Harold Pinter (London, 1930. október 10. – London, 2008. december 24.) angol drámaíró, forgatókönyvíró, színész, rendező, polgárjogi aktivista. Írói álneve Harold Pinta. Művészneve (színészi álneve) David Baron. A második világháborút követő drámaíró nemzedék egyik nemzetközileg is legismertebb képviselője. Jelentősebb művei: A gondnok, Az étellift, Árulás és a Holdfény című drámák.
Harold Pinter London munkásnegyedében, Hackney-ban született. Szülei Angliában született zsidók voltak. Lengyelországból származnak.
Pinter jelentősebb művei gyakran egyetlen erőteljes vizuális képből indulnak ki, mint egy egyágyas szoba, amelynek bérlőit ismeretlen erők vagy emberek fenyegetik, és amely fenyegetés pontos okait sem a szereplők, sem a nézők nem tudják kideríteni. A szereplők tetteit a túlélésért vívott harcuk határozza meg. A nyelvet nem csak mint a gondolatok kifejezésének eszközét használják, de fegyverként is. A szavak mögött félelem rejtőzik, a csendjük a félelem, a harag és az uralom csöndje, félelem a meghittségtől.
2002 novemberében beszédet tartott az angol parlament alsóházában, melyben állást foglalt az Irak elleni úgynevezett „megelőző háborúról”. Bush a következőket mondta: „Nem fogjuk megengedni, hogy a világ legrosszabb vezetőinek kezében a világ legszörnyűbb fegyverei legyenek”. „Helyes” – mondta Pinter. „De nézz a tükörbe haver. Te vagy az.”
Háborúellenességének adott hangot a 2003-ban megjelent Háború: Nyolc vers és egy beszéd című verseskötetében is. 2005 februárjában – a Nobel-díj elnyerésének évében – Pinter bejelentette, hogy felhagy a drámaírással. „Írtam 29 darabot – nyilatkozta. – Ez nem elég?”
A londoni Oi Va Voi zenekar 1999-ben bukkant fel a nemzetközi világzenei porondon, és azonnal akkora feltűnést keltett, hogy akkoriban hivatalosan kiadott lemez híján is jelentős fesztiválmeghívásokat kapott. Azóta több lemezt is kiadtak.
Egy szórakoztató “b” kategóriás: asszimiláció, harc, kultúra, nyelv, vallás és/vagy valami hasonló, és/vagy anélkül, hagyomány, új hagyomány, és a régi-új Hanuka és Karácsony.
Elfelejtés, szembenézés, mészárlás, túlélés… Egy animációs dokumentumfilm az Izraeli rendező Ari Folman „tollából”. Nem sokára a hazai mozi vásznon is…
“Because Jews Come in All Colors” Poster Text In boxes: DID YOU KNOW? The Jews of China built their famous “Purity and Truth” Synagogue in the third year of the Da Ding period (1163) of the Jin (Golden Tartar) Dynasty, in the ancient Chinese capitol city of Kaifeng. DID YOU KNOW? 15,000 Black African Jews, who trace their 3,000-year history to the time of Israel’s King Solomon, were flown from Ethiopia to Israel in 36 hours in May 1991. DID YOU KNOW? Spanish & Portuguese “Crypto” (secret) Jews arrived in New Mexico some 500 years ago, fleeing the Spanish Inquisition. Their descendents still recite Shabbat blessings in Ladino (archaic Spanish). DID YOU KNOW? In India, the Bene Israel community – their ancestors arrived there 2,000 years ago – are called “Shanwar Telis” (Saturday Oil Pressers) as they refrain from work on the Shabbat. DID YOU KNOW? The Jews of Morocco make pilgrimage each year to the tombs of 13 Holy Sages, and celebrate a unique Jewish holiday called Mimunah. At bottom: The community of Jews of Color in the United States is growing & flourishing.
“Kérdés, hogy mi a szerepe itt a toleranciának. Kérdés, hogy azonkívül, hogy a toleranciát igen magasztos erénynek tekintjük, sőt, olyan erénynek, amely nélkül mindenféle haladás elképzelhetetlen, s amely nélkül soha sosem jöhetett volna létre az európai kultúra, egyáltalán Európa, amelyhez éppen mostanában csatlakozni óhajtanánk: kérdés tehát, hogy miképpen gyakorolható a tolerancia az olyan intoleráns társadalmi közegben, amilyenben ma élünk. És egy olyan politikai környezetben, amely az egyesítés helyett sokkal inkább a megosztást szorgalmazza?”
Olivero Toscani mestertől egy remekmű…, még reklámként is.
Everyone has the right to leave any country, including his own, and to return to his country (art. 13) – Fiftieth anniversary of the Universal Declaration of Human Rights
Photographer Frederic Brenner has traveled for nearly two decades, photographing Jews in more than forty countries and capturing the diversity of their experiences in the Diaspora. Ten years ago in celebration of the fiftieth anniversary of Israel, Brenner has produced an exquisitely crafted book of black and white photographs of members of some fourteen recent immigrant families, all of whom he had previously photographed in their native countries: in Yemen, Ethiopia, Russia, Yugoslavia, United States, France, England, and India.
A Haver Alapítvány csapata ezúton köszönni a 523 878 Ft értékű támogatást, amely a 2010. évi Szja 1 %-ának (2011. évi adózói rendelkezés) felajánlásokból gyűlt össze! Az összeget oktatási programok, eszközök fejlesztésére és működésére fordítottuk.
Hatalmas elszántság kellhet ahhoz, hogy ma Magyarországon egy szervezet nemzetközi LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű) rendezvénybe vágjon bele. A Eurogames sportrendezvényt 1992 óta rendezik meg, és fő célja a sport által közelebb hozni az embereket és erősíteni a társadalmi toleranciát. Az eddig csak Nyugat-Európában rendezett esemény idén nyá […]
I could probably just about build a raft and sail around the world with all the books advocating for Jewish Social Justice that have come out in the last couple of years. Several of them are very good. I particularly like Rabbi Jill Jacobs’ first book, which is both thorough and excellent. But I want […]
I found it especially interesting not only that Matt Lauer asked President Obama about Iran in a traditional pre-Super Bowl White interview, but, following some discussion of who is going to win the game and whether the Obama ladies have a hankering for Tom Brady, that it was the first hard-news question Lauer asked him. […]
