Jiddis jövevényszavak

A diaszpóra, azaz a szétszóródás következményeként a világ legkülönbözőbb részein alakultak zsidó közösségek, Indiától Dél-Amerikáig.  A zsidók kultúrája mindenhol keveredett a helyi lakosokéval – legyen szó zenéről, irodalomról, gasztronómiáról vagy nyelvről. Az évszázadok során a zsidók eredeti héber és arámi nyelve keveredett az adott területen élők nyelvével, és így alakultak ki a zsidó nyelvek, melyek közül a legjelentősebbek a jiddis (a középkori német keveréke a héberrel, amely főként a Kelet-Európai askenáz közösségekben terjedt el), a ladinó (a héber-spanyol keveréknyelv, az európai Szefárd zsidóság nyelve) illetve a judeo-arab (amit az arab országok zsidó lakosai beszéltek). Ezen túlmenően még számos zsidó nyelv létezik. Mára ezeket a nyelveket viszonylag kevesen használják, viszont Izrael megalakulása miatt a korábban csak liturgiában használt hébert, mely korábban holt nyelvnek számított, mára ismét több millióan beszélik.

Magyarországon a háború előtt is a zsidók többsége magyarul beszélt, de sokan beszéltek jiddisül is, főleg vidéken, és így számos jiddis kifejezés átkerült a magyar szlengbe. Például:

haver – haver

mázli – szerencse

hapsi – ember

kampec – vég

meló – munka

pacák – ember

balhé – botrány

jatt – borravaló

srác – fiú

szajré – holmi

behemót – nagydarab

melák – nagydarab

bóvli – ócskaság

gój – nem zsidó – szó szerint: nép

herót – undor

muri – buli

mesüge – hülye

majré – aggodalom

koffer – táska

cefet – rossz

hadoválni – össze-vissza beszélni

happolni – elvenni

További jiddis jövevényszavak és olvasni való:

https://sites.google.com/site/jiddisjoevevenyszavak/

http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/tanulmanyok/jiddis.htm