Szukkót (héberül סֻכּוֹת (pontozatlanul סוכות is) (lomb)sátrak, askenáz kiejtéssel Szuk(k)ajsz), az úgynevezett Sátrak ünnepe, másként: Hag hasszukkót.

A szukkót hét napon át tart, zárásaként a nyolcadik napon a Smíni aceret, vagyis az őszi záróünnep követi. Több vidám vallási szertartás, sok ének és tánc kíséri az örömünnepet.

Az ünnep lényege, hogy kifejezze az Isten gondviselésében való bizakodást és hitet. Ahogyan a Mindenható a pusztában gondoskodott népéről, úgy ezután is fog. Éppen ezért teszi a Biblia az ünnepet az aratás, betakarítás idejére:

„A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd a termést a te szérűdről és sajtódról. És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belől vannak a te kapuidon. Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr, mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen! Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt; a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt!” (5 Mózes 16:13–16; Károli)

A pészahal és a sávuóttal együtt ez a három, úgynevezett zarándokünnep egyike, melyen a Szentély fennállásának idején a zsidóknak Jeruzsálembe kellett menniük, hogy áldozatot mutassanak be.

Tovább itt: Szukkót – Wikipédia és itt

Az eightdays alkotócsoport azzal a céllal jött létre, hogy a kortárs design és tárgykultúra progresszív szemléletével újraértelmezze a hagyományos zsidó liturgia tárgyi elemeit.

FILTER Galéria

Miért készítettünk hanukiát?

A mai magyar zsidóság közösségi öndefiníciója nem a kulturális vagy hitbéli hovatartozás pozitív hagyományain nyugszik, még mindig erősen traumatizált a holokauszt emlékétől. Ennek lenyomataként a magyarországi zsidó kegytárgyak között nehezen találunk igazán korszerűt vagy design szemléletűt. A magyarországi zsidó otthonokba istorizáló utánérzés, jobb esetben nemzetközi design darabok vagy antik judaikák kerülnek. Másik oldalról tekintve, a judaika tervezés nemzetközi palettáján jelenleg nem találunk Magyarországról származó darabokat.

Tovább itt Trend-Guide

A vallásos zsidó család számára a szombat – Sábát – hivatalosan a szombati gyertyák meggyújtásával kezdődik. Ezt a vallási kötelességet az asszonynak kell teljesítenie. Az a nő, aki házasságkötéséig egyedül élt, az esküvője utáni első szombaton köteles először gyertyát gyújtani. A szombati gyertyákat körülbelül napnyugta előtt húsz perccel kell meggyújtani.

Az egész judaizmusban nincs még egy parancsolat vagy vallási előírás, amely iránt annyi érzelem, odaadás, rajongás fejeződnék ki, mint a szombat iránt. Ez az egyetlen előírás, amely az imák költészetében megszemélyesítve van jelen: gyengéden Szombat menyasszonynak nevezik. A zsidók számára olyan a szombat, mint a sugárzó szépségű menyasszony, a báj és tisztaság költői jelképe, a szerelem és ragaszkodás tárgya. Szombat királynőnek, Sábát HáMálkának is hívják, mert a költők és misztikusok képzeletében a királynő is a fenségesség, szépség és báj szimbóluma, és ilyen a szombat is a zsidók számára. A szombattartó zsidók teljességgel átérzik ezeket a költői megközelítéseket.

Legalább két gyertyát kell gyújtani. Ezek a negyedik parancsolat kétféle szóhasználatát jelképezik: Záchor – Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed (2Mózes 20:9.) és Sámor – Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteljed (5Mózes 5:12.).

Mezuza (héb.), az a pergamendarab, mely Mózes V. k. 6., 4-9 és 11., 13-31. verseit tartalmazza és papír, üveg, fém vagy fadobozba dugva, a vallásos zsidók lakásai valamennyi ajtófélfájára van rászögezve és jelképileg kifejezi Mózes V. k. 6., 9. és 11., 20. versének értelmét: «Ird fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra». A dobozra héber betükkel a «sáddáj» (Mindenható) szó van írva.

A S’má ima utáni parancsolatok azt is tartalmazzák, hogy a Tóra szavait az ajtófélfára is fel kell írni. Ennek a parancsolatnak a teljesítésére készülnek a szebbnél-szebb mezuza-tokok, melyeket a zsidó otthonokban azoknak az ajtóknak a jobboldali félfáira erősítenek fel, melyek olyan helyiségbe vezetnek, ahol alszanak vagy étkeznek. A tokban egy tekercsdarab található, mely a S’má imát tartalmazza. Csak az a kóser mezuza, melyben olyan tekercsdarabot helyeztek, amelyre a szöveget szakavatott személy, azaz szófer írta fel. A mezuza azt fejezi ki, hogy abban a házban, melynek ajtajára azt felerősítették, a Tóra parancsolatai irányadók. A mezuza tokjának alakja, színe vagy anyaga vallási szempontból közömbös. A mezuzával ellátott ajtón való belépéskor szokás a mezuzát megérinteni, majd a kezet megcsókolni.

Jom kipur napján ér véget a ros hásánával kezdődő, a megtérés tíz napjának (עשרת ימי התשובה – ászeret jámé hátsuvá) nevezett időszak, melyet félelmetes napoknak (ימים נוראים – jámim noráim) is hívnak. A zsidó vallás talán legismertebb ünnepe jom kipur, amelyet magyarul az engesztelés napjának, vagy hosszúnapnak is neveznek. A nap legfontosabb parancsa a megtérés. A ros hásánákor megkezdett önvizsgálati és önjobbítási folyamatnak ez a csúcspontja és a beteljesedése. A zsidó vallási szabályok erre a napra teljes böjtöt (ez egyaránt jelenti az evés és az ivás tilalmát) és a fizikai örömöktől való önmegtartóztatást írnak elő, ezzel is serkentve a megtérésre. A vallásos zsidók a nap nagy részét imával töltik a zsinagógában, de fontos észben tartani, hogy a böjt, az önsanyargatás és az ima csak eszközök, amelyek a megtérés intellektuális-spirituális célját szolgálják. Az ünnep dátuma: tisré hónap 10, minden szombati tilalom érvényes erre a napra, sőt, noha általában szombaton tilos böjtölni, ha jom kipur szombatra esik, akkor a böjtölés kötelező.

Tovább itt: Jom kipur

Az év fotókiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2011. szeptember 30. – december 31.

A kiállítás szervezője a Jeu de Paume (Párizs) a Magyar Nemzeti Múzeummal együttműködve

André Kertésznek soha nem volt a munkássága egészét átfogó, annak valós arányait és hangsúlyait feltáró retrospektív kiállítása. A Jeu de Paume-ban 2010 szeptemberében nyílt, s onnan további két helyszínen bemutatott tárlat, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum is fogad majd, ezt a hiányosságot szándékozik pótolni.

Kertész (Budapest, 1894-New York, 1985) fotográfusi tevékenysége több mint fél évszázadot ölel fel, s egyike azoknak a külföldre származott magyar mestereknek, akiknek nevét minden, fotográfiát kedvelő a 20. század legmeghatározóbb egyéniségei között tart számon. A kiállítás oldala

Self portrait by Andre-Kertesz

Ros hásáná, azaz a zsidó újév ünnepével kezdődik meg a jom kipurig tartó megtérés tíz napja (עשרת ימי התשובה – ászeret jámé hátsuvá), ez az időszakot félelmetes napoknak (ימים נוראים – jámim noráim) is nevezik.  Ebből csakúgy, mint az ítélet napja elnevezésből (ez ros hásáná másik neve) egyértelmű, hogy a zsidó újév szellemében alapvetően különbözik a polgári újév, a szilveszter hangulatától. A zsidó hagyomány szerint ezen az ünnepen az elmúlt év cselekedetei alapján Isten ítéletet hoz arról, hogy mi lesz a világ sorsa az elkövetkező évben. Ros hásáná, melynek időpontja tisré hónap első és második napja, elsősorban a megtérés, az önvizsgálat és a közösségi illetve az egyéni élet újragondolásának időszaka. Tovább

Ros HáSháná

Menorah – Menóra