Mától kapható Kertész Imre Nobel-díjas magyar író 2001 és 2003 között írt 240 oldalas naplója Mentés másként címmel.
Kertész Imre 2001 és 2003 között írt 240 oldalas naplója Mentés másként címmel jelenik meg pénteken. A Nobel-díjas magyar író kötetében arról az időszakról mesél, amikor eldöntötte, hogy Budapestről Berlinbe költözik, és amikor 2002 őszén megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Kertész ebben az időszakban próbálta meg befejezni Felszámolás című regényét, de a személyes hangvételű olvasmányból megtudhatjuk azt is, hogy miért tért át Kertész Imre a számítógépen való írásra.
Véleményt mond Kundera regényeiről, de többször felbukkan Franz Kafka neve is, kitér egy Pilinszky-lemezre, amelyet szívesen hallgat, reagál a közéleti és világpolitikai eseményekre és a kelet-európai demokráciák jövőjéről, jelenéről is leírja gondolatait. A kötetből kiderül, hogy amikor a Sorstalanságból Koltai Lajos filmet készített, Kertész Imre mindennap tizenkét órát dolgozott a forgatókönyvön.
Az író folyamatosan az életről, az ember mibenlétéről, a zsidóságról és Auschwitzról elmélkedik – emelte ki Péczely Dóra, a könyvet megjelentető Magvető kiadó főszerkesztője. Kiderül a műből az is, Kertész szerint „miképpen menthető másként a szabadság és a személyiség”. A hivatalos bemutatót a tervek szerint október 18-án tartják.
Magyar Narancs XXXIII. évf. 34. szám (2011.08.25), Barotányi Zoltán
“Normális politikai rendszert kellene teremteni” – Komoróczy Géza orientalista, történész a nemzetek és népek titkairól.
Nemrég jelent meg a tanulmánykötete, melyben az ókori Kelet népeinek sorsával, sokszor máig húzódó utótörténetével foglalkozik (Meddig él egy nemzet? – Kalligram). Első pillanatra tán nem is hinnénk, hogy a sokszor egzotikusnak tűnő, máskor nagyon is ismerős nációk sorsa mily közelről érinti hazánk közelmúltját és jelenét. Az pedig mindenképpen tanulságos, ahogy állandónak tekintett jellegzetességekről, nemzeti szempontból releváns megkülönböztető jegyekről vagy kohéziós erőkről mutatja ki, hogy semmi állandó sincs bennük – hacsak éppen nem a folyamatos változás.
Családja nem sokkal születése után az Egyesült Államokban, többszöri költözködés után New Yorkban telepedett le. Állítása szerint, habár igazán szereti az Egyesült Államokat, mégis Jeruzsálemben érzi igazán otthon magát. Mivel egyedüli gyermek, különösen szoros viszony fűzi őt szüleihez, akik minden premierjén részt vesznek.
Tanulmányai
Portman nagyon jó tanuló volt az iskolában; végig színjelesre teljesített. “A tudományok, az irodalom vagy a nyelvek számomra sokkal izgalmasabbak, és sosem érdekelt, hogy az egyetem választása esetleg kerékbe töri a karriert. Inkább leszek okos, mint filmsztár!”[3], mondta egyszer egy interjúban. Habár elmondása szerint szülei nem voltak vallásosak, mégis egy New York-i zsidó általános iskolába járt. Középiskolai tanulmányait a Syosset Középiskolában végezte. Portman nem tudott elmenni a Csillagok háborúja I: Baljós árnyak bemutatójára, mivel középiskolai záróvizsgáira készült.[4] Középiskola után beiratkozott a Harvardra, ahol pszichológiát tanult, de hallgatott emellett történelmet, filozófiát és teológiát is. 2003 júniusában diplomázott. A Harvardon a Lowell-ház tagja volt [5], és egyik alkalommal egy cikket írt a Harvard Crimsonba (iskolaújság), egy antiizraeli írásra reagálva.[6] Portman az egyik harvardi professzor asszisztense volt, és (Natalie Hershlag néven) társszerzője volt egy neuropszichológiai cikknek, aminek köszönhetően Erdős-száma 5.[7][8][9][10][11] 2006 márciusában vendégelőadó volt a Columbia Egyetemen, ahol a terrorizmusról tartott előadást, a V mint vérbosszú c. filmje kapcsán. Angol nyelven és héberül[12] folyékonyan beszél, franciául,[13]japánul és németül bizonyos fokig.[14] Nemrég arabul kezdett tanulni.
Személyes meggyőződés és jótékonyság
Portman 8 éves kora óta vegetáriánus és az állatok jogainak szószólója. Nem eszik állati eredetű ételt, és nem visel sem szőrmét, sem tollat, sem bőrt. 2007-ben Portman piacra dobta saját tervezésű cipőit, amelyeket alternatív természetes anyagokból készítenek. A bevételt teljes egészében jótékony célra fordítja, mellyel többek között az állatvédőknek próbál segíteni. Szintén 2007-ben egy hegyi gorillákért folytatott kampány keretében Portman Ruandába utazott, hogy dokumentumfilmet forgasson egy stábbal a gorillákról. A természetfilmet az Animal Planet nevű csatorna sugározta. A munka során Portmannek alkalma nyílt arra, hogy az egyik példányt saját maga nevezze el. Portman a Gukina nevet adta az egyik kisgorillának, ami azt jelenti: játszani.
Portman nagyon sok felé adakozik, de nem a hagyományos értelemben. “Azt az elvet vallom, hogy ne enni adj annak, aki éhes, hanem tanítsd meg halászni.” Portman a FINCA – Foundation for International Community Assistance-ot támogatja adományaival. A szervezet egészen új, speciális módon támogatja a szegényeket: kezdőtőkét biztosít számukra, hogy utána saját kisvállalkozásuk segítségével, a maguk erejéből állhassanak talpra. 2007-ben Portman ellátogatott olyan egyetemekre, mint például a Harvard Egyetem, a UCLA, a UC Berkeley, a Stanford, Princeton, New York Egyetem és a Columbia Egyetem. Beszédében arra biztatta a fiatalokat, hogy csatlakozzanak a Village Banking Campaign-hoz, és adományaikkal támogassák a rászoruló családokat és közösségeket.
Keszthelyen tekintetik meg az érdelődők Oz Almog festő arcképeit a Helikon Kastélymúzeumban, melyek világhírű zsidó származású zenészekről készültek.
Lenny Kravitz, Paul Simon, Gustav Mahler, Bette Midler, Leonard Bernstein, a számos életrajzból itt most négyet ragadtunk ki.
Barbra Streisand amerikai színésznő, énekesnő 1942-ben született New Yorkban, ortodox zsidó családban. Édesapja korán meghalt, ez adott indíttatást első rendezéséhez (Yentl). Szerepeiben főként akaratos, elszánt asszonyokat alakít, drámai és komikus szerepek megformálásában egyaránt élen jár. A legtehetségesebb amerikai énekesnők egyike. Hollywood leggazdagabb üzletasszonyai közé tartozik.
Ligeti György zsidó szemorvos anya és bankár-közgazdász apa fiaként látta meg a napvilágot 1923-ban Dicsőszentmártonban, 2006-ban Bécsben halt meg. Az érettségi után a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre, így került a kolozsvári konzervatóriumba. Tanulmányai 1943-ban megszakadtak: munkaszolgálatra hívták be. Családját koncentrációs táborba hurcolták. 1956-ban Bécsbe menekült. 1967-ben osztrák állampolgárságot kapott. Haláláig Ausztriában élt.
Bob Dylan1941-ben született a Minnesotában. Nagyszülei Litvániából, Oroszországból és Ukrajnából kivándorolt zsidók voltak, szülei, Abraham Zimmerman és Beatrice Stone (Beatty) a helyi zsidó közösség tagjai voltak. Legkorábbi ismert felvételét 1956 karácsonyán készítette.
Gene Simmons (eredeti neve: Chaim Witz 1949) magyar-zsidó származású amerikai zenész, basszusgitáros, a KISS együttes vezetője. Anyját (aki Szabolcsban született) náci koncentrációs táborba deportálták. Kilencéves volt, amikor a lehetőségek földjére költöztek. Miután látta a legendás Beatles zenekart 1964-ben, élete megváltozott. Négy nyelvből: angolból, németből, magyarból, és héberből vizsgázott.
A 42 díjat nyert Izraeli film egy egyiptomi fúvószenekarról szól, akik Izraelbe érkeznek, hogy egy ünnepségen játszanak, de a bürökrácia, a balszerencse vagy a véletlen miatt elfelejtettek értük jönni a reptérre. Útnak indulnak hát az ismeretlenbe, de hamarosan teljesen eltévednek. Egy fiatal zsidó vendéglősnő és családja fogadja be őket éjszakára. A zenészek mind saját vérmérsékletük szerint dolgozzák fel a történteket, ki szórakozni indul az éjszakába, ki inkább bezárkózna a külvilág elől.
,,A film az izraeli- arab vallási és kulturális ellentétet dolgozza fel nagyon szeretreméltó és érdkes formában, szórakoztatva tanít minket az elfogadásra, és tényleg egy nagyszerű filmről van szó, erős színészi alakításokkal, és remek történettel.” (vallasforum.hu)
“Kinek ajánljuk? Azoknak, akik szeretik a keserédes vígjátékokat és az olyan filmeket, amikrõl kicsit bizakodóbban lehet kijönni, mint ahogy az ember bement.” (origo.hu)
Anna Maria Haberman: Tamás könyve (Kieselbach-galéria, 2010)
Tamás egy olyan kisfiú, akinek életére, arra, hogy egyáltalán a földön volt, egy véletlen folytán derült csak fény. Nővére, aki sosem hallott róla, halott apja hagyatékából kerültek elő olyan levelek, amelyeket még elolvasni sem tudott, hiszen nem értett magyarul, édesapja – egy magyar zsidó – anyanyelvén. A szövegek, amelyeket megtalált egy apa és fia közti levelezés dokumentumai, Tamás mesél bennük életéről, terveiről Olaszországba költözött, anyjától elvált, orvos édesapjának Bajáról, nagyszüleitől. Tamást később deportálják és meggyilkolják Auschwitzban, édesapja pedig soha nem beszél róla második házasságából született lányának, Anna Mariának, de őrzi leveleit egy lánya számára hozzáférhetetlen nyelven. Amikor Anna Maria megtalálja és lefordíttatja a leveleket, szólításnak érzi őket, olyan szólításnak, amire csak úgy válaszolhat bármit is, ha újrateremti, legalább egy könyvben a kisfiú alakját. Az ő megszólalásai, arra irányuló kísérletei, hogy idősödő asszonyként testvérévé tegye az ismeretlen, évtizedek óta halott kisgyermeket, e kísérlet reménytelensége és elkerülhetetlensége teszi könyvvé, megrázó könyvvé a fényképdokumentumokból és levéldokumentumokból álló kötetet, a Kieselbach-galéria könyvsorozatának második darabját, ami egy-egy súlyos krízist jelölő magyar történelmi dátumhoz kapcsolódva ad ki dokumentatív, albumszerű, személyes történeteket elbeszélő könyveket. A Tamás könyve különösen jól használható oktatási célokra.
Együttélés – Kisebbség és többség a Kárpát-medencében
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2002-ben egy időben nyílt meg a tel aviv-i Nahum Goldman Zsidó Diaszpóra Múzeum virtuális kiállítása a magyarországi zsidóság történelméről és kultúrájáról, és jelent meg a most útjára bocsátott könyv, a Hágár országa eredeti, angol nyelvű kiadása. A könyv egy sorozat része, amely bemutatja a zsidó közösségek életét és sorsát a Föld egyes országaiban. Maga a Diaszpóra Múzeum, a könyv társkiadója, ugyanezt teszi. A babiloni fogságtól kezdve máig a legkülönbözőbb utakat kínálja a zsidó nép történelme megismeréséhez, közelítsen az érdeklődő bár a vallás, a politikatörténet, a nyelv, a családtörténet, a kultúra vagy a gazdaság felől. Természetesen a Múzeum mindenkihez szól. De ez a hatalmas, és a legmodernebb technikát alkalmazó vállalkozás mégis, mindenek előtt a személyes azonosulást szolgálja a történelemmel, a zsidó történeti identitás ébren tartását az egész világon. Ezért úgy vezet el a gyökerekhez minden zsidót, hogy ismerje meg és élje át, hogyan éltek a zsidóság közös és konstitutív értékei az adott helyi közösségben.
Ennek célkitűzésnek most egy nem tervezett, de örömmel fogadott oldalhajtása támadt: a Hágár országa magyar nyelvű kiadása. A Hágár országa – úgy érzem – mindenek előtt a nem zsidóknak szól. Hangsúlyozom, hogy elsősorban, sőt azt mondanám, hogy az eredeti könyv feladatának betöltése mellett, hiszen ez utóbbit a könnyebb hozzáférhetőség és a fordítás megkönnyíti és felerősíti a magyarországi zsidóság körében. Biztosan itthon is erősíti a zsidó gyökereket ez a könyv, s megvan a hatása Elie Wiesel már az angol kiadás borítójára is kitett szavainak: a magyarországi zsidóknak minden okuk megvan a büszkeségre – kiemelkedő személyiségeik és teljesítményeik ebben a könyvben az őket megillető helyre kerülnek.
De ugyanezt a nem zsidóknak is ismernie kell. A könyv magyar kiadásának kezdeményezője, Antall Péter a párbeszédet akarta szolgálni azzal, hogy segít reális képet alkotni az ezer esztendős közös múltról, az együvé tartozásról, a zsidóság szerepéről a polgári átalakulásban. Az előítéletek ellenszere a tárgyilagos tudás, sőt a széleskörű ismeret, hiszen csak annak alapján lehet differenciált véleményt alkotni. A párbeszédhez eleve a kölcsönös elfogadás szándéka kell, de ez nem elég. Tárgyi ismeretek híján hogyan is lehetne finom megkülönböztetéseket tenni, ami pedig a másik pontos megértésének feltétele? Az az átlagos tudás, ami a hazai zsidóság történelméről, szerepéről a nem zsidókban megvan, ehhez túlságosan kevés. Teljesen érthető, hogy a vészkorszak után mindmáig a holokauszt, és az antiszemitizmus elleni fellépés az uralkodó témák a zsidó-nem zsidó viszony tekintetében Magyarországon. De még ezekben is nagy szükség van szélesebb történelmi beágyazásra, vagy például szociológiai, lélektani elemzésre is, ha a máig érő hatásokat követni akarjuk. S emellett – hangsúlyozom, mellettük – szükség van a magyarországi zsidósággal való együttélés pozitív oldalainak bemutatására is. S bár éppen a kép differenciálásában segít az a megéledő figyelem, amely a háború alatt a zsidókat mentő emberek felé fordul, ez első lépés lehet. Együttélésünk összetett és érzékeny kapcsolatait, ezek kölcsönös hasznát legalább a 19. század közepétől volna jó bevinni a köztudatba.
A Haver Alapítvány ezúton szeretné megköszönni a 375 968 Ft értékű támogatást, amely a 2011. évi Szja 1 %-ának (2012. évi adózói rendelkezés) felajánlásokból gyűlt össze! Az összeget oktatási programok, anyagok és eszközök fejlesztésére és működésére fordítottuk.
Cate Shortland Lore című háborús és Élie Wajeman Alija című családi drámája térben egymáshoz közel – két szomszédos országban –, időben viszont távol játszódnak egymástól, ráadásul amennyiben az időgát megszűnne, a főszereplők két ellentétes oldalon is találnák magukat. A filmek a múlttal való leszámolásról szólnak, ami itt és most együtt jár a felnőtté válá […]
Thirty young MASA participants and other young Diaspora Jews stood up at their program’s end-year bash to interrupt the address of Minister of Knesset Naftali Bennett, leader of the right-wing Jewish Home party. The participants chanted “Diaspora Jews say ‘end the occupation,’ Diaspora Jews say ‘no to annexation.’” After being removed from the event, they [. […]
