zsidó kultúra mítoszok antiszemitizmus Holokauszt
A zsidó vallás a Bibliát az ószövetség végéig fogadja el; nem fogadja el viszont Jézus létezését és az újszövetségben foglaltakat. Leegyszerűsítve, a zsidók még várják a Megváltót, míg a keresztény gondolkodás alapja Jézus Krisztus, a Megváltó születése és kereszthalála. Elég csak a keresztes-háborúk történetét felidézni ahhoz, hogy érezhető legyen: a Jézus Krisztust nem dicsőítőkkel szemben éppolyan erővel lépett fel a pápaság által szervezett erő, mint ahogy a kereszt nevében leigázták Amerika őslakosait és megannyi “hitetlen” népet. A zsidó vallással szemben táplált ellenérzéseket (melyeket a keresztény, iszlám és egyéb vallások és egyházak hívtak életre) összefoglaló néven antijudaizmus-nak hívjuk. Történelmi kortól és körülményektől függően az antijudaizmus csöndes vitában, hangos vádaskodásban, vagy radikális, véres hadjáratokban ölt testet.
A magyarországi antijudaizmus egyik kirívó történetét Krúdy Gyula dokumentálta a “Tiszaeszlári Solymosi Eszter” című regényében: a 19. század végén futótűzként terjedt a rémhír országszerte, miszerint egy Tiszaeszláron eltűnt keresztény kislányt a helyi zsidók öltek meg azzal a céllal, hogy zsenge vérét ételükbe süssék és vallási rituálé keretében elfogyasszák (általában a zsidókat Jézus Krisztus megölésének vádjával is illetik, így a tragikus sorsú kislány története csak olaj volt a tűzre). A bírósági tárgyalás bebizonyította a zsidó vádlottak ártatlanságát, melynek következtében sokaknak el kellett vetniük azt a hiedelmüket, hogy a zsidók keresztény szüzek vérét fogyasztják. Bármilyen elképesztő is e történet, és bármilyen elképesztő is két békés vallás összecsapása kapcsán ártatlan, hívő emberek meghurcolása, a vallásháborúk sokezer éve zajlanak szerte a világon – természetesen nem csak a zsidókat érintve. Az antijudaizmus mérséklődése remélhető attól, hogy II. János Pál pápa – a pápák közül elsőként – ellátogatott Jeruzsálembe és zsidó vallási vezetőkkel találkozott.
Az antiszemitizmus újabb keletű mint az antijudaizmus. Az antiszemitizmus kifejezés Wilhelm Marr hamburgi újságírótól származik, aki az 1870-es években mindezt a zsidóktól való elkülönülés jelzésére használta. A szó egyébként pontatlan, hiszen az arabok is „sémiták”. Ebben a gondolatrendszerben a zsidóság, mint a világ különböző pontjain élő, élősködő faj jelenik meg. Az antiszemitizmusnak nincsenek irodái, nincsenek vezetői, és legfőképpen: bizonyítékai sem. Megjelenési formái, követői vannak, és bizonyos korokban szemmel látható hatalma is. Az antiszemitizmus, ahogy ezt a neve is mutatja, egy ellenző rendszer; nem az építő, hanem a radikális pusztító szándék vezérli. Megteremtői a 19. század végén fektették le a szellemiség alapjait, mely lényegében azóta is változatlan: a zsidókat azzal vádolják, hogy titkos vallási összefonódások révén beszivárognak a vezető pozíciókba, és vagyonos zsidó mecénások akarata szerint átveszik az irányítást nemzetek felett, szorgalmasan pusztítva, kisemmizve azokat. Az antiszemitizmus változatos formákban jelenik meg, de alapvető gondolata szerint a zsidók mindenhol kufárkodnak, idegenek, cinikusak és képmutatók, csakis a saját közösségük érdekeit nézik, méghozzá az orránál fogva vezetett, kisemmizett, tönkretett és elhallgattatott többség kárára.
Ebben a gondolatmenetben természetesen az általunk antiszemitának nevezett szószólók nem nevezik magukat antiszemitának, éppen ellenkezőleg: bizonyos kórók, vagy éppen egész nemzetek megmentőiként tetszelegnek, és azt hangoztatják, hogy most vagy soha, az ő vezetésükkel le kell számolni az izraelita, zsidó parazitákkal. érdekes figurája volt az antiszemita világnak Henry Ford, a róla elnevezett autógyár alapítója. ő pl. a “Nemzetközi zsidó – a világ legfőbb problémája” címmel adott ki könyvet, melyben köntörfalazás nélkül azt állítja, hogy a zsidóság tudatosan szipolyozza az Amerikai Egyesült államok népét. A mintegy 100 évvel ezelőtt kiadott tanulmányt számtalan hasonló könyv előzte meg s követte. Nem kell azonban könyvet írni ahhoz, hogy valaki antiszemita nyilatkozatot tegyen. 2003. október 16-án Malajzia miniszterelnöke beszédet mondott egy iszlám konferencián, és az alábbi kijelentést tette:
“Az európaiak a 12 millió zsidóból 6 milliót öltek meg, de ma mégis a zsidók irányítják a világot, mialatt másokat küldenek halálba maguk helyett. Túléltek 2000 évnyi pogromot a visszaütés helyett a gondolkodással. Kitalálták és sikeresen elterjesztették a szocializmust, a kommunizmust, az emberi jogokat és a demokráciát, amelyek által mindenki aki üldözi őket hibázik és ők is egyenlő emberek lehetnek mindenkivel. Mostanra ezen eszmékkel átvették a hatalmat a legerősebb országok felett, és ez a kis közösség világuralmi tényező lett.”
Az antiszemitizmusnak számos előnye van kitalálói és életben tartói számára: egy szervezetlen, tehát önmagát megvédeni nem képes társadalmi csoport ellen irányul, akikből azonosíthatóságuk miatt könnyű bűnbakot kreálni. A folyamatosan újratermelődő rágalmakat teljes bizonyossággal nem lehetséges cáfolni; s még ha sikerül is a nagy részük igazságtartalmát kétségbe vonni, a “kabátlopási ügybe” keveredett zsidók a következő rágalom megérkeztével eleve hátrányos helyzetből indulnak. S ha adott a feltüzelt többség, adott a precízen kitalált érvrendszer és struktúra, olyan elképesztő méretet ölthet az antiszemitizmus, mint pl. a II. világháború idején. A korábbi évezredek alatt gerjesztett ellenszenvet az Adolf Hitler vezette náci rendszer aknázta ki, a német birodalom megszilárdítását remélve. Félelmetes és sötét gépként pusztították a zsidókat szerte Európában, csakúgy, mint a homoszexuálisokat, a cigányokat és más “deviáns, veszélyes” kisebbségeket. A világtörténelem e borzalmas eseménysorozatát holokausztnak hívjuk.
A magyarországi antiszemitizmus leginkább tetten érhető megnyilvánulásai az ún. zsidótörvényekkel kezdődtek. A magyarországi zsidóság jogegyenlősége először 1920-ban sérült az ún. numerus clausus törvény bevezetésével. Előírta, hogy az egyetemeken tanuló fiatalok összetételének meg kell felelni az egyes felekezetek, ill. népcsoportok ősznépességen belüli arányának. Bár a törvényt 1928-ban enyhítették, a zsidó vallású egyetemisták aránya ezt követően is csak 10-12% körül mozgott, szemben a háború előtti 30-34%-kal. Részben a hazai antiszemitizmus, részben a náci Németország nyomásának engedve a magyar törvényhozás 1938-tól kezdődően további zsidóellenes törvényeket fogadott el. Az ún. I. zsidótörvény (1938. évi XV. tc.), amely még vallási alapon állt, 20%-ban maximálta az üzleti és kereskedelmi alkalmazottak, valamint a különböző értelmiségi pályák izraelita vallású tagjainak a számát. A II. zsidótörvény (1939. évi IV. tc.), amely már faji alapra helyezkedett, az iparban és a kereskedelemben 12%-os, az értelmiségi pályákon 6%-os, az állami alkalmazottak körében pedig 0%-os kvótát állapított meg. A törvény szerint zsidónak az minősült, akinek legalább egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású volt. A III. zsidótörvény (1941. évi XV. tc.) megtiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést és az azon kívüli nemi kapcsolatot is. A IV. zsidótörvény (1942. évi XV. tc.) értelmében zsidók a továbbiakban nem vásárolhattak mezőgazdasági ingatlant, sőt meglévő földjeiket is el kellett adni. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után a zsidók élete is veszélybe került. Előbb gettókba gyűjtötték őket, majd máj. 15-én megkezdték deportálásukat. A megsemmisítő táborokban mintegy hatszázezren pusztultak el.
Elmondható, hogy az antiszemitizmus politikai és gazdasági érdekekért feláldoz egy vallást/népet, annak valamennyi tagját atrocitásoknak téve ki. állításának valódiságát alá nem támasztva cinikus világuralmi törekvésekkel vádolja a zsidókat, üzletembert és csendes nyugdíjast egyaránt megbélyegezve. Olyan általánosításokat tesz, melyek a valódi problémák helyett egy békés és sokat szenvedett közösség ellen hangolják a többségi indulatokat.
Fontos megjegyezni, hogy a nemzeti értékek és hagyományok ápolása és védelme NEM jelent antiszemitizmust. Ugyanígy NEM antiszemita például az a kijelentés sem, hogy Magyarországnak nem kellett volna az Európai Unióhoz csatlakoznia. Ezt azért tartottuk fontosnak kijelenteni, mert hiszünk abban, hogy a legkonzervatívabb nemzeti szemlélet sem tartalmaz antiszemita gondolatokat. Az antiszemitizmus olyan politikai bűncselekmény, amely nem alkotóeleme, hanem ízléstelen, hatásvadász kiegészítője szinte bármilyen ideológiának. Éppen ezért valakit alaptalanul antiszemitizmussal vádolni szintén a politikai bűncselekmények kategóriájába tartozik.
Magyarországon 2000 óta minden évben kiadvány jelenik meg “Antiszemita közbeszéd” címmel. Ebben az könyvben antiszemita megnyilvánulások, cikkek, rádió és tv műsorok szövege olvasható magyarul és angolul.
zsidó kultúra mítoszok antiszemitizmus Holokauszt
