Haver Informális Zsidó Oktatási Közhasznú Alapítvány

„Meg lehet figyelni tehát, hogy a nagy történelmi eseményekkel szinte egyidejűleg vagy nagyon rövidesen ezek után a közvetlen személyes mozzanatokat tartalmazó, történelmi távlatot természetesen nem adó beszámolók következnek, majd eltelik néhány esztendő, esetleg néhány évtized, közben megteremtődnek a kellő történelmi (és politikai) távlatok, átalakul az írói szemlélet, bizonyos tanulságok fogalmazódnak meg, és azután már ezeknek a birtokában egy nem annyira ábrázoló, leíró, inkább értelmező és bizonyos esetekben talán mitizáló szándékot kifejező irodalom mutatja be a nagy történelmi eseményeket. Az 1956-os forradalom ábrázolását tekintve erre a fajta kettősségre egyszerűen nem kerülhetett sor. Nem volt mód arra, hogy először az élmény és a valóság közelében az eseményekről közvetlenül beszámoló irodalom jöjjön létre, majd néhány esztendő múltán kialakuljon a történelmi események hiteles értelmezésének lehetősége, és ennek következtében egy távlatosabb szemléletet kifejező elbeszélő irodalom váltsa fel a korábbi, a valósághoz tapadó beszámolókat. Erre, minthogy a forradalmi események értelmezése teljes mértékben alá volt rendelve a kommunista diktatúra erőszakosan érvényesített ideológiai és politikai érdekeinek, egyszerűen nem volt lehetőség. Az ábrázolásnak az a ritmusa, a művek megszületésének az a természetes rendje, amely a nagy történelmi események megörökítését követően általában kialakult, az ötvenhatos forradalom szépirodalmi ábrázolásának esetében felbomlott és megszűnt.”

Pomogáts Béla

Tovább itt: Litera.hu

A Novella sorozat ezen darabjában Aczél Tamás, Ágh István, Déry Tibor, Eörsi István, Fejes Endre, Ferdinandy György, Galgóczi Erzsébet, Göncz Árpád, Ignácz Rózsa, Kertész Ákos, Kertész Imre, Konrád György, Mándy Iván, Örkény István, Sárközy Mátyás és mások ötvenhatos novelláit olvashatjuk.

A történések időrendjének ívét követő szerkezet az

- előkészületektől,
- a forradalom kitörésének mozzanatain át,
- a személyes harcok ábrázolásán keresztül,
- a forradalom leveréséig

a történelmünk egyik legdrámaibb időszakának irodalmi, és mégis hiteles feldolgozását teszi lehetővé.

Rólunk szólva – A Kertész Ákos-vitáról
Most, hogy (felettébb szomorú) véget ért a “Kertész Ákos-vita”, érdemes kísérletet tenni a jelenség megértésére is. Azt, hogy Kertész szövege súlyosan igazságtalan és pontatlan, felesleges ezredszer is leszögezni, mert bár valóban így van, a kérdés már rég nem ez. A magyar sajtó egyes vidékein rendszeresen állnak elő ennél ezerszer durvább szövegekkel kormányközeli publicisták, akik még részlegesen sem hajlandók helyreigazítani önmagukat, mégsem veszik el díjaikat, ellenkezőleg, kitüntetik őket. A “jobboldali” felháborodás tehát egyoldalú és szemforgató.

Vári György, Magyar Narancs 2011.10.06.

Szeressük egymást, gyilkosok!
Vári György írása (Rólunk szólva, Magyar Narancs, 2011. október 6.) a holtról új vágányra tereli a Kertész Ákos hírhedt levele körül kialakult vitát, olyanra, melyen érdemes elrobognunk a legnyomasztóbb következtetésekig. Várinak igaza van abban, hogy Kertész leveléből nem az aggódó hazaszeretet szól, hogy az írás nem a nemzeti önostorozás hagyományának folytatása, hanem a kirekesztett, túlélő zsidó félelmi reakciója, panasza, fájdalma, keserűsége az együtt nem érző, be nem fogadó, a szörnyű múlttal szembe nem néző közeg miatt. “Ám ha panaszként ismerjük fel” ezt a szöveget, mondja Vári, “felhívhatjuk fogékony honfitársainkat, hogy próbálják átérezni, és pusztán ezzel meg is szüntetni a fájdalmat”.

Révész Sándor, Magyar Narancs 2011.10.13.

Reménytelen értelem és leverő érzelem – A Kertész Ákos-vitához
“…ami igaz, nem teszi a kort, ha nem jóváteszi.”
(Ingeborg Bachmann: Ami igaz)
Mindenekelőtt arról, ami – szándékaim szerint, s számomra – nem (a) vita tárgya. Kertész Ákos elhíresült megállapítása, miszerint a magyar “genetikusan alattvaló” bizony tarthatatlan, sértő és értelmetlen. Ha nem lenne nyegleség, óvatosan azt írnám (meg is kockáztatom): igazi butaság. Erről nincs mit és nincs kivel vitatkozni, lévén ebben az egyben, ha semmi másban nem is, minden megszólaló egyetért. Amint azt is beláthatónak vélem, hogy volt ennek a vita helyett lefolytatott nyilvános megalázásnak egy olyan, korai szakasza, amikor Kertész még nem formálisan, hanem valóban visszavonhatta volna mindezt. Ha nem tette, az az ő dolga, nékem nem tisztem, hogy kioktassam.

György Péter, Magyar Narancs 2011.10.20.

Tiszaeszlári Solymosi Eszter a Trafóban – A Staatsschauspiel Hannoverelőadása

Kelemen Ágnes (www.kelemenagnes.blogspot.com) bejegyzése

Magyarországon sajnos csak kétszer láthattuk a tiszaeszlári vérvád legújabb színpadi feldolgozását, pedig ránk férne többször is ez a termékeny provokáció. Nem felmondása az ismert vérvádtörténetnek és nem borongás azon, hogy istenem, milyen egy sztereotípiákra fogékony sárkányfogvetemény volt (és továbbra is) a magyar társadalom.

A díszlet korhűen ábrázol egy 1880-as évekbeli falusi udvarházat, ugyanakkor kreatívan illeszkedett az előadáshoz, a színpadon mindig az látszott, ami a kertben történik, a vetítővásznon pedig az, ami a házon belül. A napok múlását humorosan az jelezte, hogy a napot megjelenítő sárga gömb a szereplők egyetlen fújására kialudt esténként.

A történetet megérti az a néző is, akinek semmit nem mond a cím (bár nem tudom, hogy ilyen emberek egyáltalán elmentek-e a pesti előadásokra). A borongás a mi dolgunk, de nem kapjuk ingyen, végig kénytelenek vagyunk gondolkodni is, nem csak érzelmileg reagálni. Nehéz dolgunk van, mert sok kulturális kód, utalás és finom áthallás hálózza be a színpadi eseményeket, de cserébe – ha tényleg követtük őket – kapunk némi feloldozást. A tiszaeszlári történet rengeteg korábbi művészeti feldolgozása bele lett dolgozva a produkcióba (például Kászonyi Dániel és Krúdy Gyula regényei, és Erdély Miklós Verzió című filmje), emellett nagyon sok zsidó vonatkozás is. Mindez Petrányi Viktória és Bíró Yvette dramaturgi munkáját dicséri. Maga az alaphelyzet (Pészach idején fogva tartanak egy pár zsidót egy disznóólban) adja magát a drámai feldolgozásra, hiszen Pészach egyrészt a szabadulás ünnepe, másrészt a zsidóság néppé válásáé, és az alaphelyzet éppen egy olyan rabság, amely könnyen visszavezethető a zsidók másságára. Arra, hogy ők nem olyan nép, mint a többi, ráadásul ezt lépten-nyomon kinyilvánítják.

A színészek nem csak azt jelenítették meg jól, hogy ezek a zsidók áldozatok, hanem azt is megérthetővé tették, hogy miért lettek azok: mivel irritálják környezetüket olyan mértékben, hogy a legborzalmasabb kannibalizmust is elhiggyék róluk. (A kicsit józanabb rágalmazó, Géza, mindenesetre elmondja, hogy az idegen zsidók, a tutajosok a gyanúsak, nem a helyiek.) Persze ott van a sztereotípiák születésének klasszikus oka is: az ismeretlentől való félelem. Hiszen ki érti, hogy mit csinál egy sakter, miért nem olyan húst esznek a zsidók, amit rendes hentes vág le? Ha a sakter többet tud, mint egy hentes, de nem értjük, hogy mi az a többlettudás, akkor könnyen elszabadul a fantázia… És az egyiptomi kivonulás történetében is ott volt a vér központi szerepe, azokban a házakban maradt életben az elsőszülött, ahol bárányvér volt az ajtón. Ráadásul valami furcsa dolog van a zsidó étkezésben a vérrel, azt az apróságot könnyű „elfelejteni”, hogy a vérevés az, amit aztán abszolút tiltanak a zsidó étkezési törvények. Már kész is a vérvád: Pészachkor nyilván szükség van nem zsidó gyerekek vérére, a klasszikus vérvád kiforrott változatában szűzlányéra. Nem is beszélve arról, hogy Krisztus meggyilkolásának története is menthetetlenül egybefonódik a Pészach-hal, tehát ki más lenne a bárány, akinek vérét ontják?

Continue reading “Tiszaeszlári Solymosi Eszter a Trafóban” »

Szukkót (héberül סֻכּוֹת (pontozatlanul סוכות is) (lomb)sátrak, askenáz kiejtéssel Szuk(k)ajsz), az úgynevezett Sátrak ünnepe, másként: Hag hasszukkót.

A szukkót hét napon át tart, zárásaként a nyolcadik napon a Smíni aceret, vagyis az őszi záróünnep követi. Több vidám vallási szertartás, sok ének és tánc kíséri az örömünnepet.

Az ünnep lényege, hogy kifejezze az Isten gondviselésében való bizakodást és hitet. Ahogyan a Mindenható a pusztában gondoskodott népéről, úgy ezután is fog. Éppen ezért teszi a Biblia az ünnepet az aratás, betakarítás idejére:

„A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd a termést a te szérűdről és sajtódról. És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belől vannak a te kapuidon. Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr, mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen! Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt; a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt!” (5 Mózes 16:13–16; Károli)

A pészahal és a sávuóttal együtt ez a három, úgynevezett zarándokünnep egyike, melyen a Szentély fennállásának idején a zsidóknak Jeruzsálembe kellett menniük, hogy áldozatot mutassanak be.

Tovább itt: Szukkót – Wikipédia és itt

Continue reading “Szúkot” »

Az eightdays alkotócsoport azzal a céllal jött létre, hogy a kortárs design és tárgykultúra progresszív szemléletével újraértelmezze a hagyományos zsidó liturgia tárgyi elemeit.

FILTER Galéria

Miért készítettünk hanukiát?

A mai magyar zsidóság közösségi öndefiníciója nem a kulturális vagy hitbéli hovatartozás pozitív hagyományain nyugszik, még mindig erősen traumatizált a holokauszt emlékétől. Ennek lenyomataként a magyarországi zsidó kegytárgyak között nehezen találunk igazán korszerűt vagy design szemléletűt. A magyarországi zsidó otthonokba istorizáló utánérzés, jobb esetben nemzetközi design darabok vagy antik judaikák kerülnek. Másik oldalról tekintve, a judaika tervezés nemzetközi palettáján jelenleg nem találunk Magyarországról származó darabokat.

Tovább itt Trend-Guide

A vallásos zsidó család számára a szombat – Sábát – hivatalosan a szombati gyertyák meggyújtásával kezdődik. Ezt a vallási kötelességet az asszonynak kell teljesítenie. Az a nő, aki házasságkötéséig egyedül élt, az esküvője utáni első szombaton köteles először gyertyát gyújtani. A szombati gyertyákat körülbelül napnyugta előtt húsz perccel kell meggyújtani.

Az egész judaizmusban nincs még egy parancsolat vagy vallási előírás, amely iránt annyi érzelem, odaadás, rajongás fejeződnék ki, mint a szombat iránt. Ez az egyetlen előírás, amely az imák költészetében megszemélyesítve van jelen: gyengéden Szombat menyasszonynak nevezik. A zsidók számára olyan a szombat, mint a sugárzó szépségű menyasszony, a báj és tisztaság költői jelképe, a szerelem és ragaszkodás tárgya. Szombat királynőnek, Sábát HáMálkának is hívják, mert a költők és misztikusok képzeletében a királynő is a fenségesség, szépség és báj szimbóluma, és ilyen a szombat is a zsidók számára. A szombattartó zsidók teljességgel átérzik ezeket a költői megközelítéseket.

Legalább két gyertyát kell gyújtani. Ezek a negyedik parancsolat kétféle szóhasználatát jelképezik: Záchor – Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed (2Mózes 20:9.) és Sámor – Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteljed (5Mózes 5:12.).

Mezuza (héb.), az a pergamendarab, mely Mózes V. k. 6., 4-9 és 11., 13-31. verseit tartalmazza és papír, üveg, fém vagy fadobozba dugva, a vallásos zsidók lakásai valamennyi ajtófélfájára van rászögezve és jelképileg kifejezi Mózes V. k. 6., 9. és 11., 20. versének értelmét: «Ird fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra». A dobozra héber betükkel a «sáddáj» (Mindenható) szó van írva.

A S’má ima utáni parancsolatok azt is tartalmazzák, hogy a Tóra szavait az ajtófélfára is fel kell írni. Ennek a parancsolatnak a teljesítésére készülnek a szebbnél-szebb mezuza-tokok, melyeket a zsidó otthonokban azoknak az ajtóknak a jobboldali félfáira erősítenek fel, melyek olyan helyiségbe vezetnek, ahol alszanak vagy étkeznek. A tokban egy tekercsdarab található, mely a S’má imát tartalmazza. Csak az a kóser mezuza, melyben olyan tekercsdarabot helyeztek, amelyre a szöveget szakavatott személy, azaz szófer írta fel. A mezuza azt fejezi ki, hogy abban a házban, melynek ajtajára azt felerősítették, a Tóra parancsolatai irányadók. A mezuza tokjának alakja, színe vagy anyaga vallási szempontból közömbös. A mezuzával ellátott ajtón való belépéskor szokás a mezuzát megérinteni, majd a kezet megcsókolni.

Jom kipur napján ér véget a ros hásánával kezdődő, a megtérés tíz napjának (עשרת ימי התשובה – ászeret jámé hátsuvá) nevezett időszak, melyet félelmetes napoknak (ימים נוראים – jámim noráim) is hívnak. A zsidó vallás talán legismertebb ünnepe jom kipur, amelyet magyarul az engesztelés napjának, vagy hosszúnapnak is neveznek. A nap legfontosabb parancsa a megtérés. A ros hásánákor megkezdett önvizsgálati és önjobbítási folyamatnak ez a csúcspontja és a beteljesedése. A zsidó vallási szabályok erre a napra teljes böjtöt (ez egyaránt jelenti az evés és az ivás tilalmát) és a fizikai örömöktől való önmegtartóztatást írnak elő, ezzel is serkentve a megtérésre. A vallásos zsidók a nap nagy részét imával töltik a zsinagógában, de fontos észben tartani, hogy a böjt, az önsanyargatás és az ima csak eszközök, amelyek a megtérés intellektuális-spirituális célját szolgálják. Az ünnep dátuma: tisré hónap 10, minden szombati tilalom érvényes erre a napra, sőt, noha általában szombaton tilos böjtölni, ha jom kipur szombatra esik, akkor a böjtölés kötelező.

Tovább itt: Jom kipur

Évi bő másfél milliárd forintos állami járulékot kellene a kormány szerint elosztaniuk maguk között a zsidó egyházaknak. A pénzt egy 1999-es, állammal kötött szerződés alapján most a Mazsihisz kapja, de az új egyházi törvény nyomán a közigazgatási tárca hajlik arra, hogy a többi zsidó egyház is kapjon belőle. A Mazsihisz ragaszkodik a jussához, a Köves Slomó rabbi vezette EMIH azonban örül, hogy az állam belátja, nem csak egy zsidó egyház van Magyarországon.

Tovább itt: index.hu

MAZSIHISZ EMIH Szim Shalom