Monthly Archive for June, 2010
via: http://www.divany.hu
A judaizmusnak rengeteg irányzata van, de ami a legérdekesebb, a neológia, azaz a zsidó újító mozgalmak speciálisan magyar ága. Történelmi kialakulása az Osztrák-Magyar Monarchiában születő reformista irányzathoz kötődik, később azonban visszakanyarodott a zsidóság hagyományőrzőbb, konzervatívabb formáihoz.
Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre Ernő)
(1913. október 22., Budapest – 1954. május 25., Indokína, Thai Binh)
„Szeresd az embereket, és ezt éreztesd is velük!” (Robert Capa)
Robert Capa, a világhírű haditudósító élete olyan színes volt, hogy leginkább egy több ezer darabból álló mozaikhoz hasonlítható. Ha ezeket a darabkákat egymás mellé illesztjük, egy életművész portréja rajzolódik ki: állandóan szomjazta ugyanis a kalandot, imádta a szerencsejátékot és hivatásán, a háborús fotózáson kívül – legalábbis látszólag – semmit sem vett komolyan. Ám az így kirakott mozaik mit sem fedne fel Capából, ha nem húzódna meg mögötte egy, a személyiségét mindig is meghatározó empatikus törekvés, a megérteni akarás. Ez az erő kapcsolja egymáshoz életének mozaikdarabkáit – ettől áll össze a kép. Fókuszáljunk tehát Capa emberségességére, amely sajátos humorérzékével, könnyedségével, közvetlenségével párosult, hogy képzeletünk szemével lencsevégre tudjuk kapni álmait.
http://www.ujakropolisz.hu/cikk/robert-capa-haditudositas-emberseg-nagykovete
http://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_Capa
Friedmann Endre fotóriporter
(Újpest, 1934. július 4.–)
1951: félbehagyja a Közgazdasági Szakközépiskolát, a MAFIRT-hoz jelentkezik, Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola 1960: a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja; 1963: AFIAP; 1967: EFIAP; 1974: World Press Photo aranyérem; 1976: Balázs Béla-díj; 1987: Rózsa Ferenc-díj; 2006: Táncsics Mihály-díj. 1952-ben a Magyar Fotólaboratórium segédmunkása; 1958-ig az MTI fotóriportere. Katonaideje alatt a gyöngyösi, kecskeméti hadosztályújságok fotósa. Egyike azon keveseknek, akik életükben kitérők nélkül megmaradtak “csak” fotóriporternek, s így életműve a magyar sajtófotó történetének megkerülhetetlen része. Mint honvédelmi tudósító, rendszeresen fényképezte a fegyveres testületek eseményeit, a polgári védelmi gyakorlatokat. 1973-ban négy hónapot töltött Vietnámban. Végigkísérte fényképezőgépével az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan bajkonuri felkészülését.
Számos magánszemély és szervezet ajánlja fel segítségét az árvízkárosultaknak: a többi között meleg ételt osztanak, gyerekeknek szállást biztosítanak, de tartós élelmiszereket és fertőtlenítőszert is gyűjtenek.
A kedd délutáni adatok szerint 635 ezren hívták a 1752-es Nemzeti Segélyvonalat. A 250 forint összegű emeltdíjas hívásokkal összegyűlő adományokat a Nemzeti Segélyvonal mögött álló öt legnagyobb magyarországi karitatív szervezet továbbítja az ár- és belvízkárosultakhoz. A 1752-es telefonszámra összegyűlt több mint 158 millió forint gyors átadását előre kötött szerződések teszik lehetővé.
A 1752-es számot a Magyar Telekom és az Invitel hálózatából lehet hívni. A Vodafone és a Telenor mobilszolgáltatók, illetve az UPC ügyfelei a 1749-es segélyvonalat hívhatják, de ezt a számot a Magyar Telekom, és az Invitel előfizetői is elérhetik. Az itt összegyűjtött 200 forintos adományok a Magyar Vöröskereszt segítségével jutnak el az érintettekhez.
Több mint 132 millió forintnyi adományt ajánlottak fel a Duna Televízió nézői az árvízkárosultak számára az Összefogás Napok címmel meghirdetett akció során péntektől kedd délutánig.
Negyven gyermeknek biztosít szállást, étkezést, programokat, utazást és pedagógusi felügyeletet 2 hétre a Károly Róbert Főiskola (KRF). Ezen kívül szerda délig a főiskola ideiglenes gyűjtőpontján várják a felajánlásokat, elsősorban tartós élelmiszert, tisztító- és takarítószereket, amelyeket a főiskola és a Vöröskereszt önkéntesei juttatnak el a rászorulóknak. Különös támogatásban részesülnek az árvíz okozta károkban érintett leendő és jelenlegi hallgatók is. A költségtérítéses képzésben tanuló hallgatók esetében a 2010/2011. évi tandíjat átvállalja a főiskola, míg az állami finanszírozásban résztvevő diákokat a kollégiumi költségektől mentesíti az intézmény a következő tanévben.
Árvízkárosult családok gyermekeit látják vendégül öt napra a büki szállásadók. A helyi Tourinform iroda felhívására olyan sok szálloda és magán szállásadó jelentkezett, hogy valószínűleg több turnus megszervezésére is lehetőség nyílik – közölte Balogh Károly, a büki turisztikai egyesület titkára. A felajánlásoknak köszönhetően a gyerekek június 27. és július 21. között szállodai körülmények között lakhatnak, teljes ellátást kapnak, és programokról is gondoskodnak számukra.
A Magyar Iszlám Közösség a Zala Menti Polgármesterek és Polgárok Egyesületének segítségével Edelény városának körülbelül 6600 adag félkész ételt juttat el pénteken. A két szervezet ruha és pénzadománygyűjtésbe is belekezdett.
Naponta 1000 adag meleg ételt osztanak ki az árvíz sújtotta térségben a Krisna-hívők. Az árvíz miatt kilakoltatott, iskolákban, közintézményekben elszállásolt embereknek, sokgyermekes családoknak meleg ételt, a gyermekeknek édességet visznek. Az ételosztás fenntartásához szívesen veszik a hozzájárulásokat a KHB 10201006-50280678 az Ételt az Életért Alapítvány számlaszámára, a megjegyzésbe az Árvíz szót kérik felírni.
A Magyar Szerencsejáték Szövetség pénzfelajánlást tesz, amellyel árvízkárosult iskolás gyermekek nyári balatoni üdültetését teszi lehetővé. Javaslatuk szerint a Szerencsejáték Zrt. találja meg a módot arra, hogy a felhalmozódott több mint 2,5 milliárdos nyereményalap 50 százaléka – a játékosok hozzájárulásával – az árvízkárosultakhoz kerüljön. Azt is szorgalmazza, hogy az üzemeltetők az országban található játéktermekben pénzgyűjtő ládákat helyezzenek el, és a szerencsés játékosokat nyereményük egy részének felajánlására biztassák. Az így összegyűjtött pénzt az árvízkárosultak rendelkezésére bocsátják.
A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál a Magyar Vöröskereszttel együttműködve június 9-20. között a Miskolci Nemzeti Színházban, a Jégcsarnokban, a Miskolci Egyetemen és a templomokban kihelyezett perselyekben gyűjti a pénzadományokat. Tartós élelmiszert, tisztítószereket, játékokat, könyveket a Városház téren felállított vöröskeresztes házakban fogadnak. A Borfesztivál és a Széchenyi utcai Kézművesvásár résztvevői bevételük 5 százalélkát ajánlották fel jótékony célra. A miskolci Ökológiai Intézetbe egyebek mellett ruhákat, tisztálkodó szereket, tápszert, törülközőt, babaruhát, babakocsit és gyerekjátékokat várnak.
A felsőzsolcai árvízkárosultak javára a pénzbeli adományokat a következő számlaszámra lehet befizetni: Martintelepi Reformátusokért Alapítvány – Árvízkárosultak javára alszámla 1070086-48601702-52000001 – tájékoztatta Demkó Dóra, a Fidesz miskolci 1-es számú választókerületének politikai munkatársa az MTI-t. Gyűjtést szervez az árvíz sújtotta Felsőzsolca javára Eger. Az adományokat a városháza aulájában lehet leadni péntek estig, elsősorban tartós élelmiszert, ivóvizet, tisztító- és fertőtlenítőszereket várnak.
A Nógrád megyei árvízkárosult települések megsegítésére gyűjtenek tartós élelmiszereket, ruhaneműt, játékokat és tisztítószereket a főváros II. kerületében: a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, a Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban, az Ökumenikus Általános Iskolában, a Marczibányi Téri Művelődési Központban és a Klebersberg Kultúrkúriában. A külön erre a célra létrehozott bankszámlára pedig a pénzbeli adományokat várják: Raiffeisen Bank Zrt. számlaszám: 12031005-00156762-01600004, Nógrád Megye árvízkárosultjainak megsegítéséért.
Saját munkáikból tartanak árverést a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatói és hallgatói június 19-én az árvízi katasztrófa károsultjai javára az Epreskertben. A bevétel teljes összegét a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által létrehozott bankszámlára utalják – közölte Balogh Máté, a Magyar Képzőművészeti Egyetem PR-kommunikációs munkatársa.
Egyebek mellett ruhákat, élelmiszereket, fertőtlenítőszereket, gyertyát, matracot gyűjtenek a fővárosi Boulevard&Brezsnyev Galériában csütörtökön, hogy az árvízkárosultakon segíthessenek.
Vári Gyuri írása
A könyv Kertész és egy Svájcban élő, magyar származású irodalmár, Eva Haldimann kényszerűen egyoldalú levelezését tartalmazza (Kertész nem őrizte meg partnere leveleit), ami akkor kezdődött, amikor Haldimann ismertetést közölt a Neue Zürcher Zeitungban a Sorstalanságról. A levelekben egy az elszigeteltségből, értetlenségből lassan kitörő, a bolsevizmus börtönéből – igaz, későn – kiszabaduló egzisztencia önmagára találásának történetét olvassuk. Kertészt és művet először majdnem teljes elhallgatás fogadja, ezen üti az első rést egy-két szép magyar kritika után Haldimann cikke. Egyre nagyobb nyugati elismertségét, felolvasókörútjait, a későn tágra nyíló világot, a szellemi közeget, amely befogadja, mind ehhez a pillanathoz köti vissza, a cikkhez, amiről csak véletlenül szerzett tudomást a Lukács-uszodában és csak nagy nehézségek árán jutott hozzá. A létező szocializmus individuum és szellemellenességét silánysága és a nácizmus szellem és individuumellenessége közt folytonosságot érez, a nyugat-európai elismertség, úgy érzi, eljuttatta ahhoz a civilizációhoz, amelyhez száműzöttként ugyan, de mindig is tartozott, annak ellenére, hogy alapjaiban veszélyeztetettnek tudta és tudja.
Ugyanakkor a 90-es években erőteljes érdeklődést kezd tanúsítani hazája belpolitikai eseményei iránt, észleli azt a tétovaságot és riadalmat, ami a szabadságot fogadja, a feltörő, eddig a szabad beszéddel együtt elfojtott antiszemitizmus különösen bántja, politikai félelmeinek, gyakori igazságtalan túlzásainak is dokumentuma a könyv, egy agyongyötört psziché működésének, ami óhatatlanul hajlamossá válik efféle túlzásokra, ezeknek az okait szintén segít megérteni és ezzel hozzájárulhat politikai vitáink rendszeres torzulásainak megértéséhez is. A könyv két melléklete Kertész témába vágó interjúrészleteket tartalmaz, továbbá Eva Haldimann újságcikkeinek Kertész írásait tárgyaló részletei, egy egyre mélyülő megértés dokumentumai. A magyar irodalom önzetlen és eredményes külföldi népszerűsítője, Kertész levelezőpartnere egyedül ezekben a nagyszerű szövegekben szólal meg.
Vári Gyuri írása
A Los Angelesben élő magyar származású irodalmár, Marianna D. Birnbaum párhuzamos interjúkat készített három elismert magyar íróval, Esterházy Péterrel, Konrád Györggyel és Spiró Györggyel, akik a 2009-es jeruzsálemi könyvfesztivál vendégei voltak, Izraellel kapcsolatos benyomásaikról és a magyar zsidóság helyzetéről, történetéről. A könyv előszavában Birnbaum is erről elmélkedik: a 19. századot illuzórikus aranykornak láttatja, amikor a zsidók elhitték, hogy az emancipáció komoly és valódi döntés, őszinte befogadás. A zsidók nagy tömegei lelkes hazafiakká váltak, és úgy gondolták, többé aligha lehet kérdés bárki számára, otthonuk-e a föld, ahol élnek. A magyar nemzet azonban a következő század folyamán nem olyannak mutatkozott, mint legjobb képviselői a liberális korszakban, az asszimiláció puszta illúzióként lepleződött le abban a folyamatban, ami a holokauszthoz vezetett. Ez a történet nyilván nem nélkülöz minden igazságot, de mégis egyirányúsító kissé. Alkalmat ad a beszélgetésre, hogy valóban így van-e hogy mit jelent az asszimilációra nézvést a holocaust, hogyan viszonyulhat hozzá egy nem zsidó magyar stb. A három interjúalany három különböző perspektívát biztosít a kérdések megválaszolásához: egyikük zsidónak tekinti magát, másikuk a származását jelentés nélküli véletlennek gondolja, a harmadik, Esterházy Péter pedig semmilyen értelemben sem zsidó: jóindulatú és figyelmes kívülálló.
Az első válaszoló, Spiró György határozottan elutasítja, természetesen, a faji gondolkozást, és mivel magát kizárólag faji értelemben tekinti zsidónak, minden zsidóságára vonatkozó kérdést csak lezsidózásnak tud tekinteni. Hosszan mesél a családjáról, akik közt jeles cádikok is akadnak, és akikről – mivel egy regényéhez anyagot gyűjtve beléjük, mármint saját felmenőibe akadt – kivételesen sokat tud, azonban továbbra is makacsul történeti anyagként kezeli őket. Megbeszélhető kérdésként adódik az interjú olvasása közben, hogy az, kiknek a leszármazottai vagyunk, csak „faji” meghatározottságként lehet-e fontos számunkra vagy a családtörténeti emlékezet okán is. Spiró úgy dönt, hogy ezek a távoli mesékből megismert emberek lényegében idegenek számára, sőt még azt is hozzáteszi, hogy máshogy dönteni mitológiaképzés, ő pedig kritikusan néz a mítoszokra. Az identitás azonban mindig és eleve konstrukció, ami nem jelenti azt, hogy hazugság és le kell leplezni.
A közvetlen családról szóló történetek, elsősorban az apához való viszony szintén ismert lehet valamelyest Spiró beszélgetőkönyvéből (Amíg játszol) és az Álmodtam neked című gyönyörű novelláskötetből is, ezt a novellát remekül fel lehet használni a téma feldolgozásában rövidsége és kivételes szépsége miatt is. Spiró történelmi pesszimizmusa fájdalmas ellenképe apja megcsalatott bizakodásának – derül ki a könyvből és a novellából is. Szóba kerül Radnóti Miklós identitásválasztása is, de jól érzékelhetően mást jelent a beszélgetés két résztvevőjének. Spiró szerint Radnótinak igaza volt, Birnbaum érezhetően azt gondolja, hogy saját sorsa cáfolja meg választását. Remek közegelemzést ad Spiró Újlipótvárosról mint kulturális térről, a zsidó kispolgári szorongásokról és eufemizmusokról is.
Esterházy Péter lebírhatatlan derűje éles ellentétben áll Spiró kedélyével (ahogyan Konrád György furcsa sztoikus derűje is). Pontosan érzékeli a megfogalmazás nehézségeit, ha olyan országról kell beszélnie, melynek „szent földje” a mindennapok világa és „szent nyelve” a hétköznapi társalgásé, melynek történelme az ő saját története is európai keresztényként, mégis idegenként szemléli, s melynek létrejöttét potenciális lakói millióinak szisztematikus kiirtása előzte meg. Ahol véres és bonyolult konfliktus zajlik állandóan, amit a magyar utazó alig-alig ért. Ha erről a helyről szólunk, nagyon óvatosan kell bánnunk a szavakkal – igazi esterházys feladat ez az interjú. Az idők együttléte megtapasztalhatóvá válik a sivatagban is, Esterházy egyik legnagyobb izraeli élményében. Ott az emberkéz alkotása, a történelem nevetségesen rövidnek mutatkozik, a 2000 éves történet pedig jelennek: „bárhol, bármikor felbukkanhat egy kósza apostol”. Jeruzsálem és a sivatag a jelent mintegy „felborító”, magához rántó történelem terévé válik.
Esterházy néha talán túlzottan távolról figyel, igaz, mit is tehetne, alig pár napra érkező látogató csak: sokszor állapítja meg, hogy végtére is e föld lakói mind emberi lények, halljuk is szinte a csodálkozó kérdést: min lehet akkor itt egyáltalán ilyen csúnyán veszekedni? Ez a humanista tekintet éppen a sajátra, a történetre és kultúrára, az egyedit kirajzoló különbségre marad érzéketlen, arra, amire egyébként oly gyakran itt is talál szavakat. Esterházy mintha úgy sejtené, minden konfliktus lényegében félreértés, „pszichózis” lehet csak, míg Spiró szerint épp ellenkezőleg: minden valódi konfliktus lényegileg feloldhatatlan, legfeljebb kezelni lehet őket úgy-ahogy, ideig-óráig.
Konrád rögtön az interjú elején politizálni kezd. Úgy véli, hogy semmi ok a kelet-jeruzsálemi építkezések leállítására, hiszen ha a zsidó államban élhetnek palesztinok, akkor miért ne lakhatnának a leendő palesztin államban zsidók. Az építkezések azonban éppen azért folynak, hogy minél nagyobb területeket sikerüljön zsidó fennhatóság alatt tartani – az ott lakók és beköltözők célja bizonyosan nem az, hogy a palesztin állam zsidó kisebbségévé lehessenek.
Az ókori Jeruzsálemen is gyakran jár az esze – Dávidról, a „zsidó Lear királyról” és fiairól készül régóta regényt írni, és a zsoltáros uralkodó öregkoráról. Mire beleszoknánk a lassú, cél nélküli történetek ritmusába, már véget is ér a kötetzáró, rövid beszélgetés, és azon kapjuk magunkat, hogy kedvünk támad elővenni az ebben a modorban elmesélt önéletrajzi könyveket. (Az első, az Elutazás és hazatérés rövid összefoglalása a gyűjteményben megtalálható).
A Google ezúttal nemcsak a magyar oldalon jeleníti meg egy híres-neves magyar feltaláló nevét, hanem a nemzetközi (.com, .cn, stb.) oldalakon is. A Google Doodle rajzoló brigád igencsak aktív mostanában, május 29-én például Harsányi János magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdász születésnapját ünnepelte a Google.
Most pedig Gábor Dénes Nobel-díjas magyar fizikus (gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója) 110. születésnapjára emlékezteti a világot a Google.
Jó látni, hogy a Google egyszerre lokalizálódik, és teremt kapcsolatot a nemzetek között.
Gábor Dénes élete és munkássága
- Sárközi Mátyás: Emlékezés Gábor Dénesre – (Élet és Tudomány)
- Megemlékezések Gábor Dénes születésének 100. évfordolóján – (Fizikai Szemle)
- Gábor Dénes: Holográfia, 1948-1971 (A Nobel-díj átadásakor tartott elõadás) – (Fizikai Szemle)
- Gábor Dénes szabadalmainak listája
- Marx György:Gábor Dénes centenáriuma
- Sir Eric Ash Gábor Dénes, a tanár, a feltaláló és az ember
- Herman Ákos: Globalizáció – érett társadalom
- Greguss Pál: Akusztikus holográfia
- George Magyar: Gábor Dénes társadalmi gondolatairól – 25 évvel késõbb
- Füstöss László: Gábor Dénes, egy mérnök-fizikus
- Vámos Tibor: Gábor Dénes – a választott ideál
- Gábor Dénes a Fizikus Utikönyvben
- Gábor Dénes a Wikipédiában
- Dennis Gabor – (Wikipedia)
- Dennis Gabor – (The Nobel Prize in Physics 1971)
