JOURNAL for the STUDY of ANTISEMITISM
Volume 4, Issue #2, 2012
Eastern European Antisemitism
Guest Editor: András Kovács
http://haver.hu/wp-content/uploads/2013/03/Eastern-European-Antisemitism-2012-AK.pdf
Archive for the 'Tolerancia' Category
Az Identitás, tolerancia nevű foglalkozásunk lezárása előtt meg szoktuk kérdezni a diákokat, hogy szerintük hány zsidó él Magyarországon. A válaszok rendre elég meghökkentők, és általában elmondható, hogy a részt vevők túlbecsülik a helyes arányokat. Első tippre körül-belül 500 ezer és 2 millió (!) közé teszik a zsidók számát, majd mikor szembesülnek vele, hogy utóbbi azt jelentené, hogy minden ötödik osztálytársuk is zsidó, általában mérséklik a találgatásokat, és hosszabb-rövidebb „számháború” után megállunk a 100.000 alatti vagy a körüli becsléseknél. Fontos persze felhívni a figyelmet arra, hogy ezt a durván 100.000 fős csoportot számtalan további kisebb csoportra érdemes bontani éppen a tagjai egyéni vagy vallási, kulturális stb. identitásaik alapján. Sőt, mindezt még tovább érdemes differenciálni annak függvényében hogy, az egyén egyáltalán felvállalja-e saját zsidóságát, és ha igen, akkor mindezt milyen formában teszi. Ez utóbbi kérdés kapcsán talán a legkiválóbb szemléltetési adat a 2001-es népszámlálás ide vonatkozó felekezeti kérdése, ahol összesen 12.871 ember vallotta magát zsidó vallásúnak.
Mindez persze sok szempontból elgondolkodtató, akárcsak a TÁRKI friss felmérése, melyben a válaszadóktól, azt kérték, hogy becsüljenek meg egy-egy nagyobb számú Magyarországon élő kisebbségi csoportot, köztük a magyar zsidók számát is. Az eredmények tulajdonképpen eddigi, már fent is taglalt tapasztalatainkat erősítik meg. Egy átlagos magyar felnőtt súlyosan túlbecsüli a magyarországi zsidók számát: a valós mérték mintegy 10-szeresére (!) teszi a magyar zsidók arányát, vagyis a teljes népesség 1%-hoz képest 10% felettire.
A felmérést végzők szerint ugyanakkor mindebben közrejátszik az is, hogy a szélsőséges válaszadók direkt magasabbra becsülték a kisebbségek számát és nem reális tapasztalataikra hagyatkoztak. Ahogy Gregor Anikó megállapítja: „Az első felindulásból született, és extrém módon magas arányokat mutató válaszok azonban jellemzően kevésbé a tényleges észleletet, mint inkább a válaszadó azon véleményét fejezik ki, hogy az adott csoportba tartozókból szerinte „túl sok” van az országban.”
A TÁRKI kérdései és a mért eredmények részei annak a képnek, amit a többségi társadalom a kisebbségekről alakít ki, és formál nap mint nap. Ha azonban azt szeretnénk, hogy valódi párbeszéd induljon többség és kisebbség között, valódi tisztánlátás hassa át ezeket a társadalmi kérdéseket, az ilyen és ehhez hasonló kutatásoknál sokkal többre lesz szükségünk.
Az idei Budapest Pride-ot megelőző civil pikniken, több más civil szervezet mellett, a Haver Alapítvány is ott volt. Jó hangulatban és sok érdeklődő jelenlétével zajlott le a közel két és fél órás program.
A sátrat az UCCU Alapítvány önkénteseivel osztottuk meg.
“Megütközéssel értesültünk arról, hogy a köztiszteletben álló Dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbit, testvérünket, Budapesten, a nyílt utcán zaklatták és megalázták vallása miatt. A gyáva támadást a leghatározottabban elítéljük, egyben kifejezzük együttérzésünket és szolidaritásunkat világhírű honfitársunkkal és az egész zsidó közösséggel” – tartalmazza a közlemény, amelyet Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke írt alá.
Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit az utcán egy ismeretlen szidalmazta kedden, erről a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) adott hírt.
Professzor Dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi világhírű MAGYAR tudós. Soós Lajos portréfelvétele
A Mazsihisz közleménye “a Magyarországot elöntő rasszista gyűlölethullám újabb megnyilvánulásának” nevezte, hogy egy ismeretlen odalépett az utcán a volt főrabbihoz, szidalmazta és azt mondta neki: “utálok minden zsidót”. A Mazsihisz vezetése és a rabbitestület az egész magyar zsidóság nevében elítélte a történteket, egyúttal szolidaritásra hívott mindenkit.
Emellett arra kérték a döntéshozókat: tegyenek meg mindent, hogy “az ilyen és ehhez hasonló antiszemita inzultusok ne ismétlődhessenek meg”.
A hétvégén soproni diákok egy csoportja Budapestre látogatott, akik több programon vettek részt. Szombaton a parlamenti látogatás után találkoztak velünk. Beszélgettünk a zsidóságról, nemzeti identitásról, vallásról, kultúráról és sorsközösségről. Vasárnap a zsidó negyed séta végén a Dohány utcai zsinagógába látogattak. Stimuláló élmény volt mindannyiunk számára.
Visszajelzés és értékelés:
“Kedves Mircea!
Visszajelzések 1. – Rendhagyó óra:
- Jó volt h meghallgatták a véleményünket.
- Elmondhattuk h mit gondolunk – szabadon.
- sok idegen szót nem ismertünk/nem értettünk (gondolom h nem merték megkérdezni)
- sokkal jobban tetszett, mint a HDKE csak a holokausztra fókuszáló előadásai, programjai
- jófej volt a Mircea
- nagyon kedves volt Mircea
- mikor jövünk legközelebb??
Visszajelzések 2. – Kortárs vezetés:
- tök jó fej a Bence
- nagyon jó volt a zsinagóga!
- kicsit hosszú volt a melegben a 2 óra
- érdekes dolgokat mesélt a Zsidónegyedről
- remélem h találkozunk még vele
A fentieket a srácok mondták el nekem hazafelé a vonaton, amikor megkérdeztem mindenkit h mennyivel érzi többnek a jelképes hátizsákját a hétvége után. Jó páran várják a folytatást, főleg Roland és Börzse
Próbálok pár fényképet küldeni, és várom a tieidet is.
Köszönettel és üdvözlettel:
Zsolt
ui.: a lelkemre kötötték Rolandék h feltétlenül adjam át Neked és Bencének az üdvözletüket!”
Május 9-én foglalkozást tartottunk a budapesti Benedek Elek Szakiskolában, ahol enyhe értelmi fogyatékkal élő diákok tanulnak. Két csoport összevonásával mintegy 15 gyerek vett részt a rendhagyó órán. Azt hiszem, egyhangúan kijelenthetjük, hogy ilyen élményben régen nem voltunk részünk: a légkör az első pillanattól kezdve nagyon barátságos volt, a diákok lelkesedessél és örömmel fogadtak minket, és ez a lelkesedés az egész foglalkozás során érezhető volt. Így persze nekünk is könnyű dolgunk volt, a feloldódás és a ráhangolódás szinte pillanatok alatt megtörtént, onnantól kezdve, pedig a foglalkozás utolsó percéig öröm volt jelen lenni és részt venni benne.
Már a bevezető játéknál látszódott a diákok (és persze az önkéntesek) lelkesedése.
A képes játék után 3 csoportra oszlottak a diákok és a Haver-oktatók személyében „élő könyveket” kölcsönözhettek ki. A diákok lelkesen olvasták őket, a könyvek pedig saját történeteiken keresztül igyekeztek bemutatni zsidóságukat.
A beszélgetések és interaktív játékok mellett hórát is táncoltunk a diákokkal
A történetek mellett, a vallási élet egy-egy tárgya is előkerült.
A Jobbik által újratöltött vérvád kapcsán azt vallja: a zsidóságot nem megvédeni kell, hanem kinyilvánítani, ilyen gondolatoknak nincs helyük a magyar társadalomban.
Cernov Mircea, Haver Alapítvány – interjú vasarnapihirek.hu
Az ADL (Rágalmazás Ellenes Liga) által a napokban közé tett felmérés alapján Magyarország kiemelt helyet foglal el Európában – már ami az antiszemitizmust illeti. A felmérésben feltett kérdések, ugyanakkor tartalmilag és megfogalmazásukban is erősen vitathatók.
Egyes vélemények szerint az eredmények nem is az antiszemitizmus mértékére mutatnak rá, hanem sokkal inkább egy-egy zsidókkal kapcsolatos sztereotípiát erősítenek meg. Mi, a Haver Alapítvány önkéntesei a kulturális párbeszéd jegyében immáron 10 éve tartunk zsidósággal, identitással, toleranciával kapcsolatos foglalkozásokat, vitákat és egyéb programokat középiskolásoknak, főiskolásoknak és egyetemistáknak. Évtizedes tapasztalatunk azt mutatja, hogy a társadalomban megjelenő intolerancia nemtudásból, téves ismeretekből táplálkozik. Úgy gondoljuk, hogy a nyitás és a párbeszéd segítségével ezeken a negatív attitűdökön változtatni lehet, programjaink során kérdéseket fogalmazunk meg, és a diákságot is erre ösztönözzük.
Az ADL kutatását olvasva, úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a saját kérdőívünket. Kisebb hangsúlyeltolásokkal megpróbáltuk újragondolni, kibővíteni ezeket a kérdéseket, relevánsabbá tenni a mai magyar társadalom szempontjából is.
