2010. Szeptember 05. Vasárnap, 19:00
http://www.matisyahuworld.com/
http://www.zsidonyarifesztival.hu
Keszthelyen tekintetik meg az érdelődők Oz Almog festő arcképeit a Helikon Kastélymúzeumban, melyek világhírű zsidó származású zenészekről készültek.
Lenny Kravitz, Paul Simon, Gustav Mahler, Bette Midler, Leonard Bernstein, a számos életrajzból itt most négyet ragadtunk ki.
Barbra Streisand amerikai színésznő, énekesnő 1942-ben született New Yorkban, ortodox zsidó családban. Édesapja korán meghalt, ez adott indíttatást első rendezéséhez (Yentl). Szerepeiben főként akaratos, elszánt asszonyokat alakít, drámai és komikus szerepek megformálásában egyaránt élen jár. A legtehetségesebb amerikai énekesnők egyike. Hollywood leggazdagabb üzletasszonyai közé tartozik.
Ligeti György zsidó szemorvos anya és bankár-közgazdász apa fiaként látta meg a napvilágot 1923-ban Dicsőszentmártonban, 2006-ban Bécsben halt meg. Az érettségi után a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre, így került a kolozsvári konzervatóriumba. Tanulmányai 1943-ban megszakadtak: munkaszolgálatra hívták be. Családját koncentrációs táborba hurcolták. 1956-ban Bécsbe menekült. 1967-ben osztrák állampolgárságot kapott. Haláláig Ausztriában élt.
Bob Dylan 1941-ben született a Minnesotában. Nagyszülei Litvániából, Oroszországból és Ukrajnából kivándorolt zsidók voltak, szülei, Abraham Zimmerman és Beatrice Stone (Beatty) a helyi zsidó közösség tagjai voltak. Legkorábbi ismert felvételét 1956 karácsonyán készítette.
Gene Simmons (eredeti neve: Chaim Witz 1949) magyar-zsidó származású amerikai zenész, basszusgitáros, a KISS együttes vezetője. Anyját (aki Szabolcsban született) náci koncentrációs táborba deportálták. Kilencéves volt, amikor a lehetőségek földjére költöztek. Miután látta a legendás Beatles zenekart 1964-ben, élete megváltozott. Négy nyelvből: angolból, németből, magyarból, és héberből vizsgázott.
Magyarország 2010: a »jobboldali« poén sztereotip állításai szerint így néz ki egy …-s:
1. budapesti, biciklista, rasztahajú és kábítószerezik, édesapja pedig »lobbista«
2. szombaton nem dolgozik
3. zsidó barátai (Dávid és Eszter) egy izraeli kibucból érkeznek hozzá látogatóba, fővárosi ismerőseinek neve Ádám és Sára
4. a Kőlevesbe, az Instantba és a Gödörbe jár szórakozni, ill. étkezni, ahol kóser termékeket fogyaszt és klezmert hallgat
5. az amerikai nagykövetség autóján néger sofőr furikázza
6. jaffát kap ajándékba közel-keleti barátaitól (…)
Jobbklikk Békés Márton: Szalonzsidózás szalon nélkül
via: http://www.divany.hu
A judaizmusnak rengeteg irányzata van, de ami a legérdekesebb, a neológia, azaz a zsidó újító mozgalmak speciálisan magyar ága. Történelmi kialakulása az Osztrák-Magyar Monarchiában születő reformista irányzathoz kötődik, később azonban visszakanyarodott a zsidóság hagyományőrzőbb, konzervatívabb formáihoz.
Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre Ernő)
(1913. október 22., Budapest – 1954. május 25., Indokína, Thai Binh)
„Szeresd az embereket, és ezt éreztesd is velük!” (Robert Capa)
Robert Capa, a világhírű haditudósító élete olyan színes volt, hogy leginkább egy több ezer darabból álló mozaikhoz hasonlítható. Ha ezeket a darabkákat egymás mellé illesztjük, egy életművész portréja rajzolódik ki: állandóan szomjazta ugyanis a kalandot, imádta a szerencsejátékot és hivatásán, a háborús fotózáson kívül – legalábbis látszólag – semmit sem vett komolyan. Ám az így kirakott mozaik mit sem fedne fel Capából, ha nem húzódna meg mögötte egy, a személyiségét mindig is meghatározó empatikus törekvés, a megérteni akarás. Ez az erő kapcsolja egymáshoz életének mozaikdarabkáit – ettől áll össze a kép. Fókuszáljunk tehát Capa emberségességére, amely sajátos humorérzékével, könnyedségével, közvetlenségével párosult, hogy képzeletünk szemével lencsevégre tudjuk kapni álmait.
http://www.ujakropolisz.hu/cikk/robert-capa-haditudositas-emberseg-nagykovete
http://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_Capa
Friedmann Endre fotóriporter
(Újpest, 1934. július 4.–)
1951: félbehagyja a Közgazdasági Szakközépiskolát, a MAFIRT-hoz jelentkezik, Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola 1960: a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja; 1963: AFIAP; 1967: EFIAP; 1974: World Press Photo aranyérem; 1976: Balázs Béla-díj; 1987: Rózsa Ferenc-díj; 2006: Táncsics Mihály-díj. 1952-ben a Magyar Fotólaboratórium segédmunkása; 1958-ig az MTI fotóriportere. Katonaideje alatt a gyöngyösi, kecskeméti hadosztályújságok fotósa. Egyike azon keveseknek, akik életükben kitérők nélkül megmaradtak “csak” fotóriporternek, s így életműve a magyar sajtófotó történetének megkerülhetetlen része. Mint honvédelmi tudósító, rendszeresen fényképezte a fegyveres testületek eseményeit, a polgári védelmi gyakorlatokat. 1973-ban négy hónapot töltött Vietnámban. Végigkísérte fényképezőgépével az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan bajkonuri felkészülését.
http://www.muosz.hu/galeria.php?gal_id=1&kat_id=45&step=20
Számos magánszemély és szervezet ajánlja fel segítségét az árvízkárosultaknak: a többi között meleg ételt osztanak, gyerekeknek szállást biztosítanak, de tartós élelmiszereket és fertőtlenítőszert is gyűjtenek.
A kedd délutáni adatok szerint 635 ezren hívták a 1752-es Nemzeti Segélyvonalat. A 250 forint összegű emeltdíjas hívásokkal összegyűlő adományokat a Nemzeti Segélyvonal mögött álló öt legnagyobb magyarországi karitatív szervezet továbbítja az ár- és belvízkárosultakhoz. A 1752-es telefonszámra összegyűlt több mint 158 millió forint gyors átadását előre kötött szerződések teszik lehetővé.
A 1752-es számot a Magyar Telekom és az Invitel hálózatából lehet hívni. A Vodafone és a Telenor mobilszolgáltatók, illetve az UPC ügyfelei a 1749-es segélyvonalat hívhatják, de ezt a számot a Magyar Telekom, és az Invitel előfizetői is elérhetik. Az itt összegyűjtött 200 forintos adományok a Magyar Vöröskereszt segítségével jutnak el az érintettekhez.
Több mint 132 millió forintnyi adományt ajánlottak fel a Duna Televízió nézői az árvízkárosultak számára az Összefogás Napok címmel meghirdetett akció során péntektől kedd délutánig.
Negyven gyermeknek biztosít szállást, étkezést, programokat, utazást és pedagógusi felügyeletet 2 hétre a Károly Róbert Főiskola (KRF). Ezen kívül szerda délig a főiskola ideiglenes gyűjtőpontján várják a felajánlásokat, elsősorban tartós élelmiszert, tisztító- és takarítószereket, amelyeket a főiskola és a Vöröskereszt önkéntesei juttatnak el a rászorulóknak. Különös támogatásban részesülnek az árvíz okozta károkban érintett leendő és jelenlegi hallgatók is. A költségtérítéses képzésben tanuló hallgatók esetében a 2010/2011. évi tandíjat átvállalja a főiskola, míg az állami finanszírozásban résztvevő diákokat a kollégiumi költségektől mentesíti az intézmény a következő tanévben.
Árvízkárosult családok gyermekeit látják vendégül öt napra a büki szállásadók. A helyi Tourinform iroda felhívására olyan sok szálloda és magán szállásadó jelentkezett, hogy valószínűleg több turnus megszervezésére is lehetőség nyílik – közölte Balogh Károly, a büki turisztikai egyesület titkára. A felajánlásoknak köszönhetően a gyerekek június 27. és július 21. között szállodai körülmények között lakhatnak, teljes ellátást kapnak, és programokról is gondoskodnak számukra.
A Magyar Iszlám Közösség a Zala Menti Polgármesterek és Polgárok Egyesületének segítségével Edelény városának körülbelül 6600 adag félkész ételt juttat el pénteken. A két szervezet ruha és pénzadománygyűjtésbe is belekezdett.
Naponta 1000 adag meleg ételt osztanak ki az árvíz sújtotta térségben a Krisna-hívők. Az árvíz miatt kilakoltatott, iskolákban, közintézményekben elszállásolt embereknek, sokgyermekes családoknak meleg ételt, a gyermekeknek édességet visznek. Az ételosztás fenntartásához szívesen veszik a hozzájárulásokat a KHB 10201006-50280678 az Ételt az Életért Alapítvány számlaszámára, a megjegyzésbe az Árvíz szót kérik felírni.
A Magyar Szerencsejáték Szövetség pénzfelajánlást tesz, amellyel árvízkárosult iskolás gyermekek nyári balatoni üdültetését teszi lehetővé. Javaslatuk szerint a Szerencsejáték Zrt. találja meg a módot arra, hogy a felhalmozódott több mint 2,5 milliárdos nyereményalap 50 százaléka – a játékosok hozzájárulásával – az árvízkárosultakhoz kerüljön. Azt is szorgalmazza, hogy az üzemeltetők az országban található játéktermekben pénzgyűjtő ládákat helyezzenek el, és a szerencsés játékosokat nyereményük egy részének felajánlására biztassák. Az így összegyűjtött pénzt az árvízkárosultak rendelkezésére bocsátják.
A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál a Magyar Vöröskereszttel együttműködve június 9-20. között a Miskolci Nemzeti Színházban, a Jégcsarnokban, a Miskolci Egyetemen és a templomokban kihelyezett perselyekben gyűjti a pénzadományokat. Tartós élelmiszert, tisztítószereket, játékokat, könyveket a Városház téren felállított vöröskeresztes házakban fogadnak. A Borfesztivál és a Széchenyi utcai Kézművesvásár résztvevői bevételük 5 százalélkát ajánlották fel jótékony célra. A miskolci Ökológiai Intézetbe egyebek mellett ruhákat, tisztálkodó szereket, tápszert, törülközőt, babaruhát, babakocsit és gyerekjátékokat várnak.
A felsőzsolcai árvízkárosultak javára a pénzbeli adományokat a következő számlaszámra lehet befizetni: Martintelepi Reformátusokért Alapítvány – Árvízkárosultak javára alszámla 1070086-48601702-52000001 – tájékoztatta Demkó Dóra, a Fidesz miskolci 1-es számú választókerületének politikai munkatársa az MTI-t. Gyűjtést szervez az árvíz sújtotta Felsőzsolca javára Eger. Az adományokat a városháza aulájában lehet leadni péntek estig, elsősorban tartós élelmiszert, ivóvizet, tisztító- és fertőtlenítőszereket várnak.
A Nógrád megyei árvízkárosult települések megsegítésére gyűjtenek tartós élelmiszereket, ruhaneműt, játékokat és tisztítószereket a főváros II. kerületében: a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, a Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban, az Ökumenikus Általános Iskolában, a Marczibányi Téri Művelődési Központban és a Klebersberg Kultúrkúriában. A külön erre a célra létrehozott bankszámlára pedig a pénzbeli adományokat várják: Raiffeisen Bank Zrt. számlaszám: 12031005-00156762-01600004, Nógrád Megye árvízkárosultjainak megsegítéséért.
Saját munkáikból tartanak árverést a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatói és hallgatói június 19-én az árvízi katasztrófa károsultjai javára az Epreskertben. A bevétel teljes összegét a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által létrehozott bankszámlára utalják – közölte Balogh Máté, a Magyar Képzőművészeti Egyetem PR-kommunikációs munkatársa.
Egyebek mellett ruhákat, élelmiszereket, fertőtlenítőszereket, gyertyát, matracot gyűjtenek a fővárosi Boulevard&Brezsnyev Galériában csütörtökön, hogy az árvízkárosultakon segíthessenek.
Vári Gyuri írása
A könyv Kertész és egy Svájcban élő, magyar származású irodalmár, Eva Haldimann kényszerűen egyoldalú levelezését tartalmazza (Kertész nem őrizte meg partnere leveleit), ami akkor kezdődött, amikor Haldimann ismertetést közölt a Neue Zürcher Zeitungban a Sorstalanságról. A levelekben egy az elszigeteltségből, értetlenségből lassan kitörő, a bolsevizmus börtönéből – igaz, későn – kiszabaduló egzisztencia önmagára találásának történetét olvassuk. Kertészt és művet először majdnem teljes elhallgatás fogadja, ezen üti az első rést egy-két szép magyar kritika után Haldimann cikke. Egyre nagyobb nyugati elismertségét, felolvasókörútjait, a későn tágra nyíló világot, a szellemi közeget, amely befogadja, mind ehhez a pillanathoz köti vissza, a cikkhez, amiről csak véletlenül szerzett tudomást a Lukács-uszodában és csak nagy nehézségek árán jutott hozzá. A létező szocializmus individuum és szellemellenességét silánysága és a nácizmus szellem és individuumellenessége közt folytonosságot érez, a nyugat-európai elismertség, úgy érzi, eljuttatta ahhoz a civilizációhoz, amelyhez száműzöttként ugyan, de mindig is tartozott, annak ellenére, hogy alapjaiban veszélyeztetettnek tudta és tudja.
Ugyanakkor a 90-es években erőteljes érdeklődést kezd tanúsítani hazája belpolitikai eseményei iránt, észleli azt a tétovaságot és riadalmat, ami a szabadságot fogadja, a feltörő, eddig a szabad beszéddel együtt elfojtott antiszemitizmus különösen bántja, politikai félelmeinek, gyakori igazságtalan túlzásainak is dokumentuma a könyv, egy agyongyötört psziché működésének, ami óhatatlanul hajlamossá válik efféle túlzásokra, ezeknek az okait szintén segít megérteni és ezzel hozzájárulhat politikai vitáink rendszeres torzulásainak megértéséhez is. A könyv két melléklete Kertész témába vágó interjúrészleteket tartalmaz, továbbá Eva Haldimann újságcikkeinek Kertész írásait tárgyaló részletei, egy egyre mélyülő megértés dokumentumai. A magyar irodalom önzetlen és eredményes külföldi népszerűsítője, Kertész levelezőpartnere egyedül ezekben a nagyszerű szövegekben szólal meg.
Vári Gyuri írása
A Los Angelesben élő magyar származású irodalmár, Marianna D. Birnbaum párhuzamos interjúkat készített három elismert magyar íróval, Esterházy Péterrel, Konrád Györggyel és Spiró Györggyel, akik a 2009-es jeruzsálemi könyvfesztivál vendégei voltak, Izraellel kapcsolatos benyomásaikról és a magyar zsidóság helyzetéről, történetéről. A könyv előszavában Birnbaum is erről elmélkedik: a 19. századot illuzórikus aranykornak láttatja, amikor a zsidók elhitték, hogy az emancipáció komoly és valódi döntés, őszinte befogadás. A zsidók nagy tömegei lelkes hazafiakká váltak, és úgy gondolták, többé aligha lehet kérdés bárki számára, otthonuk-e a föld, ahol élnek. A magyar nemzet azonban a következő század folyamán nem olyannak mutatkozott, mint legjobb képviselői a liberális korszakban, az asszimiláció puszta illúzióként lepleződött le abban a folyamatban, ami a holokauszthoz vezetett. Ez a történet nyilván nem nélkülöz minden igazságot, de mégis egyirányúsító kissé. Alkalmat ad a beszélgetésre, hogy valóban így van-e hogy mit jelent az asszimilációra nézvést a holocaust, hogyan viszonyulhat hozzá egy nem zsidó magyar stb. A három interjúalany három különböző perspektívát biztosít a kérdések megválaszolásához: egyikük zsidónak tekinti magát, másikuk a származását jelentés nélküli véletlennek gondolja, a harmadik, Esterházy Péter pedig semmilyen értelemben sem zsidó: jóindulatú és figyelmes kívülálló.
Az első válaszoló, Spiró György határozottan elutasítja, természetesen, a faji gondolkozást, és mivel magát kizárólag faji értelemben tekinti zsidónak, minden zsidóságára vonatkozó kérdést csak lezsidózásnak tud tekinteni. Hosszan mesél a családjáról, akik közt jeles cádikok is akadnak, és akikről – mivel egy regényéhez anyagot gyűjtve beléjük, mármint saját felmenőibe akadt – kivételesen sokat tud, azonban továbbra is makacsul történeti anyagként kezeli őket. Megbeszélhető kérdésként adódik az interjú olvasása közben, hogy az, kiknek a leszármazottai vagyunk, csak „faji” meghatározottságként lehet-e fontos számunkra vagy a családtörténeti emlékezet okán is. Spiró úgy dönt, hogy ezek a távoli mesékből megismert emberek lényegében idegenek számára, sőt még azt is hozzáteszi, hogy máshogy dönteni mitológiaképzés, ő pedig kritikusan néz a mítoszokra. Az identitás azonban mindig és eleve konstrukció, ami nem jelenti azt, hogy hazugság és le kell leplezni.
A közvetlen családról szóló történetek, elsősorban az apához való viszony szintén ismert lehet valamelyest Spiró beszélgetőkönyvéből (Amíg játszol) és az Álmodtam neked című gyönyörű novelláskötetből is, ezt a novellát remekül fel lehet használni a téma feldolgozásában rövidsége és kivételes szépsége miatt is. Spiró történelmi pesszimizmusa fájdalmas ellenképe apja megcsalatott bizakodásának – derül ki a könyvből és a novellából is. Szóba kerül Radnóti Miklós identitásválasztása is, de jól érzékelhetően mást jelent a beszélgetés két résztvevőjének. Spiró szerint Radnótinak igaza volt, Birnbaum érezhetően azt gondolja, hogy saját sorsa cáfolja meg választását. Remek közegelemzést ad Spiró Újlipótvárosról mint kulturális térről, a zsidó kispolgári szorongásokról és eufemizmusokról is.
Esterházy Péter lebírhatatlan derűje éles ellentétben áll Spiró kedélyével (ahogyan Konrád György furcsa sztoikus derűje is). Pontosan érzékeli a megfogalmazás nehézségeit, ha olyan országról kell beszélnie, melynek „szent földje” a mindennapok világa és „szent nyelve” a hétköznapi társalgásé, melynek történelme az ő saját története is európai keresztényként, mégis idegenként szemléli, s melynek létrejöttét potenciális lakói millióinak szisztematikus kiirtása előzte meg. Ahol véres és bonyolult konfliktus zajlik állandóan, amit a magyar utazó alig-alig ért. Ha erről a helyről szólunk, nagyon óvatosan kell bánnunk a szavakkal – igazi esterházys feladat ez az interjú. Az idők együttléte megtapasztalhatóvá válik a sivatagban is, Esterházy egyik legnagyobb izraeli élményében. Ott az emberkéz alkotása, a történelem nevetségesen rövidnek mutatkozik, a 2000 éves történet pedig jelennek: „bárhol, bármikor felbukkanhat egy kósza apostol”. Jeruzsálem és a sivatag a jelent mintegy „felborító”, magához rántó történelem terévé válik.
Esterházy néha talán túlzottan távolról figyel, igaz, mit is tehetne, alig pár napra érkező látogató csak: sokszor állapítja meg, hogy végtére is e föld lakói mind emberi lények, halljuk is szinte a csodálkozó kérdést: min lehet akkor itt egyáltalán ilyen csúnyán veszekedni? Ez a humanista tekintet éppen a sajátra, a történetre és kultúrára, az egyedit kirajzoló különbségre marad érzéketlen, arra, amire egyébként oly gyakran itt is talál szavakat. Esterházy mintha úgy sejtené, minden konfliktus lényegében félreértés, „pszichózis” lehet csak, míg Spiró szerint épp ellenkezőleg: minden valódi konfliktus lényegileg feloldhatatlan, legfeljebb kezelni lehet őket úgy-ahogy, ideig-óráig.
Konrád rögtön az interjú elején politizálni kezd. Úgy véli, hogy semmi ok a kelet-jeruzsálemi építkezések leállítására, hiszen ha a zsidó államban élhetnek palesztinok, akkor miért ne lakhatnának a leendő palesztin államban zsidók. Az építkezések azonban éppen azért folynak, hogy minél nagyobb területeket sikerüljön zsidó fennhatóság alatt tartani – az ott lakók és beköltözők célja bizonyosan nem az, hogy a palesztin állam zsidó kisebbségévé lehessenek.
Az ókori Jeruzsálemen is gyakran jár az esze – Dávidról, a „zsidó Lear királyról” és fiairól készül régóta regényt írni, és a zsoltáros uralkodó öregkoráról. Mire beleszoknánk a lassú, cél nélküli történetek ritmusába, már véget is ér a kötetzáró, rövid beszélgetés, és azon kapjuk magunkat, hogy kedvünk támad elővenni az ebben a modorban elmesélt önéletrajzi könyveket. (Az első, az Elutazás és hazatérés rövid összefoglalása a gyűjteményben megtalálható).
A Google ezúttal nemcsak a magyar oldalon jeleníti meg egy híres-neves magyar feltaláló nevét, hanem a nemzetközi (.com, .cn, stb.) oldalakon is. A Google Doodle rajzoló brigád igencsak aktív mostanában, május 29-én például Harsányi János magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdász születésnapját ünnepelte a Google.
Most pedig Gábor Dénes Nobel-díjas magyar fizikus (gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója) 110. születésnapjára emlékezteti a világot a Google.
Jó látni, hogy a Google egyszerre lokalizálódik, és teremt kapcsolatot a nemzetek között.
Gábor Dénes élete és munkássága
- Sárközi Mátyás: Emlékezés Gábor Dénesre – (Élet és Tudomány)
- Megemlékezések Gábor Dénes születésének 100. évfordolóján – (Fizikai Szemle)
- Gábor Dénes: Holográfia, 1948-1971 (A Nobel-díj átadásakor tartott elõadás) – (Fizikai Szemle)
- Gábor Dénes szabadalmainak listája
- Marx György:Gábor Dénes centenáriuma
- Sir Eric Ash Gábor Dénes, a tanár, a feltaláló és az ember
- Herman Ákos: Globalizáció – érett társadalom
- Greguss Pál: Akusztikus holográfia
- George Magyar: Gábor Dénes társadalmi gondolatairól – 25 évvel késõbb
- Füstöss László: Gábor Dénes, egy mérnök-fizikus
- Vámos Tibor: Gábor Dénes – a választott ideál
- Gábor Dénes a Fizikus Utikönyvben
- Gábor Dénes a Wikipédiában
- Dennis Gabor – (Wikipedia)
- Dennis Gabor – (The Nobel Prize in Physics 1971)
A városi triálos most Tel-Avivban és Jeruzsálemben járt.
A 42 díjat nyert Izraeli film egy egyiptomi fúvószenekarról szól, akik Izraelbe érkeznek, hogy egy ünnepségen játszanak, de a bürökrácia, a balszerencse vagy a véletlen miatt elfelejtettek értük jönni a reptérre. Útnak indulnak hát az ismeretlenbe, de hamarosan teljesen eltévednek. Egy fiatal zsidó vendéglősnő és családja fogadja be őket éjszakára. A zenészek mind saját vérmérsékletük szerint dolgozzák fel a történteket, ki szórakozni indul az éjszakába, ki inkább bezárkózna a külvilág elől.
,,A film az izraeli- arab vallási és kulturális ellentétet dolgozza fel nagyon szeretreméltó és érdkes formában, szórakoztatva tanít minket az elfogadásra, és tényleg egy nagyszerű filmről van szó, erős színészi alakításokkal, és remek történettel.” (vallasforum.hu)
“Kinek ajánljuk? Azoknak, akik szeretik a keserédes vígjátékokat és az olyan filmeket, amikrõl kicsit bizakodóbban lehet kijönni, mint ahogy az ember bement.” (origo.hu)
“Megértés – vallják a Haver oktatói és munkatársai ennek szellemében – csakis beszélgetésben születhet. Nem akarnak előírni, prédikálni, hanem beszélgetésre, közös gondolkodásra invitálnak. Ha valaki rá tud kérdezni saját előítéleteire, el tud rajtuk gondolkozni, akkor legalábbis félig sikert arattunk. Előítéletei pedig mindenkinek vannak, minden beszélgetés feltárhatja akár a kérdező prekoncepcióit is. A beszélgetés azonban természetesen irányított.”
Tovább: Stáció – Vallási ismeretterjesztő portál
1 százalék – február 2008, Popper Péter (Szombat folyóirat)
Ennyi zsidó él Magyarországon. A körülbelül 10. 000. 000-ból (tízmillióból) körülbelül 100. 000 (százezer). Ettől az 1 %-tól rettegne 99 %? Ki ez a százezer, zseniálisnak kikiáltott ördögfattya, aki romlásba bír dönteni egy ezeréves országot? Mert akkor ezt a kisebbséget magasabb-rendű lényeknek kellene tartaniuk. Ki állítja a zsidókról ezt a szamárságot? Pedig a zsidózó tüntetők tudtukon és akaratukon kívül mindezzel a zsidóságot magasztalják, emelik maguk fölé.
tovább a Szombat folyóirat cikkhez itt
AJAMI (AJAMI ), izraeli film, 120 perc, 2009
http://www.akino.hu/mozi/ajami
Ajami Tel Aviv azon negyede, ahol muszlimok, zsidók és keresztények eltérő vallású közössége él együtt. A film öt történetben mutatja be Ajami hétköznapjait. A film tavaly megnyerte Cannes-ban az Arany Kamera díjat, illetve jelölték az idei Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
http://www.the-match-factory.com/films/items/ajami.html
Magyarországi bemutató: 2010. április 1.
Forgalmazó: Szuez Film Kft.
Írta és rendezte: Scandar Copti, Yaron Shani
Szereplők: Fouad Habash, Nisrine Rihan, Elias Saba, Youssef Sahwani, Abu George Shibli, Ibrahim Frege, Scandar Copti, Shahir Kabaha, Hilal Kabob, Ranin Karim, Eran Naim, Sigal Harel, Tamar Yerushalmi, Moshe Yerushalmi
Ajami Tel Aviv azon negyede, ahol muszlimok, zsidók és keresztények eltérő vallású közössége él együtt. A film öt történetben mutatja be Ajami hétköznapjait.
Jaffa kikötőjének Ajami elnevezésű része a kultúrák olvasztó tégelye, ahol konfliktusokkal terhes kapcsolatban élnek egymás mellett különböző világszemléletű zsidók, muszlimok és keresztények. Az időben oda-vissza utazva, illetve más-más szereplők életébe pillantva válhatunk annak tanúivá, hogy milyen elviselhetetlen az a helyzet, ami itt kialakult. Az érzékeny 13 éves Nasri és bátyja, Omar családjukkal együtt rettegésben élnek, amióta nagybátyjuk szerencsétlenül megsebesített egy prominens klántagot. Malek, a naív palesztin menekült feketén dolgozik Izraelben, hogy az anyja életét megmentő operációra gyűjtsön pénzt. A tehetős palesztin Binj csodálatos jövőről álmodik zsidó menyasszonyával. A zsidó rendőr, Dando megszállottan keresi eltűnt bátyját. Az emberi lét tragikus törékenységét érhetjük tetten Ajami közösségének mindennapjaiban, ahol ellenségek élnek szomszédként. Semmilyen más helyszín nem ábrázolhatná jobban a különböző világok drámai összeütközését.
Ajami jeleníti meg mindkét – a palesztin és izraeli – kultúra egyetlen valóságát. A film két rendezője Scandar Copti és Yaron Shani személyében is tükröződik az arab-izraeli konfliktus két perspektívája. Annak ellenére, hogy más társadalmi háttérrel rendelkeznek, mindketten ugyanazt a lelkesedést táplálják a mozi és az emberiség iránt. A film forgatása alatt – miközben egyre mélyebbre ástak a valóságban – szoros barátság alakult ki köztük.
néma jelek / mute signs
Az (in)tolerancia kortárs megközelítései / Contemporary Approaches to (In)tolerance
Songül Boyraz (TR/A) Maria Papadimitriou / T.A.M.A (GR), Tamara Moyzes (CZ), Anna Molska & Wojtek Bąkowski (PL), Joanna Rajkowska (PL), Szolnoki József (D/H), Katarina Šević (SRB/H), Zádor Tamás (H)
Kurátor / Curated by Lázár Eszter
Kurátor asszisztens / Curator assistant György Eszter
Megnyitó: március 19. 18 óra / Opening: 19 March 2010. 6 PM
Megnyitja / Opening speech: Junghaus Tímea, művészettörténész / art historian
Helyszín / Venue Magyar Képzőművészeti Egyetem, 1062 Budapest Andrássy 69-71.
Megtekinthető: 2010. március 20-tól április 16-ig / On view: 20 March – 16 April 2010
hétfő-péntek: 10.00 – 18.00, szombat: 10.00 – 13.00 / Monday-Friday: 10 AM – 6 PM, Saturday: 10 AM – 1 PM
Hangos hétfő – a kiállítás ideje alatt filmprogram hetente 18 órától / Noisy Monday – during the exhibition every Monday film screening at 6 PM
támogatók / supported by NKA, Tavaszi Fesztivál, Lengyel Intézet, Goethe Intézet, PTE-BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
http://mancs.hu/ Narancs XXII. évf. 10. szám (2010.03.11.)
Jobboldali egyetemisták a választásról – “Valami egyértelmű üzenet”
A rendszerváltás környékén születtek, 2006-ban szavaztak először, áprilisban többségük a Jobbikot választja, de legalábbis egyetért a jobbikos politika legtöbb elemével. Történelem vagy politológia szakra járnak, tanárnak készülnek. Politikai eszmélésüket az őszödi beszéd indította el. Világnézetük eklektikus. Orbán Viktor szerintük a múlt embere.
A történészhallgatók egynegyede antiszemita
MTI|2004. 02. 13., 19:51|Utolsó módosítás: 2004. 02. 13.
A magyar történészhallgatók 21 százaléka szerint a zsidók bomlasztják az őket befogadó nemzeteket, kétharmaduk pedig úgy gondolja, hogy a cigányok többsége nem rendes ember – egy felmérés szerint. Az egyetemisták körében végzett kutatást az ÉS-ben ismertette Vásárhelyi Mária szociológus. Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke szerint az adatok arra utalnak, hogy a hallgatók körében nagyobb az intolerancia, mint a társadalomban.
Aggasztó mértékűnek nevezte az antiszemita beállítódás elterjedtségét a történelem szakos hallgatók körében Vásárhelyi Mária szociológus, cigányellenes beállítódásukat pedig drámainak az Élet és Irodalomban pénteken megjelent, egy felmérést összegző írásában.
A kérdőíves interjú során ötszáz egyetemi hallgatót kérdeztek meg 2003-ban az ország öt, állami és egyházi egyetemén. “A leendő történelemtanárok közül nyilvánvalóan antiszemita beállítódást jelző állításokkal a megkérdezettek egynegyede azonosul. A (…) hallgatók 21 százaléka nyíltan vállalja azt a meggyőződését, hogy a zsidók bomlasztják és gyengítik az őket befogadó nemzeteket, 22 százalékuk szerint jobb lenne, ha a zsidók saját államukban, Izraelben élnének (…)” – olvasható az ÉS hasábjain.
A többség azért demokrata beállítottságú
A elemzés feltárja, hogy a megkérdezett egyetemisták többségi beállítódásában a demokratikus attitűdök vannak túlsúlyban, ugyanis a konzekvensen demokratikus álláspontot képviselők aránya 39 százalék. Ugyanakkor nincsenek kevesen azok sem, akiknek véleményalkotását a látens antiszemitizmus, illetve a bizonytalanság jellemzi. Egy nem elhanyagolható kisebbség pedig nyíltan antiszemita álláspontra helyezkedett.
A vizsgálat feltárta azt is, hogy mind az egyházi, mind pedig az állami, vidéki egyetemeken tanuló történelem szakos diákok körében rendkívül magas az antiszemita attitűdök túlsúlyával jellemezhetők aránya.
Continue reading “Lapszemle ma és hat éve: Magyar Narancs / MTI: tolerancia és politika” »
http://index.hu/belfold/2010/03/11/a_holokauszthelyesles_legalis/
Index, Miklósi Gábor, 2010. március 11., csütörtök 07:25
Nemcsak a múltkori cikkünkre érkezett, többnyire brutális hangvételű 1166 hozzászólás tanulságai, hanem az államfő által most aláírt törvény hiányosságai és borítékolható következményei alapján is kijelenthető, hogy a holokauszttagadás betiltása semmit sem fog javítani a közbeszéd állapotán. Ellenkezőleg, új lendületet ad a nácibeszéd terjedésének, és a véleményszabadság további korlátozásait vonja maga után.
Sólyom László szerdán aláírta a holokauszttagadás büntetését lehetővé tévő törvényt, a Btk. módosítása néhány hét múlva belül hatályba lép. Ahogy azt többször megírtuk, az új jogszabály több problémát is felvet.
Még több:
http://mandiner.blog.hu/2010/03/10/volt_holokauszt_most_jo
http://velemenyvezer.blog.hu/2010/02/24/problemak_a_holokauszttagadas_tiltasaval
| 2010. március 10. Kumin Ferenc főosztályvezető nyilatkozata az MTI-nek a holokauszttagadás büntethetőségéről |
|
| Az államfő aláírta a holokauszttagadást büntető törvényt
– Sólyom László köztársasági elnök aláírta a holokauszttagadást büntető Btk.-módosítást szerdán, mert véleménye szerint a jogszabály nem alkotmányellenes – közölte Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője az MTI érdeklődésére. Magyarázatként elmondta: az Alkotmánybíróság 2000-ben a nemzeti jelképek megsértése és az önkényuralmi jelképek használata kapcsán hozott határozataival kivételesen lehetővé tette, hogy szűken meghatározott, szimbolikus ügyekben, a politikai szükségességre hivatkozva, bizonyos vélemények kinyilvánítását akkor is bűncselekménynek nyilvánítsa a törvényhozó, ha az nem uszít gyűlöletre. Az ilyen büntető jogszabályokra tehát nem az az alkotmányossági mérce vonatkozik, mint a véleményszabadság korlátozására általában – emelte ki. Kumin Ferenc hozzátette azt is: Sólyom László szerint ugyanakkor nem volt helyes, hogy ezt a törvényt az Országgyűlés a választási kampányban hozta meg. Az államfő szerint a kampány ideje nem alkalmas ilyen súlyú kérdések higgadt megvitatására – jelentette ki. |
|
Vári Gyuri írása
Günter Grass: A bádogdob
A regény az utóbbi fél évszázad német prózája egyik legfontosabb alkotójának főműve. A multietnikus, állandó határviták kereszttüzében álló Gdansk-Danzig városának történetébe ágyazva meséli el a huszadik század történetét, olyan elbeszélőt választva, aki egyszerre részese az eseményeknek és kívül is van rajtuk, egyszerre gyermeki és romlott, egyszerre képvisel valamilyen – művészi karakterű – ellenállást és cinkosságot, elmegyógyintézeti ápolt és ravasz bölcs. Oskar, kasub anya és – ez bizonytalan – lengyel vagy német apa gyermeke, aki rendszeresen harmadik személyben beszél önmagáról, már születésekor teljes szellemi vértezetben áll elénk, döntéseket hoz az első pillanatban, ugyanakkor háromévesen mintegy megrendezi magának saját balesetét, hogy alátámaszthassa, miért állt meg három évesen a növekedésben. Ezt erkölcsi és szellemi teljesítménynek is tekinti, részvétele megtagadását környezete kispolgárian álszent és némán boldogtalan mindennapjaiban azzal is tetézi, hogy bádogdobos lesz, lényegében kizárólag dobolásán keresztül kommunikál, ugyanakkor képes, mint később rájön, hangjával megrepeszteni az üveget. Ebből a perspektívából figyeli környezetét, egyszerre groteszk és gonosz módon láttatva azokat, akik körülötte vannak. Egy másik, cirkuszban dolgozó törpe, Bebra, akivel véletlenül fut össze, de mesterének választ, azt tanácsolja neki, mindig maradjon „a tribün alatt”, ne adja fel saját, kiküzdött perspektíváját. A tanácsot szó szerint véve a tribün alatt elbújva dobol szét egy-egy náci gyűlést, az indulókra keringőütemet kényszerítve, az ironikus „alattiság” erejét használva fel.
Kamasz már, noha termetre hároméves és mások szerint visszamaradott, amikor kitör a második világháború, éppen szülővárosában dördülnek el az első lövések. Feltételezett apja odavész a lengyel posta ostrománál, kivégzése előtt félelmét csak legfőbb nyárspolgári mulatsága, a skatkártya biztosítja, aminek lapjaiból kártyavárakat kezd építeni, egyetlen, végső otthona lesz ez a tébolyig fajuló rettegésből eredő mánia, jelezve, hogy csak ilyenfajta ház és biztonság adatik számára – és számunkra is, ahogy Oskar is „őrültsége és kicsisége” törékeny kártyavárába menekül, ezt szolgálják a dobok, melyket gyorsan szétver és állandó utánpótlásra szorul belőlük Sigismund Markus, a zsidó játékkereskedő készletéből – a zsidóság a kívülállás egyik, adott körülmények között lehetetlen kisérleteként mutatkozik meg itt, a regény vége felé olvasható pedig, amikor egy különben jóindulatú, segítőkész, mindenkijét elvesztett zsidó túlélő költözik be lakásukba, mielőtt őt elhagyják a lengyellé vált Danzigot-Gdanskot, a Sigismund Markus-szál ellenpontja lesz. Amikor egy pogrom után holtan találja boltjában, ez jelzi számára, hogy a kártyavárépítés lehetőségei egyre szűkösebbek. A háború éveit immár ezért sem „a tribün alatt” csinálja végig, csatlakozik saját tanácsát nem megfogadó mestere „frontszínházához”, kívülállása cinizmussá válik, tekintete azonban lehetővé teszi számunkra, hogy sajátos módon vegyük szemügyre a megszállt Párizst és a normandiai partvidéket órákkal a partraszállás megindulása előtt, Oskar művészetének párjaként egy a náci szóhasználatban „elfajzott” festő-katona, a távoli utókornak szánt műveit e barbár korszakból, majd azt, ahogy e humanista ábránd dédelgetője parancsra agyonlövi a műveleti területre tévedt apácákat. A könyv utolsó negyede a háború utáni éveket mutatja be hasonló fénytörésben. Ez a regény a német „szembenézés” nem utolsósorban bölcsész és művészértelmiségiek ösztönzésére zajló folyamatának egyik kulcsművévé vált anélkül, hogy művészi összetettsége ezt megsínylette volna. Érdemes részleteket választani belőle felhasználására nagy terjedeleme miatt, például a Sigismund Markus játékboltjával kapcsolatosakat.
kapcsolódó anyag itt: www.sulinet.hu
Váti Gyuri írása
Anna Maria Haberman: Tamás könyve (Kieselbach-galéria, 2010)
Tamás egy olyan kisfiú, akinek életére, arra, hogy egyáltalán a földön volt, egy véletlen folytán derült csak fény. Nővére, aki sosem hallott róla, halott apja hagyatékából kerültek elő olyan levelek, amelyeket még elolvasni sem tudott, hiszen nem értett magyarul, édesapja – egy magyar zsidó – anyanyelvén. A szövegek, amelyeket megtalált egy apa és fia közti levelezés dokumentumai, Tamás mesél bennük életéről, terveiről Olaszországba költözött, anyjától elvált, orvos édesapjának Bajáról, nagyszüleitől. Tamást később deportálják és meggyilkolják Auschwitzban, édesapja pedig soha nem beszél róla második házasságából született lányának, Anna Mariának, de őrzi leveleit egy lánya számára hozzáférhetetlen nyelven. Amikor Anna Maria megtalálja és lefordíttatja a leveleket, szólításnak érzi őket, olyan szólításnak, amire csak úgy válaszolhat bármit is, ha újrateremti, legalább egy könyvben a kisfiú alakját. Az ő megszólalásai, arra irányuló kísérletei, hogy idősödő asszonyként testvérévé tegye az ismeretlen, évtizedek óta halott kisgyermeket, e kísérlet reménytelensége és elkerülhetetlensége teszi könyvvé, megrázó könyvvé a fényképdokumentumokból és levéldokumentumokból álló kötetet, a Kieselbach-galéria könyvsorozatának második darabját, ami egy-egy súlyos krízist jelölő magyar történelmi dátumhoz kapcsolódva ad ki dokumentatív, albumszerű, személyes történeteket elbeszélő könyveket. A Tamás könyve különösen jól használható oktatási célokra.
kapcsolódó anyag itt: KULTÚRA.HU
Kádár András Kristóf: Tényállásjelentés
HVG 2010. március 03., szerda •
Szerző: Kádár András Kristóf
A holokauszttagadás kriminalizálásáról minap elfogadott törvény kapcsán az első kérdés, amit meg kell válaszolni, hogy maga a holokauszttagadás tekinthető-e a szólásszabadság védelmi körébe tartozó véleménynek.
Narancs XXII. évf. 8. szám(2010.02.25.) – 2010-02-25
“A második világháború ugyanis minőségileg különbözött az elsőtől. 1914 és 1918 között a polgári lakosság sokat szenvedett, de minden hetvenöt halott katonára csupán egy civil áldozat jutott. A második világháborúban viszont már több ártatlan polgári lakos vesztette életét, mint egyenruhás katona. Mintegy 25 millió európai civil halálát pedig nem lehetett néhány ezer gestapós vagy a táborokban szolgáló 55 ezer halálfejes SS számlájára írni.”
Kádár Gábor-Vági Zoltán
Purim
Mit ünnepelünk?
Perzsiában történt, Achásvéros (I. Xerxész, ie. 485-465) király udvarában.
A király ünnepséget rendezett az ország előkelőségeinek. Szeretett volna dicsekedni feleségével, Vástival, de ő megtagadta a kérést. Egyes források szerint meztelenül kellett volna megjelennie a a vendégek előtt, mások szerint valamilyen kiütéses betegségben szenvedett éppen, ezért nem engedelmeskedett a parancsnak. Így vagy úgy, az eredmény az lett, hogy a feldühödött király elkergette feleségét. Ezután kihirdették Perzsiában, hogy Áchásvéros királynét keres. A jelentkezők között volt egy zsidó lány is, Eszter, akit a nagybátyja, Mordecháj nevelt. A palotában, akárcsak a többi jelentkezőt, őt is hosszasan készítették fel a királlyal való találkozásra. Amikor sorra került, Áchásvéros mindjárt bele is szeretett, elvette feleségül és Eszterből királyné lett. Azt, hogy zsidó, nagybátyja tanácsára nem árulta el.
Egy napon, amikor Mordecháj a palota környékén járt, hogy Eszter felől tudakozódjék, véletlenül meghallotta, hogy a palota két ajtónállója merényletet tervez a király ellen. Amikor ezt jelentette, a király annyira hálás volt, hogy tettét bevezették a Krónikák könyvébe. Ez idő tájt volt Áchásvérosnak egy gonosz minisztere, Hámán, aki megparancsolta az embereknek, hogy boruljanak le előtte. Ám a zsidó Mordecháj erre nem volt hajlandó, hiszen ő csak Isten előtt borulhatott le. Hámán ezért bosszút forralt ellene, és felbuzdította a királyt, hogy űzzék el a zsidókat Perzsiából. Azzal a hazug érvvel hozakodott elő, hogy a zsidók más törvények szerint élnek, és emiatt nem követik Áchásvéros parancsait. Ezen kívül arra is célzott, a zsidók vagyona a királyt illetné. A király ráállt, és sorsot vetettek, melyik napon történjen a zsidók elleni támadás. A sors, vagy szerencse neve pur (פור), ebből ered az ünnep neve: purim – פורים, vagyis sorsvetések. Ádár hónap 14. napjára esett a választás, és nyomban küldöncöket menesztettek Áchásvéros király mind a 127 országába, hogy hírt vigyenek a döntésről. A leveleket Hámán pecsételte le Áchásvéros pecsétgyűrűjével.
Continue reading “Purim: jelmezbe bújni, by Zsófi” »
| Date: |
Friday, February 19, 2010
|
| Time: |
2:00pm – 8:00pm
|
| Location: |
Bp. VII. Kazinczy u. 23-27. ELTE PPK aulája
|
http://www.facebook.com/group.php?gid=305129342715#!/event.php?eid=335507845218&ref=mf
“A mi iskolánkban összeírják a zsidó gyerekeket, zsidólista készül, és a tanulók aláírást gyűjtenek azért, hogy a zsidó gyerekek menjenek el az iskolából” – mondta el a Kolibri Színház előadása utáni beszélgetésen egy középiskolai tanár.
NÉPSZAVA, január 18., Scipiades Erzsébet, “Magyarország, 2010: a tanárok tehetetlenek?” Eredeti cikk » és itt
via http://www.hg.hu
A zsidó Pest 1. rész
http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/8499-a-zsido-pest-1-resz
2010.01.11 11:54 – Zsámboki Miklós
A zsidó Pest a főváros kisebbségi arcait bemutató sorozatunk következő része a lengyel, a szlovák és a szerb Budapest
után, de kivételt képez annyiban, hogy gyakorlatilag külön sorozatot érdemelne. Bár alig van Budapestnek olyan kerülete, amelyről ne lehetne írni a zsidóság szempontjából, amelynek ne lenne zsidó története, mégis él a köztudatban egy történelmi zsidónegyed: Belső-Erzsébetváros.
A zsidó Pest története, 2. rész
http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/8619-a-zsido-pest-tortenete-2-resz
2010.01.23 10:30 – Zsámboki Miklós
Ma Belső-Erzsébetvárost hívjuk zsidónegyednek, pedig azelőtt sosem nevezték így. Egyrészt, mert bár nagyrészt zsidók lakták, nem kizárólagosan; másrészt, mert bár nagyrészt ott laktak a zsidók, de nem kizárólagosan. A Belső-Erzsébetváros történetét taglaló epizód után sorozatunk folytatásában Lipótváros, Újlipótváros, Újpest és Józsefváros zsidó arcával nézünk szembe.
A zsidó Buda
http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/7437-a-zsido-buda
2009.07.24 16:00 – Zsámboki Miklós
Pestről szokás mondani, hogy Budapest zsidó része („a zsidó Pest”), de azon belül is inkább csak Belső-Erzsébetvárossal kapcsolatban szokás ezt emlegetni. Pedig ahogy Pesten sem csak Erzsébetvárosban, hanem Józsefvárosban, Lipótvárosban és Újlipótvárosban, úgy Budán is telepedtek le zsidók, sőt, a budai Várban találjuk ennek legelső nyomait. A zsidó lakosság jövés-menése, a város különböző részein létrehozott negyedek és azok elhagyása a történelemről mesél, amely a zsidók hétköznapjait különösen érzékenyen érintette. A zsidóság történelme könnyen tagolható, mivel befogadásuk, letelepítésük a király (illetve a 14. századtól a földesúr) joga volt.
Annie Fischer (1914 -1995)
http://nol.hu/galeria/000002001/000211331
Radnóti Miklós (1909 – 1944)
Nem tudhatom…
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Levél a hitveshez
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, Ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, S szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, S kihez vakon, némán is eltalálnék, Most bujdokolsz a tájban és szememre Belülről lebbensz, így vetít az elme; Valóság voltál, álom lettél ujra, Kamaszkorom kútjába visszahullva,
Féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
versek http://www.literatura.hu
