Haver Informális Zsidó Oktatási Közhasznú Alapítvány

Vári Gyuri írása

Günter Grass: A bádogdob

A regény az utóbbi fél évszázad német prózája egyik legfontosabb alkotójának főműve. A multietnikus, állandó határviták kereszttüzében álló Gdansk-Danzig városának történetébe ágyazva meséli el a huszadik század történetét, olyan elbeszélőt választva, aki egyszerre részese az eseményeknek és kívül is van rajtuk, egyszerre gyermeki és romlott, egyszerre képvisel valamilyen – művészi karakterű – ellenállást és cinkosságot, elmegyógyintézeti ápolt és ravasz bölcs. Oskar, kasub anya és – ez bizonytalan – lengyel vagy német apa gyermeke, aki rendszeresen harmadik személyben beszél önmagáról, már születésekor teljes szellemi vértezetben áll elénk, döntéseket hoz az első pillanatban, ugyanakkor háromévesen mintegy megrendezi magának saját balesetét, hogy alátámaszthassa, miért állt meg három évesen a növekedésben. Ezt erkölcsi és szellemi teljesítménynek is tekinti, részvétele megtagadását környezete kispolgárian álszent és némán boldogtalan mindennapjaiban azzal is tetézi, hogy bádogdobos lesz, lényegében kizárólag dobolásán keresztül kommunikál, ugyanakkor képes, mint később rájön, hangjával megrepeszteni az üveget. Ebből a perspektívából figyeli környezetét, egyszerre groteszk és gonosz módon láttatva azokat, akik körülötte vannak. Egy másik, cirkuszban dolgozó törpe, Bebra, akivel véletlenül fut össze, de mesterének választ, azt tanácsolja neki, mindig maradjon „a tribün alatt”, ne adja fel saját, kiküzdött perspektíváját. A tanácsot szó szerint véve a tribün alatt elbújva dobol szét egy-egy náci gyűlést, az indulókra keringőütemet kényszerítve, az ironikus „alattiság” erejét használva fel.

Kamasz már, noha termetre hároméves és mások szerint visszamaradott, amikor kitör a második világháború, éppen szülővárosában dördülnek el az első lövések. Feltételezett apja odavész a lengyel posta ostrománál, kivégzése előtt félelmét csak legfőbb nyárspolgári mulatsága, a skatkártya biztosítja, aminek lapjaiból kártyavárakat kezd építeni, egyetlen, végső otthona lesz ez a tébolyig fajuló rettegésből eredő mánia, jelezve, hogy csak ilyenfajta ház és biztonság adatik számára – és számunkra is, ahogy Oskar is „őrültsége és kicsisége” törékeny kártyavárába menekül, ezt szolgálják a dobok, melyket gyorsan szétver és állandó utánpótlásra szorul belőlük Sigismund Markus, a zsidó játékkereskedő készletéből – a zsidóság a kívülállás egyik, adott körülmények között lehetetlen kisérleteként mutatkozik meg itt, a regény vége felé olvasható pedig, amikor egy különben jóindulatú, segítőkész, mindenkijét elvesztett zsidó túlélő költözik be lakásukba, mielőtt őt elhagyják a lengyellé vált Danzigot-Gdanskot, a Sigismund Markus-szál ellenpontja lesz. Amikor egy pogrom után holtan találja boltjában, ez jelzi számára, hogy a kártyavárépítés lehetőségei egyre szűkösebbek. A háború éveit immár ezért sem „a tribün alatt” csinálja végig, csatlakozik saját tanácsát nem megfogadó mestere „frontszínházához”, kívülállása cinizmussá válik, tekintete azonban lehetővé teszi számunkra, hogy sajátos módon vegyük szemügyre a megszállt Párizst és a normandiai partvidéket órákkal a partraszállás megindulása előtt, Oskar művészetének párjaként egy a náci szóhasználatban „elfajzott” festő-katona, a távoli utókornak szánt műveit e barbár korszakból, majd azt, ahogy e humanista ábránd dédelgetője parancsra agyonlövi a műveleti területre tévedt apácákat. A könyv utolsó negyede a háború utáni éveket mutatja be hasonló fénytörésben. Ez a regény a német „szembenézés” nem utolsósorban bölcsész és művészértelmiségiek ösztönzésére zajló folyamatának egyik kulcsművévé vált anélkül, hogy művészi összetettsége ezt megsínylette volna. Érdemes részleteket választani belőle felhasználására nagy terjedeleme miatt, például a Sigismund Markus játékboltjával kapcsolatosakat.

kapcsolódó anyag itt: www.sulinet.hu

www.ujkonyvpiac.hu

bookline

Váti Gyuri írása

Anna Maria Haberman: Tamás könyve (Kieselbach-galéria, 2010)

Tamás egy olyan kisfiú, akinek életére, arra, hogy egyáltalán a földön volt, egy véletlen folytán derült csak fény. Nővére, aki sosem hallott róla, halott apja hagyatékából kerültek elő olyan levelek, amelyeket még elolvasni sem tudott, hiszen nem értett magyarul, édesapja – egy magyar zsidó – anyanyelvén. A szövegek, amelyeket megtalált egy apa és fia közti levelezés dokumentumai, Tamás mesél bennük életéről, terveiről Olaszországba költözött, anyjától elvált, orvos édesapjának Bajáról, nagyszüleitől. Tamást később deportálják és meggyilkolják Auschwitzban, édesapja pedig soha nem beszél róla második házasságából született lányának, Anna Mariának, de őrzi leveleit egy lánya számára hozzáférhetetlen nyelven. Amikor Anna Maria megtalálja és lefordíttatja a leveleket, szólításnak érzi őket, olyan szólításnak, amire csak úgy válaszolhat bármit is, ha újrateremti, legalább egy könyvben a kisfiú alakját. Az ő megszólalásai, arra irányuló kísérletei, hogy idősödő asszonyként testvérévé tegye az ismeretlen, évtizedek óta halott kisgyermeket, e kísérlet reménytelensége és elkerülhetetlensége teszi könyvvé, megrázó könyvvé a fényképdokumentumokból és levéldokumentumokból álló kötetet, a Kieselbach-galéria könyvsorozatának második darabját, ami egy-egy súlyos krízist jelölő magyar történelmi dátumhoz kapcsolódva ad ki dokumentatív, albumszerű, személyes történeteket elbeszélő könyveket. A Tamás könyve különösen jól használható oktatási célokra.

kapcsolódó anyag itt: KULTÚRA.HU

bookline

Kádár András Kristóf: Tényállásjelentés

HVG 2010. március 03., szerda •
Szerző: Kádár András Kristóf

A holokauszttagadás kriminalizálásáról minap elfogadott törvény kapcsán az első kérdés, amit meg kell válaszolni, hogy maga a holokauszttagadás tekinthető-e a szólásszabadság védelmi körébe tartozó véleménynek.

Tovább

Narancs XXII. évf. 8. szám(2010.02.25.) – 2010-02-25

“A második világháború ugyanis minőségileg különbözött az elsőtől. 1914 és 1918 között a polgári lakosság sokat szenvedett, de minden hetvenöt halott katonára csupán egy civil áldozat jutott. A második világháborúban viszont már több ártatlan polgári lakos vesztette életét, mint egyenruhás katona. Mintegy 25 millió európai civil halálát pedig nem lehetett néhány ezer gestapós vagy a táborokban szolgáló 55 ezer halálfejes SS számlájára írni.”

Kádár Gábor-Vági Zoltán

Tovább

Purim

Mit ünnepelünk?

Perzsiában történt, Achásvéros (I. Xerxész, ie. 485-465) király udvarában.

A király ünnepséget rendezett az ország előkelőségeinek. Szeretett volna dicsekedni feleségével, Vástival, de ő megtagadta a kérést. Egyes források szerint meztelenül kellett volna megjelennie a a vendégek előtt, mások szerint valamilyen kiütéses betegségben szenvedett éppen, ezért nem engedelmeskedett a parancsnak. Így vagy úgy, az eredmény az lett, hogy a feldühödött király elkergette feleségét. Ezután kihirdették Perzsiában, hogy Áchásvéros királynét keres. A jelentkezők között volt egy zsidó lány is, Eszter, akit a nagybátyja, Mordecháj nevelt. A palotában, akárcsak a többi jelentkezőt, őt is hosszasan készítették fel a királlyal való találkozásra. Amikor sorra került, Áchásvéros mindjárt bele is szeretett, elvette feleségül és Eszterből királyné lett. Azt, hogy zsidó, nagybátyja tanácsára nem árulta el.

Egy napon, amikor Mordecháj a palota környékén járt, hogy Eszter felől tudakozódjék, véletlenül meghallotta, hogy a palota két ajtónállója merényletet tervez a király ellen. Amikor ezt jelentette, a király annyira hálás volt, hogy tettét bevezették a Krónikák könyvébe. Ez idő tájt volt Áchásvérosnak egy gonosz minisztere, Hámán, aki megparancsolta az embereknek, hogy boruljanak le előtte. Ám a zsidó Mordecháj erre nem volt hajlandó, hiszen ő csak Isten előtt borulhatott le. Hámán ezért bosszút forralt ellene, és felbuzdította a királyt, hogy űzzék el a zsidókat Perzsiából. Azzal a hazug érvvel hozakodott elő, hogy a zsidók más törvények szerint élnek, és emiatt nem követik Áchásvéros parancsait. Ezen kívül arra is célzott, a zsidók vagyona a királyt illetné. A király ráállt, és sorsot vetettek, melyik napon történjen a zsidók elleni támadás. A sors, vagy szerencse neve pur (פור), ebből ered az ünnep neve: purim – פורים, vagyis sorsvetések. Ádár hónap 14. napjára esett a választás, és nyomban küldöncöket menesztettek Áchásvéros király mind a 127 országába, hogy hírt vigyenek a döntésről. A leveleket Hámán pecsételte le Áchásvéros pecsétgyűrűjével.

Continue reading “Purim: jelmezbe bújni, by Zsófi” »

http://www.facebook.com/group.php?gid=305129342715#!/event.php?eid=335507845218&ref=mf

“A mi iskolánkban összeírják a zsidó gyerekeket, zsidólista készül, és a tanulók aláírást gyűjtenek azért, hogy a zsidó gyerekek menjenek el az iskolából” – mondta el a Kolibri Színház előadása utáni beszélgetésen egy középiskolai tanár.

NÉPSZAVA, január 18., Scipiades Erzsébet, “Magyarország, 2010: a tanárok tehetetlenek?” Eredeti cikk » és itt

via http://www.hg.hu

A zsidó Pest 1. rész

http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/8499-a-zsido-pest-1-resz

2010.01.11 11:54 – Zsámboki Miklós

A zsidó Pest a főváros kisebbségi arcait bemutató sorozatunk következő része a lengyel, a szlovák és a szerb Budapest

után, de kivételt képez annyiban, hogy gyakorlatilag külön sorozatot érdemelne. Bár alig van Budapestnek olyan kerülete, amelyről ne lehetne írni a zsidóság szempontjából, amelynek ne lenne zsidó története, mégis él a köztudatban egy történelmi zsidónegyed: Belső-Erzsébetváros.

A zsidó Pest története, 2. rész

http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/8619-a-zsido-pest-tortenete-2-resz

2010.01.23 10:30 – Zsámboki Miklós

Ma Belső-Erzsébetvárost hívjuk zsidónegyednek, pedig azelőtt sosem nevezték így. Egyrészt, mert bár nagyrészt zsidók lakták, nem kizárólagosan; másrészt, mert bár nagyrészt ott laktak a zsidók, de nem kizárólagosan. A Belső-Erzsébetváros történetét taglaló epizód után sorozatunk folytatásában Lipótváros, Újlipótváros, Újpest és Józsefváros zsidó arcával nézünk szembe.

A zsidó Buda

http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/7437-a-zsido-buda

2009.07.24 16:00 – Zsámboki Miklós

Pestről szokás mondani, hogy Budapest zsidó része („a zsidó Pest”), de azon belül is inkább csak Belső-Erzsébetvárossal kapcsolatban szokás ezt emlegetni. Pedig ahogy Pesten sem csak Erzsébetvárosban, hanem Józsefvárosban, Lipótvárosban és Újlipótvárosban, úgy Budán is telepedtek le zsidók, sőt, a budai Várban találjuk ennek legelső nyomait. A zsidó lakosság jövés-menése, a város különböző részein létrehozott negyedek és azok elhagyása a történelemről mesél, amely a zsidók hétköznapjait különösen érzékenyen érintette. A zsidóság történelme könnyen tagolható, mivel befogadásuk, letelepítésük a király (illetve a 14. századtól a földesúr) joga volt.

http://www.frankel.hu/

Annie Fischer (1914 -1995)

http://nol.hu/galeria/000002001/000211331

Radnóti Miklós (1909 – 1944)

Nem tudhatom…

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Levél a hitveshez

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, Ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, S szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, S kihez vakon, némán is eltalálnék, Most bujdokolsz a tájban és szememre Belülről lebbensz, így vetít az elme; Valóság voltál, álom lettél ujra, Kamaszkorom kútjába visszahullva,

Féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?

versek http://www.literatura.hu

via http://www.jweekly.com/article/full/41061/jewish-groups-spring-into-action-to-aid-haiti/.

http://jta.org/news/article/2010/01/19/1010227/jewish-community-stands-behind-haiti

http://www.jdc.org/about-jdc/crisis-response.aspx?id=4028

Chanuka

Mit és miért ünnepelünk?

Időszámítás előtti második században járunk, a helyszín Júdea. Szíriai görögök foglalták el az országot, Antióchusz Epiphanesz, a király fejvesztés terhe mellett megtiltotta a zsidóknak vallásuk gyakorlását: a fiúk körülmetélését és a Tóra tanulást. A Jeruzsálemi Szentélyt megszentségtelenítették, és bálványimádásra használták. A zsidók kezdetben ellenállás nélkül tűrték, hogy egész Júdeában bálványokat állítsanak, és arra kényszerítsék a papokat, hogy disznót áldozzanak. Végül egy idős pap, a Hamoneus nemzettségbeli Matitjáhu megtagadta ezt. Fiaival elmenekült a hegyekbe, innen szervezték meg a lázadást a görögök ellen. Ez a maroknyi csoport 3 éven át tartott ki a görögökkel szemben, míg végül 165-ben győzedelmeskedtek felettük.

A Szentélyt megtisztították a bálványoktól, és újra használatba akarták venni. Azonban ott égnie kellett folyamatosan egy hét ágú gyertyatartóban, a menórában a lángnak. Ehhez szentelt oliva olajat használtak. A görögök azonban az összes olajat tartalmazó kancsóról letörték a zárópecsétet, így azok már nem voltak alkalmasak a használatra. Végül találtak egyetlenegy kancsó érintetlen olajat. Igen ám, de az új olaj előállítása és szállítása 8 napot vesz igénybe, nekik meg csak egy napra való olajuk volt. Végül meggyújtották a menórában a lángot. És csoda lett, az egy napra való olaj nyolc napon át kitartott. Ezt a csodát és a görög elnyomás alóli felszabadulást ünnepeljük a mai napig nyolc napon keresztül.

Continue reading “Chanuka by Zsófi” »

A Hanukka (héberül חֲנֻכָּה ḥănukkâ, pontozatlanul חנוכה is, felszentelés), a fények ünnepe egy zsidó ünnep. A Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. Azon zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a Tórán alapulnak (ilyen még például Purim), abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében. Ezt az ünnepet ismerik leginkább a nem zsidók körében.

lásd még: http://www.negyed6negyed7.com/

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A Nyilatkozatot a II. világháború borzalmai ihlették, és 1948. december 10-én fogadták el. Az ENSZ-közgyűlés 1950-ben hozott döntése értelmében a Nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Bevezető

Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon,

Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz,

Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön,

Tekintettel arra, hogy igen lényeges a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejeződésének előmozdítása,

Tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg,

Tekintettel arra, hogy a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködve biztosítják az emberi jogok és alapvető szabadságok általános és tényleges tiszteletbentartását,

Tekintettel arra, hogy a jogok és szabadságok mibenléte tekintetében közös felfogás kialakításának a legnagyobb jelentősége van az említett kötelezettség maradéktalan teljesítésének szempontjából

a közgyűlés kinyilvánítja
az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatát

mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletbentartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között.

1. cikk

Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

Continue reading “December 10.: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata” »

Kedves Haver Önkéntesek, Barátok és Ismerősök!

Szeretettel meghívunk november 24-én Haver Szalon esténkre, 6 órára, a Holló utcai műhelyben (Budapest 1075, Holló u.1. II/34).

Molnár Bálint a Freedom House Europe, Igazgató helyettese lesz a vendégünk.

Mr. Bálint Molnár

Deputy Director
Freedom House Europe

Biography:

Balint Molnar is the Deputy Director of Freedom House Europe. Before joining Freedom House in 2006, Mr. Molnar worked as the Development Manager of the London-based Media Diversity Institute, where he was responsible for fundraising, donor outreach, and program development. Previously, Mr. Molnar worked in Canada as a Senior Program Specialist for the Ottawa Jewish Community Council. Mr. Molnar was also Development Director and Senior Communications Manager for the Budapest Holocaust Memorial Center, Hungary’s national Holocaust institute. In this position he was responsible for securing state and private funding for the establishment of the institute, which was opened to the public in 2004. Between 1997 and 1999, Mr. Molnar worked as a News Editor at the Israeli Broadcasting Authority’s Kol Israel Radio, and over the years his analysis and op-ed pieces were published in a number of publications, including the Jerusalem Post, the Ottawa Citizen, Transitions Online, The Forward, and JTA Global News. Mr. Molnar earned his BA in Political Science and International Relations from the Hebrew University in Jerusalem and his MA in International Relations and European Studies from Central European University. He speaks fluent Hungarian, English, and Hebrew and intermediate German and some Spanish.

Kedves Haver Önkéntesek, Barátok és Ismerősök!

Szeretettel meghívunk november 17-i Haver Szalon esténkre, 6 órára, a Holló utcai műhelyben (Budapest 1075, Holló u.1. II/34).

Novák Attila, történész lesz a vendégünk: zsidóságról, cionizmusról, Holokausztról, toleranciáról és oktatásról beszélgetünk.

A Haver Szalon egy 12 találkozóból álló képzési programot és beszélgetés sorozatot tartalmaz, amely arra irányul, hogy a önkéntes-oktatók számára olyan ismereteket nyújtson, amelyeket a későbbiekben az oktatási programok során hasznosítani tudnak. A képzés nem kizárólag pedagógiai ismereteket tartalmaz, hanem sokkal szélesebb spektrumot ölel fel. A résztvevők többek között pszichológiai, társadalomelméleti és szociálpszichológiai alapfogalmakkal ismerkedhetnek meg, valamint különböző gyakorlati ismereteket sajátíthatnak el.
Continue reading “Haver SZALON” »

November 1.-én, 44 évvel ezelőtt Daniel Burros öngyilkosságot követett el, nem sokkal az után, hogy a New York Times leközölt egy cikket.

Hogy ki volt Daniel Burros? – Az amerikai náci párt egyik oszlopos tagja és Klu-Klux-Klán egyik vezetője, mellékesen zsidó. Ez volt az, amit többek között John McCandlish Phillips megírt abban a cikkben, amely felfedte Burros titkát, mely után az öngyilkosságot választotta.

Burros egy zsidó család gyermekeként született 1937-ben. Rendkívül magas, 154-es IQ-ja volt, ez tanulmányain is jól látszódott. De kamaszkora alatt valami megváltozott és egyre radikálisabb irányok felé sodródott. Szülei mindvégig tudtak róla, de imádkoztak azért, hogy fiuk észhez térjen…

Ezen a történeten alapul a „The Believer” című film, ami furcsa mód – de a film végén már érthető –  „A hitetlen” magyar címet kapta. A történet alapjaiban ugyanaz: Daniel Balint egy szélsőségesen rasszista szkinhead banda tagja, ő mindenki közül a hangadó. Amikor beszél, érezni lehet, hogy nem csak a sablon antiszemita nézeteket ismételgeti, hanem komoly háttértudása van, és olyan gondolatokat hoz fel, amelyekkel érdekes lenne vitatkozni. A filmen persze érezhető Hollywood hatása, de ezzel együtt egy durva, de mégis érdekes, és erősen provokatív film, ami szerintem nehezen feldolgozható (főként, ha némi kötődésünk is akad a témával kapcsolatosan), mégis mindenkinek ajánlom.

THE BELIEVER – A HITETLEN

amerikai dráma, 98 perc, 2001

16 éven aluliaknak nem ajánlott

rendezte: Henry Bean

szereplők: Ryan Gosling, Billy Zane, Theresa Russell

díjak: Sundance Filmfesztivál, Gotham Filmfesztivál – Legjobb film kategória győztese (2001)

(a filmet online <angolul> itt lehet megnézni: http://stagevu.com/video/qoeubibxtgsh)

Daniel Burros életéről még itt lehet olvasni (angol nyelvű cikk ) :

From Jew to Jew hater http://www.nypress.com/article-7077-from-jew-to-jew-hater.html

http://www.nytimes.com/2009/10/25/us/25donate.html?_r=1

Sólyom László Köztársasági Elnök előadása

Együttélés – Kisebbség és többség a Kárpát-medencében

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

2002-ben egy időben nyílt meg a tel aviv-i Nahum Goldman Zsidó Diaszpóra Múzeum virtuális kiállítása a magyarországi zsidóság történelméről és kultúrájáról, és jelent meg a most útjára bocsátott könyv, a Hágár országa eredeti, angol nyelvű kiadása. A könyv egy sorozat része, amely bemutatja a zsidó közösségek életét és sorsát a Föld egyes országaiban. Maga a Diaszpóra Múzeum, a könyv társkiadója, ugyanezt teszi. A babiloni fogságtól kezdve máig a legkülönbözőbb utakat kínálja a zsidó nép történelme megismeréséhez, közelítsen az érdeklődő bár a vallás, a politikatörténet, a nyelv, a családtörténet, a kultúra vagy a gazdaság felől. Természetesen a Múzeum mindenkihez szól. De ez a hatalmas, és a legmodernebb technikát alkalmazó vállalkozás mégis, mindenek előtt a személyes azonosulást szolgálja a történelemmel, a zsidó történeti identitás ébren tartását az egész világon. Ezért úgy vezet el a gyökerekhez minden zsidót, hogy ismerje meg és élje át, hogyan éltek a zsidóság közös és konstitutív értékei az adott helyi közösségben.
Ennek célkitűzésnek most egy nem tervezett, de örömmel fogadott oldalhajtása támadt: a Hágár országa magyar nyelvű kiadása. A Hágár országa – úgy érzem – mindenek előtt a nem zsidóknak szól. Hangsúlyozom, hogy elsősorban, sőt azt mondanám, hogy az eredeti könyv feladatának betöltése mellett, hiszen ez utóbbit a könnyebb hozzáférhetőség és a fordítás megkönnyíti és felerősíti a magyarországi zsidóság körében. Biztosan itthon is erősíti a zsidó gyökereket ez a könyv, s megvan a hatása Elie Wiesel már az angol kiadás borítójára is kitett szavainak: a magyarországi zsidóknak minden okuk megvan a büszkeségre – kiemelkedő személyiségeik és teljesítményeik ebben a könyvben az őket megillető helyre kerülnek.
De ugyanezt a nem zsidóknak is ismernie kell. A könyv magyar kiadásának kezdeményezője, Antall Péter a párbeszédet akarta szolgálni azzal, hogy segít reális képet alkotni az ezer esztendős közös múltról, az együvé tartozásról, a zsidóság szerepéről a polgári átalakulásban. Az előítéletek ellenszere a tárgyilagos tudás, sőt a széleskörű ismeret, hiszen csak annak alapján lehet differenciált véleményt alkotni. A párbeszédhez eleve a kölcsönös elfogadás szándéka kell, de ez nem elég. Tárgyi ismeretek híján hogyan is lehetne finom megkülönböztetéseket tenni, ami pedig a másik pontos megértésének feltétele? Az az átlagos tudás, ami a hazai zsidóság történelméről, szerepéről a nem zsidókban megvan, ehhez túlságosan kevés. Teljesen érthető, hogy a vészkorszak után mindmáig a holokauszt, és az antiszemitizmus elleni fellépés az uralkodó témák a zsidó-nem zsidó viszony tekintetében Magyarországon. De még ezekben is nagy szükség van szélesebb történelmi beágyazásra, vagy például szociológiai, lélektani elemzésre is, ha a máig érő hatásokat követni akarjuk. S emellett – hangsúlyozom, mellettük – szükség van a magyarországi zsidósággal való együttélés pozitív oldalainak bemutatására is. S bár éppen a kép differenciálásában segít az a megéledő figyelem, amely a háború alatt a zsidókat mentő emberek felé fordul, ez első lépés lehet. Együttélésünk összetett és érzékeny kapcsolatait, ezek kölcsönös hasznát legalább a 19. század közepétől volna jó bevinni a köztudatba.

Continue reading “Együttélés – Kisebbség és többség a Kárpát-medencében” »

rajz: Gróf Balázs