Vári Gyuri írása
Günter Grass: A bádogdob
A regény az utóbbi fél évszázad német prózája egyik legfontosabb alkotójának főműve. A multietnikus, állandó határviták kereszttüzében álló Gdansk-Danzig városának történetébe ágyazva meséli el a huszadik század történetét, olyan elbeszélőt választva, aki egyszerre részese az eseményeknek és kívül is van rajtuk, egyszerre gyermeki és romlott, egyszerre képvisel valamilyen – művészi karakterű – ellenállást és cinkosságot, elmegyógyintézeti ápolt és ravasz bölcs. Oskar, kasub anya és – ez bizonytalan – lengyel vagy német apa gyermeke, aki rendszeresen harmadik személyben beszél önmagáról, már születésekor teljes szellemi vértezetben áll elénk, döntéseket hoz az első pillanatban, ugyanakkor háromévesen mintegy megrendezi magának saját balesetét, hogy alátámaszthassa, miért állt meg három évesen a növekedésben. Ezt erkölcsi és szellemi teljesítménynek is tekinti, részvétele megtagadását környezete kispolgárian álszent és némán boldogtalan mindennapjaiban azzal is tetézi, hogy bádogdobos lesz, lényegében kizárólag dobolásán keresztül kommunikál, ugyanakkor képes, mint később rájön, hangjával megrepeszteni az üveget. Ebből a perspektívából figyeli környezetét, egyszerre groteszk és gonosz módon láttatva azokat, akik körülötte vannak. Egy másik, cirkuszban dolgozó törpe, Bebra, akivel véletlenül fut össze, de mesterének választ, azt tanácsolja neki, mindig maradjon „a tribün alatt”, ne adja fel saját, kiküzdött perspektíváját. A tanácsot szó szerint véve a tribün alatt elbújva dobol szét egy-egy náci gyűlést, az indulókra keringőütemet kényszerítve, az ironikus „alattiság” erejét használva fel.
Kamasz már, noha termetre hároméves és mások szerint visszamaradott, amikor kitör a második világháború, éppen szülővárosában dördülnek el az első lövések. Feltételezett apja odavész a lengyel posta ostrománál, kivégzése előtt félelmét csak legfőbb nyárspolgári mulatsága, a skatkártya biztosítja, aminek lapjaiból kártyavárakat kezd építeni, egyetlen, végső otthona lesz ez a tébolyig fajuló rettegésből eredő mánia, jelezve, hogy csak ilyenfajta ház és biztonság adatik számára – és számunkra is, ahogy Oskar is „őrültsége és kicsisége” törékeny kártyavárába menekül, ezt szolgálják a dobok, melyket gyorsan szétver és állandó utánpótlásra szorul belőlük Sigismund Markus, a zsidó játékkereskedő készletéből – a zsidóság a kívülállás egyik, adott körülmények között lehetetlen kisérleteként mutatkozik meg itt, a regény vége felé olvasható pedig, amikor egy különben jóindulatú, segítőkész, mindenkijét elvesztett zsidó túlélő költözik be lakásukba, mielőtt őt elhagyják a lengyellé vált Danzigot-Gdanskot, a Sigismund Markus-szál ellenpontja lesz. Amikor egy pogrom után holtan találja boltjában, ez jelzi számára, hogy a kártyavárépítés lehetőségei egyre szűkösebbek. A háború éveit immár ezért sem „a tribün alatt” csinálja végig, csatlakozik saját tanácsát nem megfogadó mestere „frontszínházához”, kívülállása cinizmussá válik, tekintete azonban lehetővé teszi számunkra, hogy sajátos módon vegyük szemügyre a megszállt Párizst és a normandiai partvidéket órákkal a partraszállás megindulása előtt, Oskar művészetének párjaként egy a náci szóhasználatban „elfajzott” festő-katona, a távoli utókornak szánt műveit e barbár korszakból, majd azt, ahogy e humanista ábránd dédelgetője parancsra agyonlövi a műveleti területre tévedt apácákat. A könyv utolsó negyede a háború utáni éveket mutatja be hasonló fénytörésben. Ez a regény a német „szembenézés” nem utolsósorban bölcsész és művészértelmiségiek ösztönzésére zajló folyamatának egyik kulcsművévé vált anélkül, hogy művészi összetettsége ezt megsínylette volna. Érdemes részleteket választani belőle felhasználására nagy terjedeleme miatt, például a Sigismund Markus játékboltjával kapcsolatosakat.
kapcsolódó anyag itt: www.sulinet.hu
www.ujkonyvpiac.hu
bookline
Ennyi zsidó él Magyarországon. A körülbelül 10. 000. 000-ból (tízmillióból) körülbelül 100. 000 (százezer). Ettől az 1 %-tól rettegne 99 %? Ki ez a százezer, zseniálisnak kikiáltott ördögfattya, aki romlásba bír dönteni egy ezeréves országot? Mert akkor ezt a kisebbséget magasabb-rendű lényeknek kellene tartaniuk. Ki állítja a zsidókról ezt a szamárságot? Pedig a zsidózó tüntetők tudtukon és akaratukon kívül mindezzel a zsidóságot magasztalják, emelik maguk fölé.
