Monthly Archive for March, 2010
http://mancs.hu/ Narancs XXII. évf. 10. szám (2010.03.11.)
Jobboldali egyetemisták a választásról – “Valami egyértelmű üzenet”
A rendszerváltás környékén születtek, 2006-ban szavaztak először, áprilisban többségük a Jobbikot választja, de legalábbis egyetért a jobbikos politika legtöbb elemével. Történelem vagy politológia szakra járnak, tanárnak készülnek. Politikai eszmélésüket az őszödi beszéd indította el. Világnézetük eklektikus. Orbán Viktor szerintük a múlt embere.
A történészhallgatók egynegyede antiszemita
MTI|2004. 02. 13., 19:51|Utolsó módosítás: 2004. 02. 13.
A magyar történészhallgatók 21 százaléka szerint a zsidók bomlasztják az őket befogadó nemzeteket, kétharmaduk pedig úgy gondolja, hogy a cigányok többsége nem rendes ember – egy felmérés szerint. Az egyetemisták körében végzett kutatást az ÉS-ben ismertette Vásárhelyi Mária szociológus. Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke szerint az adatok arra utalnak, hogy a hallgatók körében nagyobb az intolerancia, mint a társadalomban.
Aggasztó mértékűnek nevezte az antiszemita beállítódás elterjedtségét a történelem szakos hallgatók körében Vásárhelyi Mária szociológus, cigányellenes beállítódásukat pedig drámainak az Élet és Irodalomban pénteken megjelent, egy felmérést összegző írásában.
A kérdőíves interjú során ötszáz egyetemi hallgatót kérdeztek meg 2003-ban az ország öt, állami és egyházi egyetemén. “A leendő történelemtanárok közül nyilvánvalóan antiszemita beállítódást jelző állításokkal a megkérdezettek egynegyede azonosul. A (…) hallgatók 21 százaléka nyíltan vállalja azt a meggyőződését, hogy a zsidók bomlasztják és gyengítik az őket befogadó nemzeteket, 22 százalékuk szerint jobb lenne, ha a zsidók saját államukban, Izraelben élnének (…)” – olvasható az ÉS hasábjain.
A többség azért demokrata beállítottságú
A elemzés feltárja, hogy a megkérdezett egyetemisták többségi beállítódásában a demokratikus attitűdök vannak túlsúlyban, ugyanis a konzekvensen demokratikus álláspontot képviselők aránya 39 százalék. Ugyanakkor nincsenek kevesen azok sem, akiknek véleményalkotását a látens antiszemitizmus, illetve a bizonytalanság jellemzi. Egy nem elhanyagolható kisebbség pedig nyíltan antiszemita álláspontra helyezkedett.
A vizsgálat feltárta azt is, hogy mind az egyházi, mind pedig az állami, vidéki egyetemeken tanuló történelem szakos diákok körében rendkívül magas az antiszemita attitűdök túlsúlyával jellemezhetők aránya.
Continue reading “Lapszemle ma és hat éve: Magyar Narancs / MTI: tolerancia és politika” »
http://index.hu/belfold/2010/03/11/a_holokauszthelyesles_legalis/
Index, Miklósi Gábor, 2010. március 11., csütörtök 07:25
Nemcsak a múltkori cikkünkre érkezett, többnyire brutális hangvételű 1166 hozzászólás tanulságai, hanem az államfő által most aláírt törvény hiányosságai és borítékolható következményei alapján is kijelenthető, hogy a holokauszttagadás betiltása semmit sem fog javítani a közbeszéd állapotán. Ellenkezőleg, új lendületet ad a nácibeszéd terjedésének, és a véleményszabadság további korlátozásait vonja maga után.
Sólyom László szerdán aláírta a holokauszttagadás büntetését lehetővé tévő törvényt, a Btk. módosítása néhány hét múlva belül hatályba lép. Ahogy azt többször megírtuk, az új jogszabály több problémát is felvet.
Még több:
http://mandiner.blog.hu/2010/03/10/volt_holokauszt_most_jo
http://velemenyvezer.blog.hu/2010/02/24/problemak_a_holokauszttagadas_tiltasaval
| 2010. március 10. Kumin Ferenc főosztályvezető nyilatkozata az MTI-nek a holokauszttagadás büntethetőségéről |
|
| Az államfő aláírta a holokauszttagadást büntető törvényt
– Sólyom László köztársasági elnök aláírta a holokauszttagadást büntető Btk.-módosítást szerdán, mert véleménye szerint a jogszabály nem alkotmányellenes – közölte Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője az MTI érdeklődésére. Magyarázatként elmondta: az Alkotmánybíróság 2000-ben a nemzeti jelképek megsértése és az önkényuralmi jelképek használata kapcsán hozott határozataival kivételesen lehetővé tette, hogy szűken meghatározott, szimbolikus ügyekben, a politikai szükségességre hivatkozva, bizonyos vélemények kinyilvánítását akkor is bűncselekménynek nyilvánítsa a törvényhozó, ha az nem uszít gyűlöletre. Az ilyen büntető jogszabályokra tehát nem az az alkotmányossági mérce vonatkozik, mint a véleményszabadság korlátozására általában – emelte ki. Kumin Ferenc hozzátette azt is: Sólyom László szerint ugyanakkor nem volt helyes, hogy ezt a törvényt az Országgyűlés a választási kampányban hozta meg. Az államfő szerint a kampány ideje nem alkalmas ilyen súlyú kérdések higgadt megvitatására – jelentette ki. |
|
Vári Gyuri írása
Günter Grass: A bádogdob
A regény az utóbbi fél évszázad német prózája egyik legfontosabb alkotójának főműve. A multietnikus, állandó határviták kereszttüzében álló Gdansk-Danzig városának történetébe ágyazva meséli el a huszadik század történetét, olyan elbeszélőt választva, aki egyszerre részese az eseményeknek és kívül is van rajtuk, egyszerre gyermeki és romlott, egyszerre képvisel valamilyen – művészi karakterű – ellenállást és cinkosságot, elmegyógyintézeti ápolt és ravasz bölcs. Oskar, kasub anya és – ez bizonytalan – lengyel vagy német apa gyermeke, aki rendszeresen harmadik személyben beszél önmagáról, már születésekor teljes szellemi vértezetben áll elénk, döntéseket hoz az első pillanatban, ugyanakkor háromévesen mintegy megrendezi magának saját balesetét, hogy alátámaszthassa, miért állt meg három évesen a növekedésben. Ezt erkölcsi és szellemi teljesítménynek is tekinti, részvétele megtagadását környezete kispolgárian álszent és némán boldogtalan mindennapjaiban azzal is tetézi, hogy bádogdobos lesz, lényegében kizárólag dobolásán keresztül kommunikál, ugyanakkor képes, mint később rájön, hangjával megrepeszteni az üveget. Ebből a perspektívából figyeli környezetét, egyszerre groteszk és gonosz módon láttatva azokat, akik körülötte vannak. Egy másik, cirkuszban dolgozó törpe, Bebra, akivel véletlenül fut össze, de mesterének választ, azt tanácsolja neki, mindig maradjon „a tribün alatt”, ne adja fel saját, kiküzdött perspektíváját. A tanácsot szó szerint véve a tribün alatt elbújva dobol szét egy-egy náci gyűlést, az indulókra keringőütemet kényszerítve, az ironikus „alattiság” erejét használva fel.
Kamasz már, noha termetre hároméves és mások szerint visszamaradott, amikor kitör a második világháború, éppen szülővárosában dördülnek el az első lövések. Feltételezett apja odavész a lengyel posta ostrománál, kivégzése előtt félelmét csak legfőbb nyárspolgári mulatsága, a skatkártya biztosítja, aminek lapjaiból kártyavárakat kezd építeni, egyetlen, végső otthona lesz ez a tébolyig fajuló rettegésből eredő mánia, jelezve, hogy csak ilyenfajta ház és biztonság adatik számára – és számunkra is, ahogy Oskar is „őrültsége és kicsisége” törékeny kártyavárába menekül, ezt szolgálják a dobok, melyket gyorsan szétver és állandó utánpótlásra szorul belőlük Sigismund Markus, a zsidó játékkereskedő készletéből – a zsidóság a kívülállás egyik, adott körülmények között lehetetlen kisérleteként mutatkozik meg itt, a regény vége felé olvasható pedig, amikor egy különben jóindulatú, segítőkész, mindenkijét elvesztett zsidó túlélő költözik be lakásukba, mielőtt őt elhagyják a lengyellé vált Danzigot-Gdanskot, a Sigismund Markus-szál ellenpontja lesz. Amikor egy pogrom után holtan találja boltjában, ez jelzi számára, hogy a kártyavárépítés lehetőségei egyre szűkösebbek. A háború éveit immár ezért sem „a tribün alatt” csinálja végig, csatlakozik saját tanácsát nem megfogadó mestere „frontszínházához”, kívülállása cinizmussá válik, tekintete azonban lehetővé teszi számunkra, hogy sajátos módon vegyük szemügyre a megszállt Párizst és a normandiai partvidéket órákkal a partraszállás megindulása előtt, Oskar művészetének párjaként egy a náci szóhasználatban „elfajzott” festő-katona, a távoli utókornak szánt műveit e barbár korszakból, majd azt, ahogy e humanista ábránd dédelgetője parancsra agyonlövi a műveleti területre tévedt apácákat. A könyv utolsó negyede a háború utáni éveket mutatja be hasonló fénytörésben. Ez a regény a német „szembenézés” nem utolsósorban bölcsész és művészértelmiségiek ösztönzésére zajló folyamatának egyik kulcsművévé vált anélkül, hogy művészi összetettsége ezt megsínylette volna. Érdemes részleteket választani belőle felhasználására nagy terjedeleme miatt, például a Sigismund Markus játékboltjával kapcsolatosakat.
kapcsolódó anyag itt: www.sulinet.hu
Váti Gyuri írása
Anna Maria Haberman: Tamás könyve (Kieselbach-galéria, 2010)
Tamás egy olyan kisfiú, akinek életére, arra, hogy egyáltalán a földön volt, egy véletlen folytán derült csak fény. Nővére, aki sosem hallott róla, halott apja hagyatékából kerültek elő olyan levelek, amelyeket még elolvasni sem tudott, hiszen nem értett magyarul, édesapja – egy magyar zsidó – anyanyelvén. A szövegek, amelyeket megtalált egy apa és fia közti levelezés dokumentumai, Tamás mesél bennük életéről, terveiről Olaszországba költözött, anyjától elvált, orvos édesapjának Bajáról, nagyszüleitől. Tamást később deportálják és meggyilkolják Auschwitzban, édesapja pedig soha nem beszél róla második házasságából született lányának, Anna Mariának, de őrzi leveleit egy lánya számára hozzáférhetetlen nyelven. Amikor Anna Maria megtalálja és lefordíttatja a leveleket, szólításnak érzi őket, olyan szólításnak, amire csak úgy válaszolhat bármit is, ha újrateremti, legalább egy könyvben a kisfiú alakját. Az ő megszólalásai, arra irányuló kísérletei, hogy idősödő asszonyként testvérévé tegye az ismeretlen, évtizedek óta halott kisgyermeket, e kísérlet reménytelensége és elkerülhetetlensége teszi könyvvé, megrázó könyvvé a fényképdokumentumokból és levéldokumentumokból álló kötetet, a Kieselbach-galéria könyvsorozatának második darabját, ami egy-egy súlyos krízist jelölő magyar történelmi dátumhoz kapcsolódva ad ki dokumentatív, albumszerű, személyes történeteket elbeszélő könyveket. A Tamás könyve különösen jól használható oktatási célokra.
kapcsolódó anyag itt: KULTÚRA.HU
Kádár András Kristóf: Tényállásjelentés
HVG 2010. március 03., szerda •
Szerző: Kádár András Kristóf
A holokauszttagadás kriminalizálásáról minap elfogadott törvény kapcsán az első kérdés, amit meg kell válaszolni, hogy maga a holokauszttagadás tekinthető-e a szólásszabadság védelmi körébe tartozó véleménynek.
Narancs XXII. évf. 8. szám(2010.02.25.) – 2010-02-25
“A második világháború ugyanis minőségileg különbözött az elsőtől. 1914 és 1918 között a polgári lakosság sokat szenvedett, de minden hetvenöt halott katonára csupán egy civil áldozat jutott. A második világháborúban viszont már több ártatlan polgári lakos vesztette életét, mint egyenruhás katona. Mintegy 25 millió európai civil halálát pedig nem lehetett néhány ezer gestapós vagy a táborokban szolgáló 55 ezer halálfejes SS számlájára írni.”
Kádár Gábor-Vági Zoltán
