Vannak dolgok, melyek sosem változnak. A titkolt és a világ előtt is vállalt szerelem, a szégyellt és mégis felszínre kerülő szenvedély, a siker és a bukás, a tragédia és a boldogság aránya örök. Így van ez a Sonnenschein család életében is: a három generáció históriája magába foglal mindent, ami a 20. században Magyarországon megtörtént egy családdal.
A történet a századfordulón kezdődik, és egészen a hatvanas évekig vezeti nézőit. Egy család sorsát követjük nyomon, de egy országét is: a II. világháborúval és 1956-tal, a tragédia s a boldogság perceivel…
„A film nem a zsidóság asszimilációjáról szól, az csak példa. Arról szól, hogy ebben a most már múló 20. században, tehát a modern társadalomban minden család, minden ember identifikációs kényszer előtt áll. Jövünk a magunk kis családi hagyományaiból, egy tradicionálisabb, »első fokú« világból, és belekerülünk egy nagyobb társadalmi szerkezetbe, ahol intézmények, politikai és más szervezetek, világnézetek, magatartásformák és erkölcsök útvesztőjébe érkezünk. Ez mindenkinek iszonyú terhet tesz a vállára, társadalmi, lelki és szellemi értelemben egyaránt. Ha jól meggondoljuk, erről szól az egész modern irodalom Defoe Moll Flandersétől kezdve a Doktor Faustusig, az Ulyssesig, vagy Nádas Péter Emlékiratáig. Nincs különbség zsidó és nem zsidó között. A faluról jött parasztgyerek, a városi kispolgár, a dzsentri középosztály fia, a proletár, sőt más oldalról az arisztokrata sarj ugyanilyen válaszút elé kerül, mit csináljon az establishmentnek azzal a világával, amely kitárul előtte. Azonosuljon-e vele, és mennyire? Vagy ne azonosuljon, de akkor mit tegyen? Forradalmár legyen, vagy hagyja magát marginalizálódni? … A zsidóság szempontjából ez azért vetődik fel még élesebben, mert amikor ők belelépnek a történetbe, még egy olyan megkülönbözöttségi probléma is jelentkezik, amit nehéz egy szóval jellemezni (mondjuk etnikainak, történetinek, kulturálisnak, vallásinak), de ami kétszerte nehezebbé teszi a problémát mindenki másénál. Ezért lehet a drámát éppen egy zsidó család történetében kipreparálni. A problémának ebben a mélyebb értelmében valamennyien zsidók vagyunk. Mindenféle náció vagy etnikum ivadékára most már ugyanazok a törvények érvényesek. Dunának, Oltnak egy a hangja – magyarnak, németnek, románnak, horvátnak, szerbnek, szlováknak és zsidónak egy a sorsa.” (Vitányi István: Miről szól a Napfény íze? Élet és Irodalom, 2000. 8. sz.)
„Több mint ötvenöt évnek kellett eltelnie a holokauszt óta és bizony a rendszerváltozásból is tíz esztendőnek ahhoz, hogy a magyar társadalom ne csak szembe merjen nézni a történtekkel, de talán végre felelősséggel, a belső önvizsgálat igényével, szándékával, kellő önerővel tekintsen a történtekre, hogy egyszer és mindenkor lezárhasson egy szégyenteljes, előítéletektől, lelkiismeret-furdalástól terhes, elhallgatott, zavarosan kezelt »problémakomplexumot«.” (Boros István, Népszava, 2000. március 18.)
„A hatalmas vitákat kiváltó A napfény íze összegző munka. A történet váza, a benne szereplő karakterek, az emberi sorsok már megjelentek Szabó számos előző munkáiban is. A korábban finom utalásokban, alig elkapható jelzetekben megjelenő alakjait ezúttal tiszta, világos, látványos, végletekig konkretizált filmbe helyezi. A napfény íze monumentális képeskönyv: olyan nagyszabású munka, amelynek puszta létrejötte korszakhatároló jelentőséggel bír.” (Halász Tamás: Az illusztrációtól a nagytotálig. Zsidó sorsok magyar filmen. 2001.)
A napfény íze (Sunshine)
Osztrák-kanadai-német-magyar játékfilm, 1999
Rendezte: Szabó István
Forgatókönyv: Szabó István és Israel Horovitz
Fényképezte: Koltai Lajos
Zene: Maurice Jarre
Szereplők: Ralph Fiennes, Jennifer Ehle, Rosemary Harris, Rachel Weisz, Molly Parker, Deborah Unger, James Frain, John Neville, Miriam Margolyes, David De Keyser, Mark Strong, William Hurt
170 perc, színes
További filmek itt
0 Responses to “A napfény íze (Sunshine)”
Leave a Reply