ez pedig azért van, mert a németekkel, hollandokkal, vagy éppen az osztrákokkal szemben nem élnek olyan erős előítéletek a társadalomban, mint a zsidókkal szemben.
3. Mítosz: a zsidók azért emlegetik állandóan a holokausztot, mert védettséget és pénzt hoz számukra a többség bűntudata
Valóság: tévedés
A zsidók nem emlegetik állandóan a holokausztot. Erre specializálódott szervezetek (zsidó és nem zsidó szervezetek egyaránt), világszerte fontosnak tartják, hogy minden újabb generáció megismerje a holokauszt történetének körülményeit, működési elvét és borzalmait. Ez a tevékenység nem bűntudatot kíván ébreszteni a mai diákokban, polgárokban, célja kizárólag az oktatás. A közelmúlt történelmének e pusztító korszakát minden civilizált állampolgárnak ismernie kell ahhoz, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló borzalom – se zsidókkal, se cigányokkal, se magyarokkal, senkivel. 1999-ben Pokorni Zoltán oktatási miniszter előterjesztésére az Országgyűlés elfogadta azt a törvényt, mely szerint a középiskolákban évente kötelező a történelemóra keretében a holokausztról megemlékezést tartani. A zsidó emberek általában vonakodva beszélnek a holokausztról, és nem napi téma családjukban a vészkorszak. Természetesen évente megemlékeznek családtagjaikról, ismerőseikről, akik a holokauszt ártatlan áldozatai voltak. Ezt a gyászt, illetve oktatási tevékenységet egyfajta “bűntudati vámszedésnek” leírni: merő cinizmus.
4. Mítosz: vannak megélhetési zsidók, akik azért “játszanak rá” zsidóságukra, hogy előnyhöz jussanak
Valóság: igaz
Ha láttad Guy Ritchie “Blöff” című filmjét, emlékezhetsz “Doug The Head”-re, aki csak azért adta ki magát zsidónak, hogy gyémántkereskedő zsidókkal üzletelhessen, jó feltételekkel. Persze, nem minden “rájátszó” annyira komikus mint ez a kitalált figura – s bizony akadnak köztük “valódi” zsidók is.)
5. Mítosz: a zsidókat nem kell megvédeni az antiszemitizmustól, elég erősek önmagukban
Valóság: tévedés
Az antiszemitizmus jellemzően a független államok területén élő zsidó közösségeket érinti: francia zsinagógákat gyújtanak fel, magyar temetőket gyaláznak meg, orosz rendezvényeken skandálnak félelmetes jelszavakat a helyi neonácik és antiszemiták. Ezen atrocitások ellen védekezni a zsidóságnak nincs ereje és szervezete: az antiszemitizmust nem a zsidók csinálják, jól jön hát a nem zsidók tevékeny segítsége annak megállításához. Ehhez nyújt segítséget a világ kormányainak holokauszt-oktatási programja, a neonáci és antiszemita szervezetek rendőri ellenőrzése és bírósági elítélése. Ehhez a tevékenységhez nyújthatsz Te is segítséget, ha támogatod a Haver Alapítvány munkáját, és nem engeded környezetedben terjedni az igaztalan mítoszokat.
6. Mítosz: a zsidók világi képviselői politikai befolyással rendelkező milliárdosok
Valóság: igaz
Míg a zsidók vallási vezetői a rabbik, a világi érdekképviseletben a zsidók érdekeit is befolyásos személyek képviselik – ebben nincs semmi különös. A magyar miniszterelnök, az USA vagy éppen Franciaország elnöke hosszú évtizedek alatt felépített, jelentős üzleti és politikai befolyásának köszönhetően lett országa vezető politikusa. Gyakorta emlegetik rosszallóan, hogy az országokon átívelő zsidó szervezetek, pl. a Zsidó Világkongresszus vezetősége nagy befolyású politikusokból áll. Mivel ez a szervezet az ENSZ-nél és hasonló világszervezeteknél képviseli a zsidóság érdekeit, vezetőit, a leggyakorlottabb, legrátermettebb gazdasági és politikai szakemberek közül választják meg. Ugyanilyen elv szerint szerveződik a világ valamennyi érdek-képviseleti szervezete, tehát a hír igaz, és nincs benne semmi különös!
7. Mítosz: a zsidók nagyrészt a bankárok vagy bűnözők
Valóság: tévedés
Nincs két egyforma ember, így a zsidók sem jók vagy rosszak, okosak vagy buták, szépek vagy csúnyák, gazdagok vagy szegények, bankárok vagy akár bűnözők. Számos közös szál köti össze őket, de nincs köztük olyan, amelyet mindenkire érvényes szabályként lehetne elfogadni. Olyan kijelentések, melyek egy teljes népcsoportot látnak el mindenkire vonatkozó jelzőkkel, rosszindulatú előítéletek termékei. Az előítélet az egymásról alkotott képek megmerevülése, igazodó érvrendszerrel alátámasztva. Ennek megannyi megjelenési formája lehet a szóbeli előítéletességtől kezdve egészen a testi erőszakig. Érdemes az egyszerűsítő kijelentéseket, az összetett problémákra adott szimpla és felületes válaszokat óvatosan kezelni, tájékozódni, olvasni és másokkal beszélgetni mielőtt hasonló kijelentéseket megkérdőjelezhetetlenül igaznak fogadunk el.
