Share/Save

Share/Save

Share/Save

Haver felmérés 2012 100 Survey Gizmo

Share/Save

Egyes vélemények szerint az eredmények nem is az antiszemitizmus mértékére mutatnak rá, hanem sokkal inkább egy-egy zsidókkal kapcsolatos sztereotípiát erősítenek meg. Mi, a Haver Alapítvány önkéntesei a kulturális párbeszéd jegyében immáron 10 éve tartunk zsidósággal, identitással, toleranciával kapcsolatos foglalkozásokat, vitákat és egyéb programokat középiskolásoknak, főiskolásoknak és egyetemistáknak. Évtizedes tapasztalatunk azt mutatja, hogy a társadalomban megjelenő intolerancia nemtudásból, téves ismeretekből táplálkozik. Úgy gondoljuk, hogy a nyitás és a párbeszéd segítségével ezeken a negatív attitűdökön változtatni lehet, programjaink során kérdéseket fogalmazunk meg, és a diákságot is erre ösztönözzük.

Az ADL kutatását olvasva, úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a saját kérdőívünket. Kisebb hangsúlyeltolásokkal megpróbáltuk újragondolni, kibővíteni ezeket a kérdéseket, relevánsabbá tenni a mai magyar társadalom szempontjából is.

Share/Save

Hétköznapi emberekről, pékekről, gyári munkásokról, tanárokról, ápolónőkről szól a kiállítás, akik akár a szomszédaink is lehetnének. Magával ragadó történeteket láthatunk gyermekkorról, iskolás évekről, szerelemről, házasságról, gyermekvállalásról és arról, kinek-kinek hogyan sikerült túlélnie a holokauszt borzalmait, miként tudta újrakezdeni az életét.  A hatalmas családi fotóalbumot lapozgatva mosolyogtató vagy elszomorító, szívmelengető vagy torokszorító történetek tárulnak fel.

A Centropa kiállítások jellemzője, hogy elsősorban nem megtekintésük fontos, hanem a megjelenő személyes történetekkel és sorsokkal való megismerkedés teszi igazán érdekessé őket. Számos pedagógiai és módszertani anyag készült felhasználásukra, melyeket gyakorló pedagógusok és oktatók fejlesztettek ki. A tárlatot a Centropa a Holokauszt Emlékközponttal és a Haver Alapítvánnyal együttműködésben innovatív és interaktív módszerekkel kívánja bemutatni a fiatal korosztálynak. A kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban megtekinthető felnőtt tárlatvezetőkkel, kortárs diákvezetéssel és kérhető a Haver Alapítvány interaktív foglalkozásaival is.

Share/Save

Mint az a múzeum közleményében olvasható, a sorozat ötlete Ronald Feldman műkereskedőtől származott. Feldman azután vetette fel az elképzelést, hogy látta Warholnak Golda Meir izraeli miniszterelnökről készült arcképeit. A kereskedő mintegy száz névből álló listát állított össze, s Warhol ezekből választott ki tízet.

A sorozat fogadtatása az 1980-as években nem volt egyöntetűen kedvező: Warholt azzal vádolták, hogy anyagi haszonszerzés céljával trivializál fontos történelmi személyiségeket. A sorozat vitákat váltott ki a kiválasztott személyiségek miatt is, és amiatt is, hogy maga Warhol nem volt zsidó.

Andy Warhol "Franz Kafka", 1980

A tárlaton láthatók a művész 1981-es bécsi látogatásakor készült fotók is, és az a portré, amelyet André Heller, a számos műfajban otthonosan mozgó, híres osztrák művész készített Warholról ugyanebből az alkalomból.

Share/Save

Einstein 1879. március 14-én született a németországi Ulmban, amely jelenleg a Baden-Württemberg tartományhoz tartozik, Stuttgarttól nagyjából 100 km-re keletre fekszik. Apja Hermann Einstein eleinte ágytoll-kereskedéssel foglalkozott, majd nyitott egy elektrokémiai műhelyt. Pauline Koch-al Stuttgart-Bad Cannstadtban házasodtak össze. A család zsidó volt, de Albert szülei nem követték a hagyományokat; a fiú katolikus általános iskolába járt, ahol anyja kívánságára hegedűleckéket vett.

Tovább itt:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_Einstein

http://www.biography.com

Share/Save

Vannak dolgok, melyek sosem változnak. A titkolt és a világ előtt is vállalt szerelem, a szégyellt és mégis felszínre kerülő szenvedély, a siker és a bukás, a tragédia és a boldogság aránya örök. Így van ez a Sonnenschein család életében is: a három generáció históriája magába foglal mindent, ami a 20. században Magyarországon megtörtént egy családdal.

A történet a századfordulón kezdődik, és egészen a hatvanas évekig vezeti nézőit. Egy család sorsát követjük nyomon, de egy országét is: a II. világháborúval és 1956-tal, a tragédia s a boldogság perceivel…

„A film nem a zsidóság asszimilációjáról szól, az csak példa. Arról szól, hogy ebben a most már múló 20. században, tehát a modern társadalomban minden család, minden ember identifikációs kényszer előtt áll. Jövünk a magunk kis családi hagyományaiból, egy tradicionálisabb, »első fokú« világból, és belekerülünk egy nagyobb társadalmi szerkezetbe, ahol intézmények, politikai és más szervezetek, világnézetek, magatartásformák és erkölcsök útvesztőjébe érkezünk. Ez mindenkinek iszonyú terhet tesz a vállára, társadalmi, lelki és szellemi értelemben egyaránt. Ha jól meggondoljuk, erről szól az egész modern irodalom Defoe Moll Flandersétől kezdve a Doktor Faustusig, az Ulyssesig, vagy Nádas Péter Emlékiratáig. Nincs különbség zsidó és nem zsidó között. A faluról jött parasztgyerek, a városi kispolgár, a dzsentri középosztály fia, a proletár, sőt más oldalról az arisztokrata sarj ugyanilyen válaszút elé kerül, mit csináljon az establishmentnek azzal a világával, amely kitárul előtte. Azonosuljon-e vele, és mennyire? Vagy ne azonosuljon, de akkor mit tegyen? Forradalmár legyen, vagy hagyja magát marginalizálódni? … A zsidóság szempontjából ez azért vetődik fel még élesebben, mert amikor ők belelépnek a történetbe, még egy olyan megkülönbözöttségi probléma is jelentkezik, amit nehéz egy szóval jellemezni (mondjuk etnikainak, történetinek, kulturálisnak, vallásinak), de ami kétszerte nehezebbé teszi a problémát mindenki másénál. Ezért lehet a drámát éppen egy zsidó család történetében kipreparálni. A problémának ebben a mélyebb értelmében valamennyien zsidók vagyunk. Mindenféle náció vagy etnikum ivadékára most már ugyanazok a törvények érvényesek. Dunának, Oltnak egy a hangja – magyarnak, németnek, románnak, horvátnak, szerbnek, szlováknak és zsidónak egy a sorsa.” (Vitányi István: Miről szól a Napfény íze? Élet és Irodalom, 2000. 8. sz.)

„Több mint ötvenöt évnek kellett eltelnie a holokauszt óta és bizony a rendszerváltozásból is tíz esztendőnek ahhoz, hogy a magyar társadalom ne csak szembe merjen nézni a történtekkel, de talán végre felelősséggel, a belső önvizsgálat igényével, szándékával, kellő önerővel tekintsen a történtekre, hogy egyszer és mindenkor lezárhasson egy szégyenteljes, előítéletektől, lelkiismeret-furdalástól terhes, elhallgatott, zavarosan kezelt »problémakomplexumot«.” (Boros István, Népszava, 2000. március 18.)

„A hatalmas vitákat kiváltó A napfény íze összegző munka. A történet váza, a benne szereplő karakterek, az emberi sorsok már megjelentek Szabó számos előző munkáiban is. A korábban finom utalásokban, alig elkapható jelzetekben megjelenő alakjait ezúttal tiszta, világos, látványos, végletekig konkretizált filmbe helyezi. A napfény íze monumentális képeskönyv: olyan nagyszabású munka, amelynek puszta létrejötte korszakhatároló jelentőséggel bír.” (Halász Tamás: Az illusztrációtól a nagytotálig. Zsidó sorsok magyar filmen. 2001.)

A napfény íze (Sunshine)

Osztrák-kanadai-német-magyar játékfilm, 1999
Rendezte: Szabó István
Forgatókönyv: Szabó István és Israel Horovitz
Fényképezte: Koltai Lajos
Zene: Maurice Jarre
Szereplők: Ralph Fiennes, Jennifer Ehle, Rosemary Harris, Rachel Weisz, Molly Parker, Deborah Unger, James Frain, John Neville, Miriam Margolyes, David De Keyser, Mark Strong, William Hurt
170 perc, színes

További filmek itt

Share/Save

Harmadik generáció from Haver Foundation on Vimeo.

Harmadik generáció
rendező: Bán Dávid, riporter: Kálmán Alida, producer: Frida Balázs (43 perc, 2005)
Olyan huszonévesek, ifjú harmincasok mesélnek önmagukról, tudott, vagy az utóbbi időben felfedezett zsidó identitásukról, akik ezt az önmeghatározásukon túl valamilyen módon ki is fejezik. Újraszervezik egyesületeiket, újra élesztenek már-már kihalt szokásokat, felelevenítik a közösségeket, mindezzel egy a rendszerváltás után megélénkülő ifjú zsidó közösség alapjait tették le.

Share/Save