Alapító
Dr. Schweitzer József nyugalmazott rabbi élő szimbólum, benne testesül meg mindaz, ami a mai zsidó közösség önképe számára fontos: a zsidó hagyományban otthonos rabbi, a magyar kultúrában jártas, művelt ember, aki mindemellett a holokauszt túlélője. Valószínűleg egyetlen magyar rabbi sem részesült még ennyi kitüntetésben, díszdoktori címben, oklevélben; egyetlen magyar rabbinak sem volt alkalma ennyi, főpappal, állam- és kormányfővel, és más kiemelkedő személlyel találkozni.
Született 1922-ben Veszprémben. 1947-ben avatták rabbivá. 1981-ben a Budapesti Izraelita Hitközség főrabbijává hívták meg, e tisztséget 1985-ig töltötte be. Felekezete a neológ hitközségek országos főrabbijává választotta. Egyetemi-oktatói és közéleti tevékenységéért, különösen a keresztény-zsidó kapcsolatok ápolásáért, Pázmány díjban részesítették.
Több nemzetközi keresztény-zsidó társaság, illetve tudományos társaság tagja.
Kuratóriumi tagok
Doffek Tamás “Zsidó, magyar meg még oly sok minden más is vagyok. Viszont hogy ezt a két fogalmat ne kelljen kettéválasztani, ezért nagyon fontosnak tartom hogy HAVERkodjunk egymással és így az emberek ismeretei e körben szélesednek és látásmódjuk kitágul. Közgazdászként, nemzetközi befektetésekkel is foglalkozom és ezáltal szerencsére elég sokféle emberrel találkozom, amikor újra és újra rájövök hogy milyen érték ha egy adott helyen minél többfajta ember él, dolgozik és egyáltalán kapcsolatban van egymással. Szeretném, ha a felnövő korosztályok már Magyarországon sem tartanák különlegesnek – vagy netán elutasítandónak – azt ha valakinek más a vallása, bőrszíne, szokásai vagy csak egész egyszerűen máshogy gondolkodik. Mélységesen hiszek abban, hogy az egysíkúság és a tájékozatlanság teszi leginkább értéktelenné az életet. Ezért van a HAVER, ezért dolgozunk azon, hogy közelebb kerülhessünk a zsidóságot övező előítéletek megszűnéséhez.” (Tamás a Haver pénzügyi vezetője)
Fritz Zsuzsa “Mondhatnám, hogy tanár vagyok, de ahhoz meg kellene magyaráznom, hogy mit értek tanításon, és az hosszú lenne. Informális oktatással foglalkozom, ami azt jelenti, hogy az olyan tanításban hiszek, ahol tanító és tanított állandó és őszinte párbeszédet folytat egymással, s ahol ebben a dialógusban történik meg a megértés megváltozása, azaz a tanítás. Zsidóként azt az örökséget kaptam őseimtől, azért vitatkozzak, hogy megértsem az álláspontomat. Zsidó vagyok. Tanár vagyok. Zsidóságot tanítok… Jó lenne, ha tudnám, mit is jelent ez? (“Aki nem tudja, tanítja”) Egy 89 éves munkácsi kollegám egyszer azt mondta óriási tangóharmónikával a kezében: “A zsidóság egy titkos kincs, mely hatalmas vastag falak mögött rejtőzik, s életünkkel bontogatjuk e falat. Persze lehet, hogy soha nem bontjuk le teljesen, és nem érünk el a titokig. Sebaj.” Hiszem, hogy jó együtt bontogatni ezt a falat. Itt állok a malterkupac tetején és kincskeresésre hívlak Benneteket, haverokat.” (Frici a Haver program-tanácsadója és oktatója)
Kovács Levente “Nem vagyok zsidó, nincs vallásom. 1995 óta foglalkozom reklámmal – de a pénzben sem hiszek. Legnagyobb eddigi profitom az a felismerés, hogy az életben másként mennek a dolgok, mint az általánosításokra épülő reklámokban. Nagy megtiszteltetés felvilágosult, vidám emberek társaságában azon munkálkodni, hogy megdőljenek a magyarországi zsidókat körülvevő sok százéves tabuk és tévhitek, és mindenki annak lássa őket, amik: izgalmas kultúrájú népnek, zárkózott vallásnak, de legfőképpen: egyénenként megítélendő, velünk élő, a legkevésbé sem misztikus hús-vér embereknek.” (Levi a Haver kommunikációjáért felel)
Lányi Eszter “Engem igazából soha nem érdekelt volna, hogy ki milyen vallású, ha történetesen nem egy több vallást magába tömörítő családba születek, ahol ebből származott is némi feszültség. A zsidóság számomra egy olyan szűrő, amely megkönnyíti az eligazodást a világ dolgaiban, miközben nyitott maradhatok más kultúrák iránt is.” (Eszter a Haver kuratóriumának elnöke)
Schőn Edina “A diplomámba az van írva, közgazdász, viszont nem szeretek számolni. Ezzel szemben imádok tanítani. A Haver létrehozásával teljesült az egyik álmom. Zsidó és nem zsidó fiatalok azért dolgozunk együtt, hogy megmutassuk nem csak a szánk jár, nem csak panaszosan nyögjük, hogy nem ismernek minket eléggé, hanem tanítunk; a saját és a jövő zsidóságáért. Hiszem, hogy az előítéletek megszűnéséhez a megismerésen keresztül vezet az út.” (Edina a Haver oktatási csoportjának vezetője)
Verő Tamás “Vallásos, hithű zsidó felmenőim voltak, szüleim már “csak” tradíciótartók voltak (ünnepek alkalmával lejártak a zsinagógába, volt zsidó esküvőjük, elvégeztették rajtam nyolcnapos koromban a rituális körülmetélést, stb.). Anyai nagymamám Holokauszt túlélő, kezén ott “ékeskedik” a beletetovált szám: A27615. Ő minden szörnyűséget mit átélt, elmesélt nekem. Apai nagymamám egy keresztény családnak köszönheti életét, akik házukban, egy lefalazott szobában bújtatták őt. Ő szinte semmit nem mesélt arról mi történt vele a Soában. Dédnagyszüleimet és családom nagy részét megölték, mert zsidók voltak.
A Fillér utcai általános iskola után a zsidó gimnáziumban tanultam, majd elvégeztem az Országos Zsidó Egyetemet és 1999-ben rabbivá avattak. Budán, a Frankel Leó utcai zsinagógában dolgozom. Van egy gyönyörű feleségem, és egy gyönyörű kislányom.
Oktatok zsidó óvodában, iskolákban, egyetemen. Részt veszek formális és informális nevelésben. De ami szintén nagyon fontos, régóta járok nem zsidó oktatási intézetekbe, vallásunkról tudásomat átadni, felnyitni a fiatalok szemét, milyen keveset tudnak a zsidóságról, és milyen torz képet alakítottak ki a zsidókról.
Remélem, hogy tudásommal és szakmai tapasztalataimmal hozzájárulok alapítványunk munkájához, hogy minél több “havert” szerezzünk a zsidóságnak.” (Tomi a Haver oktatója)
Illy Luca “Tanár is vagyok, meg a holokauszt történetével is intenzíven foglalkozom. A kettő igazából nem ért össze bennem, csak akkor, amikor az egyik gyerekemet “lezsidózták” az általános iskolában és ő – szerencsére – bámulatosan helyt állt. Ez négy éve történt és folyamatosan azon gondolkozom, vajon egy gyerek magától tudna-e fajgyűlölő lenni. Bizonyára nem. Ez a környezetétől, a családjától, a baráti körétől függhet.
A Haver Alapítványban való munkám lehetőséget ad arra, hogy nem zsidó diákokkal nyíltan beszélgessek előítéletekről a zsidókkal kapcsolatos tévhitekről és bármiről, ami a foglalkozások közben felmerül.
Mindezt azért teszem, mert egy beszélgetés alkalmával egy volt skinhead megtanított valamire: a zsidókkal kapcsolatos ellenérzések leküzdésére legjobb út a beszélgetés, a személyes találkozás, egymás megismerése.” (Luca a Haver holokauszt-szakértője és oktatója)
Dr. Mandl Judit “Nagyon jó érzés hogy részt vehetek a Haver Alapítvány munkájában. Zsidó vagyok, gyermekkorom óta aktív tagja vagyok a budapesti zsidó közösségnek. Számos alkalommal szembesültem azzal, hogy nem tudok őszintén beszélni a vallásomról és a közösségről aminek tagja vagyok, azaz arról, hogy milyen ma Magyarországon zsidóként élni. Ilyenkor mindig gondban voltam, próbáltam gondosan és plasztikusan fogalmazni, mert tudtam hogy, aki kérdez sokszor keveset tud rólunk, vagy épp ellenkezőleg torkig van már ezzel az egésszel. Nagyon nehéz megküzdeni az információhiánnyal, a tévhitekkel és a tabukkal, de mi is felelősek vagyunk azért, hogy elkezdődjön egy nem-zsidók és zsidók közötti nyitott párbeszéd. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy tudjunk őszintén beszélni magunkról és fel merjük vállalni azt amiben különbözünk, de azt is, amiben pontosan ugyanolyanok vagyunk mint bármely más közösség. Szeretném ha egy valós kép alakulna ki a társadalomban a zsidóságról, amit szintén sokféle ember alkot akik különbözőképpen fogják fel saját zsidóságukat csakúgy mint az élet kisebb és nagyobb kérdéseit, és akik ugyanúgy itt és most élnek mint a bármely más ember.” (Judit a Haver jogi tanácsadója)
